Majdnem mint a lapozgatós - Interactive fiction

Egy interactive fiction fanatikus valószínűleg Model M billentyűzettel verne komótosan agyon, de gyerekkorom kaland, játék, kockázat könyveihez fogom hasonlítani az IF játékokat. Hosszabbak a leírások, hiányoznak a dobj egy kockával, majd hazudd hatosnak jellegű harc, és tényleg bele lehet merülni, de egyébként majd’ ugyanaz. A hősbe “beköltözve” irányítjuk végig egy történeten, csak nem lapozgatunk, hanem kapunk egy parancssort valami Z virtuális géphez. A gépben fut benne az általunk választott IF modul, meghatározva, kik vagyuk és hol, és sanyi. A fejlettebbekhez van némi keretgrafika, illetve belefuthatunk a Galaxis útikalauz stopposoknak BBC által felújított változatába, ami csillog és villog, cserébe flashes.

Ha a fentiek megvannak, akkor gépelhetjük a parancsokat, hogy kapcsolj lámpát, kelj fel, vedd fel a köntösöd, nézz bele a zsebébe és vedd be a fájdalomcsillapítót. (Így kezdődik a GUKS játék.) És ha gépelés közben elfog a felfedezés vágya, rákapunk a rejtvényfejtés ízére - különösen beteg a bábelhal megszerzése például - akkor bent ragadhatunk egy teljesen szöveges virtuális valóságban. A történet megismerése és a rejtvények megfejtése a fő cél. Időnként ezt azzal nehezítették a játékok létrehozói, hogy egy-egy helyen csak korlátozott idők/lépést tölthetünk. Ugye Arthur Dent sem molyolhatott hosszan, mikor megindultak a házának a bulldózerek. Az előrehaladásunkról egyrészt kapott pontokból, másrészt a téboly külső jeleiből következtethetünk. Előbb összegyűlnek a teásbögrék, aztán csuklóból mennek az alap parancsok félálomban is, végül elkezdünk csodálkozni, hogy a VR-hez grafikát is csapnak mostanában.

Szoftver:

  • frotz a finkből - van ezer portja nagyjából minden rendszerre
  • MacFrotz - grafikus kliens
  • Zoom - másik grafikus kliens
  • meg amúgy van PocketPC kliens, talán még J2ME is…