Az utópiák problémája
Gilbert K. Chesterton meglehetősen ironikusan jegyzi meg, hogy „[m]inden utópia legnagyobb gyengesége abban áll, hogy az ember legnagyobb problémájáról feltételezi, hogy már megoldódott, aztán részletes beszámolót ad a kisebb problémák megoldásáról. Először feltételezik, hogy senki sem akar majd többet, mint amennyi megilleti, aztán nagyon leleményesen elmagyarázzák, hogy az őt megillető részt majd gépkocsin vagy léghajón szállítják oda” [Lundwall]
A Galántai Zoltán által idézett Chesterton szöveg volt az, amit a hét első felében képtelen voltam megtalálni. Végül a Google Books segített kideríteni, hogy ki a szerző, onnan pedig centiméterekre volt a magyar verzió.
A helyzet iróniája, hogy a forrásként említett Lundwall írás, a Holnap történt, lánykori neve Metagalaktika 7 és természetesen ott a polcomon.
Ami a kicsi szívemen
Ugye az iróniát teljesen felesleges magyarázni, sőt rendes helyekről kiutálnak, ha megpróbálod, de ez most kiverte a biztosítékot.
Tegnap leírtam - valljuk be, gúnytól nem mentesen - hogy ha az origo bevezeti a cikkek kommentelhetőségét, ahogy Weyer emlegette, akkor még tán az sg.hu-t is beérik. Erre ma mit ír a szaklap (az egész cikket érdemes befogadni kommentestül):
A mélypont számomra akkor jött el, mikor Weyer Balázs az [origo] főszerkesztője kifejtette véleményét a blogokról, illetve közvetve a webkettőről is. “A blog egy formátum, egy felület. A nagy portáloknak nem feltétlenül kell kezdeni a blogokkal valamit. Nem baj, ha van egy portálnak blogja, de nem szeretném, ha a mi (origo) szerzőink blogolnának.” A bloggerek véleménye ebben a kérdésben annyi volt, hogy ha a Weyer úgy látja hogy lassan beépülhet a cikkek kommentálhatósága a portálba, akkor előbb-utóbb az [origo] utol érheti akár az SG-t is. Hajrá! Weyer példája jól mutatja, hogy adott esetben a nagy portálok komoly gátjai lehetnek a fejlődésnek, hisz hiába a CC licenc az origo-n, ha a többi területen nem haladnak a fejlődéssel. (forrás: sg.hu)
Gyerekek! Én kérek elnézést, legközelebb ami a szívemen, az úgy, mindenféle színezés nélkül a számon, mert úgy tűnik erre van szükség.