Aza Raskinnak volt egy írása, ami igazán megfogott. Arról filozofált az Ubiquity ikonjának újratervezése kapcsány, hogy tíz-húsz év alatt mennyire ki tud ürülni egy ikon jelentése. Példának a mentés jeléül szolgáló floppylemezt hozta, amit természetes közegében vagy nyolc-tíz éve nem lehet látni. Aza megoldásként azt javasolja, hogy megkopó piktogrammok helyett használjunk szavakat.
Az egész egy Robi által megosztott audiokazetta alakú mp3-lejátszóról ugrott be. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a kazetta használatát nagyon pontosan másoló zenelejátszóval találkozók egyáltalán használtak kazettát. És ha igen, akkor vajon kézzel tekerték vissza? Már az első kétkazettás - talán Intersound - magnóm is tudott tekerni mindkét irányba. Az elsőre jópofának tűnő ötlet második ránézésre inkább csak egy halott metafora. Fél pontért elfogadom magyarázatnak, hogy retró, de ettől nem lesz természetesebb a kütyü.