Négysör könyvtár: Szerelmeslevél az internethez

Brief history of the future Az internet történetét mindenki el tudja mondani, aki öt percnél és egy freemail címnél több időt töltött a neten. ARPANET, sok gép, nehogy a szovjetek leatombombázzák, Tim Berners-Lee, worldwideweb. A profibbak esetleg még felemlegetik a BBS-t, a gophert, az NCSA Mosaicot esetleg a Google-t és a webkettőt. Az internetnek azt a történetét viszont, amit Naughton könyve mesél el, a többség szerintem nem ismeri. Nem a technológiák, az RFC-k vagy az újabb hálózatok kronológiája a könyv, hanem az embereké.

A könyv egyszer elindul a távírótól mint üzenetkapcsolt rendszertől. Aztán elindul Paul Barantól, aki előbb feltalálta a csomagkapcsolt hálózatot, majd az írása elkallódott valahol a világban. Aztán harmadszor elindul a DARPA-tól, mert ott került pénz. Naughton olvasatában az internet úgy született meg, hogy rendkívüli mennyiségű igazán remek ember hobbiból, katonáktól-cégektől elcsaklizott támogatásból, szigorúan a telkók ellenében, újra és újra feltalálta a kereket. Az a csoda, hogy a végén körülbelül egységes valamivé összeállt.

A történet fókuszában az emberek vannak, úgy szól a netről, ahogy Levy Hackers-e a szoftvereket megíró, drótokat átforrasztó hackerkultúráról. Naughton elég sok forrással dolgozik, nagyrészük idézett szövegként jelen is van a könyvben. Néha az író hagyja, hogy a megnyilatkozók és a forrásszövegek elmondják a saját történetüket, ezek talán a legjobb részek.

A könyv feléig kell eljutni ahhoz, hogy az öltönyös aktatáskás hősök - mert ahhoz kétség nem fér, hogy Vannevar Bush hős volt - helyét átvegyék a borotválatlan, pólós farmeros alakok. Web csak egészen a végén lesz, a Netscape pedig az utolsó oldalakon válik nyílt forráskódúvá.

John Naughton: A Brief History of the Future - The Origins of the Internet, Phoenix, 2001

Kedves Naplóm (linkek)

Munka

Múlt héten jártam az Országos Műszaki Múzeum Tanulmánytárában - utóbbi szó annyit takar, hogy alapvetően raktárnak építették a hatvanas években, aztán salgópolcos múzeummá vált -, ahol az Ural-2 mellett a magyar gyártású személyi számítógépek egész sorát meg lehet csodálni. Van még fényképezőgép, régi tévé, hangcucc, meg ha szerencsétek van akkor Képes Gábor, az iszonyatosan lelkes muzeológus. Utóbbit a vitrinen kívül érdemes keresni.

A letölthető kibertéri atlaszon fellelkesülve a net feltérképezésének lehetőségeiről írtam. Ebből utólag nézve teljesen kimaradtak a web helyett a webes trendeket ábrázoló térképek, mint például az Information Architects metrós alkotása. Pedig ez utóbbi még az ábrázoljunk mindent metróval mémet is meglovagolja, ami miatt egy fél évig olvashatatlan volt a BoingBoing. És ha már mémek, a Wingmakersen felbuzdulva született cikk netes szektákról, ami miatt másfél óráig próbáltam szalonképes fotót csinálni a 4chan-ről.

Szórakozás

Határidő utáni napra kész a szubsztenderd - kategória, játékok, szkrínsot - jellegű prezentációm a szombati SFPortal találkozóra. A program szerint kilenc tíz negyven körül jutok szóhoz, ami azt jelenti, hogy a fülei felragasztásával foglalatoskodó kávét szürcsölő Star Trek geekeken kívül senki nem lesz ébren.

Az előadás összerakása közben arra jöttem rá, hogy az iszonyúan jó Uplinknek volt legalább egy erős előképe a kilencvenes évek elején, ez a Computer Underground. Illetve, hogy három-négy klónja legalább van az Introversion klasszikusnak. Csak egyszer legyen elég időm rájuk.

Ufószekta, fecskenyál

Egy Olvasom John Naughton - veterán brit tech újságíró, mostanában a Guardianban szokott szembejönni - könyvét az internet történetéről. Ez most nem a távírótól kezdi, mint a múltkori hasonló munka, a számítógépek és a hipertext rendszerek mögött álló agyakat veszi egyelőre számba. A könyvről legyen szó később, a java még hátra van.

Az egyik fejezetben előkerül Vannevar Bush, a hipertext rendszerek egyik ősapja, meg mellette Roosevelt tudományos főtanácsadója.

Kettő Mielőtt a fenti két dologhoz hozzáfogott volna Bush, a Tufts-on diplomázott. Itt a vonatkozó szöveg, egy mondat tetszik igazán, azt kiemeltem.

Bush was born in Everett, Massachusettes and did his undergraduate and graduate studies at Tufts University, where his Master’s thesis in 1913 included the invention of a device called the Profile Tracer, used in surveying work to measure distances over uneven ground. Profiles were usually obtained by using theodolites and required several men, careful measurement and a good deal of calculation afterwards before they could be drawn up. Bush set out to merchandise this process and constructed a weird contraption which looked like a vertical section through a low-slung perambulator. At either end was a bicycle wheel; in between was an instrument box containing gears, a rotating drum and a pen linked to a sensor. At the back was a handle which Bush used to push the device forward over the terrain to be profiled. As he progressed a record of the elevation of the ground was traced on paper fixed to the revolving drum. It was , said Bush,’quite a gadget’, but it got him his Master’s degree and a patent though, alas, no fortune.

Kulcsszó a gadget. Végigszaladtam pár netről elérhető szótáron, akadt köztük etimológiai is, de nem találtam azt a jelentést, ami kihallatszik ebből a mondatból. Zseniális gányolásnak tűnik, olyan berendezésnek, amit csak a fecskenyál tart össze, nem a mai értelemben vett kütyünek.

Ha rosszindulatú vagyok, akkor ma ezt bétának hívjuk és a bocsánatos bűnök között tartjuk számon. Megragadom az alkalmat, hogy a G1 felé mutogassak.

Három A fenti idézetet hálistennek nem kellett begépelnem, a Wingmakers ufószekta fórumára begépelte egy lelkes tag. A szekta maga még a gadget jelentésváltozatainál is érdekesebb.

A bevallottan kitalált mitológiány egy James nevű alak kezdte el, de ahogy kinéz, akadtak játszótársai bőven. Csak pár ponton olvastam bele a történetbe, de így is biztos vagyok benne, hogy a huszadik század összes fontosabb értelmiségijét sikerült “belekeverni” az ufók körüli történésekbe.

A projektet egészen jól összefoglalja a Wingmakersről szóló, 2007 novemberében törölt, Wikipédia szócikk. A Wayback Masinán megtaláljátok a szöveget.

Előadok az OIK-ban

Későn szólok, de hátha akad olyan, akinek beleférek az ebédszünetébe. Holnap az Országos Idegennyelvű Könyvtár kiállítótermében fogok beszélni a “Web és a globális hálózatok megjelenéséről az irodalomban”, azaz hacker fictionről, meg talán marad pár mondatom a számítógépes játékok mint multimédiás szöveg gondolatsorra is.

A program délután kettőkor kezdődik irodalmár bloggerek, blogoló irodalmárok, könyvet ajánló könyvtárosok és írástechnikát tanító szerkesztők beszélgetésével.

Biztonsági játék

EU-s gyerekjátékkal töltöttem az este egy részét. Egyrészt ottragadtam, mert amikor nem almát kellett csempészni tíz percen keresztül speedes kukacok elől menekülve, akkor jó volt, másrészt meg érdekelt a tanulság. A végére olyan érzésem alakult ki, mintha nem tudnának mit kezdeni azzal, hogy gyerekek internetezhetnek. Játékot is adnak a kezükbe, de rögtön az első feladatban játékfüggőséggel is riogatják őket. (“Egyre több barátod fog elfordulni tőled, ha csak a játékokkal foglalkozol.”) A koronát a következő infózseton tette fel az egészre:

mail.jpg

Személyes dolgot csak kézzel? Tényleg a riogatás, meg a marhaságok tanácsolása a jobbik út a normális felvilágosítás helyett? Csak nekem nincs meg valami?

A hálózat csapdájában mint hackerfilm

Bármennyire utálják, utálták a geek kritikusok A hálózat csapdájábant, hacker filmként újranézve egészen érdekesnek bizonyult. Például rendelnek benne pizzát rendelni az interneten, mi előremutató, ha már ez sem?

Best pizza in cyberspace

A Sandra Bullock ijedten de mégis céltudatosan fut a rezzenéstelen arcú gonosz emberek elől motívumtól eltekintve, van pár izgalmas ötlet a filmben.

1995-ben bőven nem volt újdonság az identity theft, hitelkártya-csalásra vonatkozó vádakkal már a Crackdown is tele volt, viszont a teljes személyiség lenyúlása nagy ötlet volt. Évekkel későbbről van egy eset, ahol valóban létrehoztak egy duplikát személyt, de ott értelemszerűen nem szerepeltek kiberbűnözők és szuper számítógépes rendszerek.

A kritikák egy része kiborult a villogós cyber-GUI-n, de a Cathedral trójaija meglepően szoftver szerű. Billentyűkombinációra indul, azonosítás után hozzáférést biztosít a Gateway szoftverrel védett cégek adatbázisaihoz, nem egy parancssoros hackertool, de csillogásban meg sem közelíti az ugyanebben az évben megjelenő Hackers csodaprogramjait. A filmben szereplő felületek dicséretesen két dimenziósak, a csúcstechológiát az egymást gyorsan, villogva váltó oldalak jelentette információáramlás jeleníti meg, nem a szofisztikált virtuális valóság jellegű felület.

PI menu

Akkori és mai szemmel nézve is vicces a Pretorian rendszerét tönkretevő vírus. A kártevőt tartalmazó lemezről nem futtatnak semmit, a törölt adat nem a megfertőzött gépen van, ráadásul a törlés gyönyörű szétkenődő képes effekttel jár. Ez a részlet tényleg ‘ahogy Hollywood elképzeli’ kategóriás. (Kicsit talán a csilli, grafikus whois is ide tartozik, de nincs szívem…)

Photoshop virus :)

Végül legyen szó a hősről. A Sandra Bullock által alakított Angela Bennettet megpróbálják hackernek beállítani, de igen rosszul sikerül. Alkalmazásban van, bétateszterként, vírusirtóként, bugvadászként, nem derül ki egészen pontosan milyen pozícióban és milyen tudással. Nincs kapcsolati hálója, beszélget két-három emberrel az interneten, van két legyilkolható ismerőse és ennyi. Tökéletes búvóhelynek nevezi az egyik beszélgetésben a számítógépet, és így is használja. Ha géphez kerül jól elboldogul, de közel sincs a Sneakers grifter/hacker csapatához.

A The Net a menekülős részek vontatottsága miatt néhol unalmas, de egy haxploitationnek nézhető. Továbbá jár a piros pont a Wolfenstein 3D for Mac szerepeltetéséért.

A filmnek létezik második része, The Net 2.0 címen. A szereplők nem azonosak, a rendező az eredeti film rendezőjének fia, egyedül a sztori azonos nagy vonalakban. Eleve nehezen hihető alapszituációból indul ki, több logikátlanságot tartalmaz, egyedül a következő mondatért érdemes megnézni: “A szuperkomputerünk. Ibrahimnak hívom. Magamról neveztem el, persze.”

#1288

Adom egy kicsit a szkeptikust, jó? Hétvégén kipróbáltam, hogy a Pannon bétának tűnő PannOnline szolgáltatásával hogyan lehet csomagokat lemondani és megrendelni. Eredetileg csak azt akartam kinyomozni, hova tűnt 2k a telefonomról - a megfejtést végül a kikapcsolódott billentyűzárban véltem megtalálni, el tudjátok képzelni - de ha már bent voltam a szolgáltatásban, szét is néztem. Így vettem észre, hogy az emailezésre használt legprimitívebbnél eggyel jobb 3 adatcsomagom helyett a legprimitívebb adatcsomag van megrendelve. Minden tíz kilobájt 8-10 forint, és ezzel végére is értünk a leírásnak.

Természetesen töröltem a MobilData Csokker csomagot. Viszont még nem rendeltem meg az utódját. Komolyan elgondolkodtatott, hogy szükségem van-e állandó jelleggel az emailemre? Fontos-e, hogy a piac közepén is rá tudjak keresni egy-egy érdekesebb vas paramétereire? Hogy notebook cipelése nélkül is legyen kéznél egy wikipédiám? Gyanús, hogy a válasz nem. Nevezzük ezt mondjuk…öö..kísérletnek.