Cyberpunk istenek

Megint Gibson és Stephenson világának a különbségeiről lesz szó, még akkor is, ha nagyon mesterséges a szembeállítás. Olvasom a Disputa februári számában - megérne egy postot is lassan - hogy a sci-fi abban különbözik a fantasytől, hogy az előbbiben nincs isten. (Kodaj Dániel: Jelentés a sci-fi és fantasy határvidékéről)

Ehhez mérten érdemes újraolvasni a Számláló nullárát Gibsontól, ahol a mátrix tele van olyan entitásokkal, amit az emberek vudu szellemekként/szentekként (loákként) kezelnek, valójában pedig igen fejlett mesterséges intelligenciák. Ez egyrészt felveti annak a kérdését, hogy a CP embere képes-e teremteni magának istent, hajlandó-e hinni ilyesmiben, illetve úgy általában a hit iránti igény, a miszticizmusra való hajlam kihalt-e a technicizált világban. Másrészt kényelmesen átvezet Stephensonhoz. (Kínálkozó mellékszál a Ghost in the Shell Bábjátékos karaktere.)

A Snow Crashben nincsen jelen cselekvő isteni entitás. Van viszont egy ősi neurolingvisztikai hacker - az általam olvasott magyar kritikák amúgy ennek a tudománytalansága miatt vannak kiakadva -, egy tömegek felett álló tudatos gondolkodó és cselekvő lény, egy emberisten, akinek a régi időkben megírt kódja még mindig isteni hatalommal ruházza fel a birtokosát. Bármilyen fejlett a technika, az ősi hardkódolt agyi rutinokat még meg lehet szólítani, vissza lehet butítani a népeket a civilizáció előtti időkre.

Most lenne jó, ha Sterling Shaper/Mechanist ciklusából olvastam volna valamit, de hátha ti el tudjátok mondani. Van isten a Sterling féle CP-ben?