Nyolc bit

Mire lett iható ivóvíz a városban - félreértések elkerülése végett Miskolcon - megjött a hőség. Nagyjából úgy, ahogy a Discoverys dokumentumfilmekben a gombafelhőt szokta követni a lökéshullám. Az egyik pillanatban még csak a Vologdán volt meleg, aztán hirtelen mindenütt. Menekülési út nem lévén az ellenállást válsztottam, nyolcbites zenéket hallgatok.

8bitpeoples_-_axel_f.gif 8bitpeoples: Axel F

Mesu Kasumai elektronikus diszkójáért szedtem le az albumot, de a többi nóta is megérdemli a legalább egyszeri meghallgatást. SID hangcsipek és NES hangrendszerek - magyarul Commodore és Nintendo - idézik meg gyerekkorom sláger akciófilmjének, A Beverly Hills-i zsaru filmzenéjét.

Figyeltétek már, hogy az akkori akciófilmek még szórakoztatóak voltak?

rushjet1_-_sounds_of_the_2a03.gif

RushJet1: Sounds of the 2A03

Játszottatok a Golden Axe-szal? Lehetett választani a nagydarab kardos fickó, a baltás törpe és a szprájtosan szexi nő szereplő közül, aztán elmenni legyakni a gaz orkokat, és móresre tanítani a gonosz háromemeletes királyt. Ha a válasz igen, akkor a RushJet1 album pont ezt a fílinget hozza. Játék-elektro himnuszok arról, hogyan nézett ki az igazzy game. (Grátisz videó valami nagyon hasonlóról via Cloneshit)

Multiplatform

Lévén, hogy nyílt forráskódú programról beszélünk, fontos megjegyezni, hogy Linux és Windows rendszerekre egyaránt elérhető. (forrás: mefi)

A kedélyek megnyugtatása végett - és hogy ne csak kötekedjek - közlöm, hogy mind a Cube, mind utódja a Sauerbraten rendelkezik mac verzióval is. Utóbbi már élvezhető sebességen is képes futni.

Chopper

Felszállsz egy kis fehér helikopterrel, legépeled mindazokat, akik megpróbálnak megsemmisíteni, felveszed az integető pixeles alakokat, és visszarepülsz a bázisra. Nagyjából erről szólt a kedvenc C64-es játékom.

Ha ebből kihagyjuk a pixeles szót és a fehért cseréljük zöldre, akkor megkaptuk a macre elérhető legjobb retró arcade játékot, a Choppert. Na mentem vissza lőni.

Száguldás, terminal szerelem

A fink csomaglista rengeteg hasznosságot tartalmaz, lehet vele gimpet (a shoptalant), latexet, wgetet, windowmakert, satöbbit telepíteni, amik nélkül nem élet az élet. Most viszont nem ezeket akarom reklámozni, hanem a Ztrack nevű karakteres autóversenyt, amivel gyerekkorom kvarcjátékos, olcsó tévékomputeres élményeit sikerült feleleveníteni.

Másodpercekkel az ütközés előtt

A kép a halálomat megelőző pillanatot mutatja be, pont mielőtt százötven mérföld per órával száguldva belecsapódok az előttem haladó lomha sportkocsiba. Illetve az is látszik, hogy ezt a játékot nem a grafikájáért lehet megszeretni.

A telepítéshez a fink csomagkezelőre, egy nyitott terminálra, és a sudo apt-get install ztrack parancs bebillentyűzésére van szükség.

Játék szöveggel és szavakkal

Múlt hét végén írtam a fidesz programról, abból az egy és az ország többsége számára érdektelen szempontból, hogy foglalkozik-e az internettel, informatikával. Az írásra hivatkozott Pollner, a hivatkozás alatt pedig Pocakos felvetette, hogy ha az internet ilyen ritkán fordul elő a szövegben, akkor mik lehetnek a gyakori szavak. A válasz megtalálható a kérdés után, itt a bájos technikai részletek következnek.

Ez különben azoknak a remek témáknak az egyike, amiben van számítástechnika és majdnem el lehet kezdeni a ‘már az ókori görögök’ fordulattal is. A konkordanciával vizsgált első szövegek szent iratok voltak régen, a Biblia, a Korán, aztán meg minden más, ami “ősi titkokat” tartalmazhatott. Ráth-Végh hosszasan ír erről valamelyik könyvében.

A google által kidobott eszközök nagyrészét még Classic rendszerre írták. Ezek startból kiestek, mert 1, a Classicot futtató gépeim lassúak a nagyobb szövegek masszírozásához 2, felesleges küzdelemmel járna a konvertálgatás mac roman (ezt biztosan támogatják) és a unicode (a pdf2rtf kimenete) között.

Maradt három freeware OS X-re írt - de legalábbis azon is futni képes - program. Elsőnek a legjobban kinéző TextStat esett ki, mert működés helyet python hibaüzeneteket dobált. Tette ezt mind a rendszerrel járó 2.3-mas, mint a később kézzel (meg vérrel és verítékkel) upgradelt 2.4.1-es pythonnal. Másodszorra a Concorder Próról mondtam le, az ő és ű karakterek után megtörte a szavakat, emiatt a szólista tele lett marhaságokkal. A betűkészlet-, nyelv definiálása sem hatotta meg igazán. Viszont angol szöveghez egészen biztosan jó, ha valaki játszani akar, ezt válassza.

Végül maradt a Concorder, a Pro kistestvére, ami buta mint az álgyú, de működik. Tud gyakoriság és ábécé szerint rendezni, és ezzel végig is vettük a fícsörlistát. A két listázási mód segítségével kézzel ki lehet szűrni a ragozott igealakokat, már ha van hozzá türelme a felhasználónak. (Én nem tettem meg, itt a “vizsgálat” módszertan hibáját el is árultam.) Két vagy több egymás mellett gyakran előforduló kifejezést keresni azonban nem tud, sőt a kontextust sem mutatja.

A mese vége az, hogy kaptam egy python szkriptet Trevizétől - ezúttal is köszönöm - ami annyit tud, mint a Concorder, csak lényegesen gyorsabban, továbbá vérzik a szívem, hogy a TextStat nem hajlandó elindulni.

Játszodjunk Neurománcosat

A tegnapi Gibson post után jó ötletnek tűnt kipróbálni a Neurománcot. Maradjunk annyiban, hogy elsőre jobb ötletnek tűnt, mint a megvalósítás közben.
Pár óra és sok pohár tea után eljutottam odáig, hogy minden működik a következő összetevőkkel:

  • Neuromancer Apple // kiadás
  • Apple // emulátor - a KEGS-osx-et találtam meg elsőnek, lehet, hogy a többivel persze egyszerűbb dolgom lett volna
  • Apple // rom - mindenféle lassú ftpken és dyndnsen hostolt otthoni gépről futó oldalakról lehet bitperszekes sebességgel leszedni, úgyhogy inkább felraktam az uw-re, ami végül (csekély fél óra alatt) lejött.

Ezzel a hárommal minden szoftveres komponens megvan, de hogy a játék fusson még apróbb módosításokat kell végrehajtani. A disk_conf fájl alapból tartalmaz egy raklap beállítást, de egyik sem aktív (ezt a sor elé tett # jelzi). Az s5d1-en szereplő Modulae-t például nyugodtan át lehet írni, csak az emulátor tesztjére szolgál. Egyelőre egy fájlunk lévén elég bemásolni a Kegs könyvtárába, a Modulae.2mg-t átírni Neuromancer.2mg-re, kitörölni a sor eleji kettőskeresztet és menteni a konfig fájlt. Később szükség lehet a fájlok könyvtárakba helyzésére, ilyenkor a kegs könyvtáron belüli relatív path kerül a konfigba.
Miután mentettük a konfigot, indíthatjuk az emulátort. Barátságos 800*600-as kék képpel fogad az alján kurzorral. Ilyenkor már csak egy parancs választ el a játéktól, ez az: in#5, amit csak fél óráig kerestem a readmeben. Ha mindent jól csináltunk, akkor a Neuromancer nyitóképernyője kis kirnyegés után megjelenik, és magával hozza a szívtájéki meleg érzést, hogy van egy működő Apple //gs emulátorunk a gépen.

Trust is a weakness

Az egész mese úgy kezdődött, hogy az unokatestvérem belépett a 14 éves vén farkak világába -családi parti, összezördülés, menetrend szerinti eső - és illett vinni neki valami ajándék félét. Lévén lusta disznó, aki ráadásul egy estével hamarabb tudta meg a parti létét, elkezdtem leszedni neki valami játékot

Fentebb egy költői túlzás látható. A Darwiniát hónapok óta nézem, csak eddig lusta voltam letölteni. Pedig…

És leszedtem a Darwiniát neki. De az istennek nem akart jönni, ezért a partira elmentem üres kézzel, ittam a srácokkal, főztem(tünk) egy remek gulyást és szerveztem egy partit itthonra. Így most a két nagyobb unokatestvérem a szobámban horkol, messze az óvó és védő anyai kéztől. A játékra persze én kattantam rá, nekik nagyon pixeles, nagyon nyolcvanasévek volt. Nekem viszont hihetetlenül tetszett, ahogy kis pixelhuszárokkal kell büntetni a gonosz vírusokat a fekete ég alatt, poligonföldön járva.

Az igazi rákattanás - Teve kedvéért: squee ;) - viszont nem a Darwinia volt, hanem a kistestvére, az eléggé nem dicsérhető Ambrosia Software előző dobása, az Uplink lett. A játék lényege nagyon egyszerű: van egy tré géped, tré netkapcsolatod, tré programjaid és hackerként működsz a rejtélyes Uplink társaságnál. Hekkelgetsz, kapsz pénzt, hogy jobb felszerelést, több memóriát, stb vegyél. Aztán fél nap játék után - ennyit öltem eddig bele - amikor már kezded jónak érezni magad, megjelenik az első mellékszál, eltűnnek a cég hekkerei, olyan adatok vándorolnak, amiknek nem kéne megmozdulnia, szövődik az összeesküvés. Ezt az összeesküvést egyelőre a tárcám ellen érzem, motoszkál bennem, hogy illene megvenni a játékot, ha egyszer tényleg instant klasszikus, és ráadásul nem kerül többe két könyv áránál (5,1K). Érlelem még az elhatározást, de “rossz” vége lesz, úgy érzem.