Lejárt szavatosságú jövő

Amikor Jamais Cascio blogposztját olvastam

Rövid verzió szintén tőle lustáknak: “Technology foresight has been stuck for the last 10-20 years; we need to be paying more attention to social-cultural futurism.”

akkor éreztem, hogy ezt valahogy meg kell írni. Egy top jövőkutató panaszolja el, hogy nincsenek érvényes, nem lerágott jövőképek. Aztán beugrott Stephenson Innovation starvationje is, ami meg a negyedévről negyedévre gondolkodó cégeket rugdossa, és végül péntek éjszaka akadt ráérő időm.

A cikk, aminek ha a forrásait elolvassátok, akkor jobban jártok, mint magával a cikkel, ma reggel az Origo tetején nyitott. Szóval még meg is vagyok erősítve, hogy hobbiprojekteket érdemes csinálni. Csodálatosan indul ez a hét, még ha jövő nincs is.

(kép: wilengebroed)

Retroinnováció

Mindenre számítottam, amikor megnyitottam a Wired Gadget Lab régi plakátokból készült összeállítását, de arra nem, hogy negyedik-ötödik kattintásra egy magyar cég fog visszaköszönni. A válogatás nagyon esetlegesnek tűnik, de van pár igazán csinos plakát, például a Peugeot, és utána tovább lehet menni a teljes netes kiállításra. Ott meg aztán lesz interurbán telefonhívás, Fiat reklám, antennamacska, repülőcsónak és vasút, és itt abba is hagyom a lelkendezést.

Ha valami igazán szépet találtok, vagy ismertek forrást, ahonnan ilyen posztereket nagy felbontásban be lehet szerezni, akkor nyitva a kommentdoboz.

#2705 (j mint jóslat)

In my opinion, any purported “expert” or futurist should be required to register his or her predictions with an independent group with yearly reports on their success and failure. UC Berkeley’s Philip Tetlock,* who mapped more than 82,000 forecasts against real-world outcomes, found that the “Hedgehogs”—the photogenic and most articulate prognosticators, the ones with the one big, beautiful idea that they loved to stretch—were noticeably less accurate in their forecasts than the “Foxes.” These were the more obscure forecasters, less attractive and more stumbling in their media appearances, self-critical, eclectic thinkers who were doubtful of grand schemes, and modest about their predictive ability.

Here’s one more Pelton Law of Prediction: Modesty always wins in the long run.

(Joseph N. Pelton: The Trouble With Predictions: The “Negroponte Flip” 20 Years Later)

Negroponte újabbkori dolgai nem annyira működnek. Valószínűleg újra kéne olvasni a Digitális létezést, mert elsőre, scifinek olvasva tetszett.

Noteszgép, szó szerint

Volt múlt héten egy cikkünk a kézírás digitalizálásának több mint száz évéről. Az időintervallum mérete miatt leginkább ugrálás volt a korszakok között. Kezdtük a távíróval, mert minden valamirevaló ötletet megpróbáltak már az első drótokon megvalósítani, aztán jött egy kis hidegháború, ARPA pénzből végzett fejlesztéssel, majd CAD és végül az első tabletek, PDA-k, és Bill Gates 2001-es bejelentése, hogy a tábla PC a jövő.

A cikkből az ARPA, RAND korszak részletezése mellett az igazán látványos, kidolgozott, dicsőséges tévutak és meghaladott technológiák maradtak ki. Se idő, se karakter nem volt rájuk. Egyet átmentek most ide.

trans_3

Nem csalás, nem ámítás, és nem is spéci üzletembereknek szánt notebooktok, hanem a IBM rendkívül rövid ideig gyártott korai tábla PC-je. A Transnote nevű készüléket 2001 elején kezdte gyártani a cég, és 2002 februárjában vonták ki a piacról. A háromezer dollárba kerülő kütyüből annak ellenére nem lett siker, hogy maga volt a megtestesült science fiction.

A fenti mappa egyik fele teljesen egyértelmű: a Transnote részben egy furcsa szerkezetű, a hagyományostól eltérő felépítésű, origamizós tábla PC volt. Lehetett rá rajzolni, gépelni, böngészni vele. Került bele egy 600 mhz-s Pentium III processzor, 10 gigabájt merevlemez, 64 megabájt (320-ig bővíthető) memória. Alapból Windows 98-at futtatott a gép, de lehetett rá XP-t is rakni később.

Az egész mappa nem volt nehezebb 2,5 kilogrammnál, így még hordozhatónak is nevezhetjük. Egyedül akkumulátorral nem bírta a Transnote, a Pen Computing magazin cikke szerint az 1600 mAh-s telep maximum két és fél óráig húzta.

trans_1

A mappa másik oldala az izgalamasabb, a szabvány méretű jegyzetpapír alatt ugyanis egy digitalizáló rejtőzik, ami a géphez járó speciális tollal készült rajzokat, írásokat átmentette a számítógépre is. A felhasználónak arra kellett figyelnie, hogy a ThinkScribe digitalizálónak tudnia kellett, hogy hanyadik lapra írnak, hogy ne pakolja egymásra szinkronizáláskor a különböző jegyzeteket. A Pen Computing tesztje szerint akkor sem ért véget a világ, ha összekeveredtek a tollvonások, az IBM segédprogramja szét tudta válogatni a lapokat.

Az ára mellett az is megtorpedózhatta a Transnote sikerét, hogy a digitalizálón leírt jegyzeteket nem tudta átalakítani gépelt szöveggé. A szokásos műveletek egy részét el lehetett végezni a digitális kézíráson, kereshetővé azonban csak a kulcsszavakat tette a szoftver. Illetve gyaníthatjuk, hogy magyar nyelven még erre sem lett volna képes.

Linkek

(A fotók a svéd IBM oldalról származnak, máshonnan praktikusan eltűntek.)

Két szép gondolat a MacWorldről

Véget ért a mise, nézzük mi volt a szentbeszédben.

Egy Szántó Gábor a rá jellemző éleslátással már megmondta az őszintét Twitteren: az Apple-t igen erőssé teszi, hogy saját akkut tud fejleszteni és gyártatni. Ha elhisszük a marketing szöveget a nyolc órás üzeimidőről és az ezer újratöltésről, akkor is menő. Ha viszont cinikusak vagyunk, illetve nem láttunk mAh-ban megadott kapacitást, és emiatt csak a felét hisszük el, akkor is menő. Ugyanez igaz a cellánként vezérelt töltésre és az egész történetre.

Ahhoz pedig nem fér kétség, hogy a felhasználóknak csak jó, ha a többi notebookgyártó kénytelen lesz erős fejlesztésekbe kezdeni. Kilenc, hagyományos cerka alakú cellát cipelek, minden megoldás érdekel.

Kettő Az Apple megint eljátszotta, hogy a third parti fejlesztőktől innovál át ötleteket. Nem nagy dolgok, csak olyasmik, mint az eredeti dokumentummal kapcsolatot tartó és frissülő copypaste vagy a zavaró tényezőket kiiktató abszolút teljes képernyőre nagyítható alkalmazások. Az előzőért még járhat a pont, ha együttműködik a Nisus LinkBack technológiájával, de még így is ambivalensek az érzéseim.

A felhasználóknak jó lesz, kényelmes funkciókat kapnak. Az ezer éve Macre fejlesztő szoftverházakkal szemben viszont nem érzem teljesen tisztességesnek ezt a lépést. Szerencséjükre célszoftvereket fejlesztenek, a profik valószínűleg maradnak az eddigi eszközeiknél.