Belemerülve

Egy Nem tudom eldönteni, hogy valóban csak az immerzív realizmusról akar szólni Dr Lewis Pulsipher Why Immersion Shouldn’t Be The ‘Holy Grail’ című cikke, vagy tényleg összekeveri a realitásra törekvést az immerzív játék létrehozásának vágyával. (És bármelyik is, miért egy sánta Merriam-Websteres definícióból indul ki?) Eleve gyanús, hogy nem Pulsipher kezde a valószerűségre törekvést és a beleélhetőséget összemosni, csak reagál rá.

Mindegy is, ha a fenti bizonytalanságon felülemelkedve az írás jó vitaindító, érdemes elolvasni. Azt fejtegeti, hogy nem feltétlenül a játékost önmagába záró videojáték megírása a szent cél - és pláne nem ez teszi nagybetűs művészetté a játékot. Hasonlóan érdekes lehet az ismert szabályrendeszeren belüli kihívások teljesítése. Mondjuk világmegváltás és epikus csata helyett highscore. Az egész a szinte már közhelyes hardcore-casual szembeállításhoz fut ki, hogy a végén még bedobja a prof az eszképizmust is. A végkicsengés: a szórakozást ne keverjük össze a valóság elhagyásával, mert azelőtt is voltak játékok, hogy az immerziót egyáltalán kitalálták volna.

Kettő Gondoltam, hogy a fent nagyon röviden ismeretett cikkhez hozzáteszem a magam kétfillérét és megírom ide, de jött a hír a lakótársamtól, hogy megint 3,60 a kenyér videojáték a Steamen. Az azóta eltelt időt az Ubisoft Beyond Good and Eviljében töltöm, ami nagyjából cáfolja is a realizmus, a beleélhetőség és a menekülés összemosását. A játék grafikája igényes, a világ szépen össze van rakva, a grafikán viszont látszik, hogy nem mai. Iszonyú jól öregszik a program, élmény játszani, de semmiképp nem hívnám valósághűnek a sem Hyllis bolygóját, sem a grafikát úgy általában. Ennek ellenére a játék immerzív, öt perc után már Jade is vagyok, aki a városának és barátainkak megentéséért küzd. És persze maradok játékos is, akit érdekel, hogy az interaktívan elmondott mesének - nem teljesen lineáris a játék, de kevés út van és csak egy fő szál - mi lesz a vége.

A játékot a Steam évvégi akció között keressétek. Majd írok róla, ha egyszer végigjutottam, a leárazásnak viszont január másodikával biztosan vége lesz.

Három Oda kellene figyelni a francia science fictionre. A BGE-t az Ubisoft Montpellier-i stúdiójában csinálták, a pár éve meglelt szintén elnyomásos-felkeléses tematikájú Skyland szintén francia termék. Ha utánagondolunk - még egy: Renaissance - biztos akadnak még érdekességek a közelmúltból.

#1855

Immerziónak azt nevezzük, amikor a játékos teljesen beleéli magát a játékba. Katonává válik a csatatéren, domíniumot kormányzó hős lovaggá a kastélyban, idegen bolygón ledobott űrgárdistává és így tovább. Ez alapvetően jó, játékélményt ad, engedi a játékot mesélni.

Immerziógyilkos utolsó mocskos húzás az amikor negyvenedszerre rontasz el egy ‘fuss végig a párkányon, miközben atommal se legyilkolható mesterlövészek lőnek hátulról, majd a trafóház szélről elrugaszkodva kapd el a törött létrát’ jellegű feladatot és a mentett állásaidnál találod magadat. A ‘ma este a végigjátszom az ezredforduló történetvezérelt játékait’ projekt közepette a Half Life az utóbbi kategóriával szórakoztat.