Bármi megjelenthet? Abszolút nincs semmiféle szabályozó rendszer, ami kitiltaná az ilyen könyveket?! Kinek jó ez?????????????????
Hát miért nem szóltatok, hogy az irodalmi folyóiratok ilyen viccesek?
Saját portát kapott a Hármas könyvelés
Saját domainre raktuk a Hármas könyvelés adásait, mostantól a harmaskonyveles.hu-n találjátok meg péntekenként az újabb részeket. A változásnak megvan az az előnye, hogy nem bukok le, ha hétszámra nem írok blogot, ráadásul egyszercsak lett megjegyeznető netes címe az adásnak.
A frissen kikerült negyedik részben amerikai neokonzervatív rambóklónról, tehetséges novellistákról, és a világháborús Angliában kalandozó időutazókról volt szó. Erre tessék.
Hármas könyvelés: magyar krimi régen és most
Tábori kiadással jelentkezik a Hármas könyvelés. Balázs nyaral, a csapat másik fele pedig már a Szegedi Fantasztikus Táborban figyel a puszta közepén. Az adásban a magyar krimiről, szocialista irodalmi relikviákról és új reménységekről - magyarul Baráth Katiról és Kondor “Bárki legyen is” Vilmosról - esett szó. Gabi a Héberpunkról beszélt, ami a Galatikában jelent meg folytatásokban, Balázs John Verdon Dave Gurney sorozatát ismertette, én pedig nagy kedvencemet, Matt Beaumont E-sztoriját, az irodai emailregényét istenítettem.
A hírek között pedig akad antitröszt per - emiatt lesz drága az ekönyv -, és arról, hogy magyar irodalmi ügynökség alaul. Az adásból kimaradt ugyan, de még pár napig lehet szavazni Junék ekönyves bizniszére a Facebookon.
Bájos linkek:
- Az adás egy darab mp3 fájlban
- A podcast hírcsatornája, egyszer feliratkozol és jövünk, mint az újság
- A podcast iTunes linkje, Maceseknek és iPhone-osoknak
- Egy újabb Szindbád
- A magyar hard boiled kezdete?
Hármas könyvelés: TJ Hooker és a zombik
Második adásával jelentkezik a Hármas könyvelés, és az elsővel, aminek a felvétele közben egyáltalán nem voltak technológiai problémák.
Gabi Wolf Haas osztrák író krimijeit ajánlja, és beszámol arról, hogy sikerült megbarátkoznia John Scalzival. Balázs tűnt csillagok - az isteni William Shatner és Rob Lowe - életrajzait hallgatta hangoskönyvben, és megpróbál minket megyőzni arról, hogy a James Tiberius Kirket és a pocakos TJ Hookert megformáló színész valójában marhára érdekes ember. Én pedig két “na de mi lesz utána” könyvvel készültem, az egyik a Skynet öntudatra ébredése, a másik pedig a zombi apokalipszis után játszódik pár évtizeddel.
Emellett szóba kerül a Magyar Elektronikus Könyvtárat meghódító Lőrincz L. László, a kis virágáruslányként Galaktika scifiket kínáló árusok a Szatyor bárból, valamint a gyerekek elaltatásának nehézségeit megéneklő Go the fuck to sleep című vers is.
És a végül a kötelező namecheckek: válaszoltunk Greg kérdésére, aki azt firtatta, hogy min olvasunk, és azon is trükközni kell, mint a PSN-en. Gaba az előző bejegyzés alatt kérdezte, hogy merre van az iTunes feedünk, amit akkor megígértem. Ránkbólintott Steve, itt a link: http://itunes.apple.com/hu/podcast/harmas-konyveles/id453714479
Bájos linkek:
- Hármas könyvelés, második adás - egy darab mp3, letöltöd, szól
- iTunes feed, amire csak egyszer kell feliratkozni, és automatikusan letölti a műsort
- A műsor hírcsatornája, amit RSS olvasóba lehet felvenni, és mindig ott lesz a legújabb mp3
Hármas könyvelés: ezt olvastam múlt héten
A hét elején keresett meg Fejes Balázs azzal az ötlettel, hogy miért nem csinálunk egy podcastot a könyvekről, amiket éppen olvasunk. Rádiózni ezer éve szeretnék, ellenérvem nem volt, úgyhogy fel is vettük az első adást tegnap.
A műsor hírekkel - bezárt a Borders, emlékeztünk is rá szépen - kezdődött, és kitaláluk az adás nevét is: Hármas könyvelés.
Kiss Gabi az Old Man’s War második folytatásáról, a The Last Colony-ról mesélt. Balázs bevallotta, hogy lányregényt olvasott, a The Hunger Games-t. Majd utána, hogy helyrebillenjen a világ, szóba hozta a Robocalypse-t is. Én pedig Jim Butcher Dresden-regényeit és Larry Correia rendkívül ponyva, mégis szórakoztató Monster Hunter regényeiről számoltam be.
Jelentkezni hetente fogunk, az adás megtalálható az iTunes-ban, de az alábbi RSS is szállítani fogja a legújabb részeket: http://feeds.feedburner.com/harmaskonyveles
Júliusi meetup (hang)
Az idei év legjobb meetupja volt a tegnapi, pláne ahhoz képest, hogy borzasztóan elkéstünk mind a megszervezésével, mind a meghirdetésével. A fordítói kerekasztal moderátora az első percben - szépítek, valójában az első percet megelőző sör közben - kijelentette, hogy ő igazából egy fordító az asztal körül ülők közül, de valahogy csak fog moderálódni az este. És úgy lett, kérdezett a közönség, kérdeztek egymástól, kerültek témák, még egy IKEA vs. Jennifer Convertible vita is belefért.
Az asztal körül ültek:
- Farkas Veronika, Terry Pratchett magyar hangja
- Németh Attila, a Galaktika irodalmi szerkesztője, aki idén megkapta az ESFS legjobb SF-fordítónak járó díját
- Tamás Dénes, a sorozatok harmadik részének - köztük Gibson Nyomtalanulja - specialistája
- Kollárik Péter, akinek egyik félrefordítása mára egy rockalbum címe is
- Kamper Gergely, aki megharcolt Abercrombie minden egyes bazmegjáért
A felvételt el lehet indítani a play gombra kattintva, de ekkor a böngésző kábé 140 megányi mp3-mal kezd el zsonglőrködni. Sokkal célszerűbb leszedni jobbklikk és a cél mentése más néven funkció használatával innen: kerekasztal letöltése.
[audio:http://www.archive.org/download/2011JuliusiSfportalMeetup-ForditoiKerekasztal/sfmeetup_forditoi_kerekasztal.mp3]Bár az asztal körül rendkívül szép emberek ültek, a videóra várnotok kell, nem volt nálam gép, amire át tudtuk volna másolni a nyersanyagot. Nem is ígérek inkább semmit.
A könyv vajon mi?
Az elmúlt hónap legizgalmasabb, legvitathatóbb, legfelpezsdítőbb mondata a Kötve-fűzvén jelent meg egy Fejős Éva interjúban. Annyira remek mondat volt, hogy az interjú címe is ez lett: “A könyv termék, mint a joghurt.” Gyönyörű, ugye? Ki is verte a biztosítékot úgy a kommentelőknél, mint néhány bloggernél. (Elfogultság, de Pas kurvaanyázásán szórakoztam a legjobban.) Hát ha termék lenne, akkor megélne a piacon, meg lehetne metróban reklámozni, hova lenne a világ?
A probléma Fejőstől, metrótól és plakáttól teljesen függetlenül is előkerül. Komaváry adta a kezembe Monok Istvánnak egy 2009-es cikkét, amit az OSZK főigazgatójaként a kötelespéldány-vitáról írt. Az egyébiránt kifogástalan írásban bukkannak fel a következő zavaró mondatok:
Az is a véleményem, hogy ha valaki csak azért ír könyvet, cikket, akármit, hogy azért pénzt kapjon, az inkább ne írjon. Ha valaki csak azért „kiadói vállalkozás üzemeltetője”, hogy nyeresége legyen, annak sok sikert kívánok szívemből, de nem tartom kiadónak, és nem fáj a szívem, ha nem sikerül ezen a területen boldogulnia.
A Fejős mondatra érkezett reakciók által sugallt irodalomképből és Monok véleményéből is hiányzik a szórakoztató irodalom. Az utóbbi annyiban kedvezőbb, hogy később leszögezi, bármilyen iromány is jelenik meg, bármilyen papírra nyomva, annak helye van a nemzeti könyvtárban, zárójel vissza. Pedig a becsületes, a szórakoztatáson túl semmit sem akaró irodalomnak helye van. (Persze ezzel lehet, hogy már túlhaladtuk a csak pénzkereset kategóriát.) Olcsó dolog de elég azzal példálózni, hogy a szépirodalmi kánonban szereplő művek egy része a maga korában szórakoztató irodalom volt. (Hasonlóan olcsó riposzt Eco felsülő nyomozóról szóló krimijét, vagy Pelevin Mátrixát emlegetni, hamár.)
Ezek a művek persze nem váltják meg az ember, nem változtatják meg az életét - persze Fejős emleget olvasókat, akiknek meg de - viszont a szerepüket tökéletesen betöltik. Puzzle-t adnak, amit megfejthetünk, vagy amiben Watsonként elveszhet, hogy aztán a nyomozó kisegítse belőle. Vagy szükség van az “armchair general” (karosszék tábornok? mondunk ilyet?) hajlandóságú olvasónak képzeletbeli 3D-s, gravitációs mezőkkel megszórt terepasztalt adó katonai sci-fire. És persze az eszképizmust, szórakozási igényt, mesehallgatási vágyat kiszolgáló mesékre, kalandokra, románcokra. Ezeknek a többsége nem remekmű, viszont valószínűleg sokkal hamarabb termelik ki azt a pénzt, amiből plakát kerül a metróba és reklám az újságba.
Szóval akkor, a vita értelmének megtartása miatt: a könyv nem művészet, lapok kötésben - tudjátok, mint a paprikakoszorú -, az irodalom sem feltétlenül művészet, a könyvipar pedig pláne nem. Ettől még itt vannak, akár beszélhetünk is róluk.