Tag: jövő

Posted on

Itt egy zsák jövő, lehet válogatni

jovo

Marha nehéz nem elsütni a jövő menő szóviccet, úgyhogy essünk most túl rajta gyorsan. Megvolt.

Valamiért most van az ideje a jövőről gondolkozásnak. Vagy pontosabban: most jelennek meg a jövőről gondolkozós könyvek, szóval másfél-két éve kezdett itt lenni az idő.

Négy kötet is megjelent, ami az ilyenkor használatos Mil-Spec idézőjelek kirakása után sci-fivel próbálja megmondani, mit kell várni a következő évtizedektől. Ez az a mennyiség, aminek már szinte gyanúsnak kell lennie.

  • Hieroglyp - az Innovation Starvation - annyiszor írom ezt le mostanában, hogy szinte szlogenszerűnek érzem - az egyik legfontosabb cikk az elmúlt pár évből. Most megjelent az Arizona State University kutatóival - és barátaikkal és üzletfeleikkel - együtt írt novellák gyűjteménye. Például arról, hogy jobb lesz-e bevándorlónak lenni, ha a határ géppuskás őrök helyett szenzorokkal van tele. (Nem.)

  • Twelve Tomorrows - Bruce Sterling szerkesztette, a hihetetlenül ügyes MIT Technology Review a projekt háttere, és olyan arcok írtak bele, mint Lauren Beukes, Pat Cadigan és Warren Ellis.

  • The Future Powered by Fiction - az Intel jövőkutatós projektjének az antológiája is szeptemberben jelent meg. Nem túl divatos, de tök jövőkompatibilis PDF-ben érhető el.

Fél pontért érdemes még belenézni az Arc magazinba, aminek a New Scientist a szellemi hátországa.

Persze, ha az ember igazán jót akar, akkor a négy (és fél) kötet után még visszateker Chairman Bruce rendszeres év eleji State of the World fórumtopikjába. Ha másért nem, akkor néhány jól csengő státuszüzenetért.

Kép: Jim Powers, James Vaughan Flickr streamjéből, CC-BY-NC-SA. Köszi!

Posted on

Vége a BERG-nek

A BERG London nekrológját Warren Ellis szépen megírta, foglalkozhatunk az apróságokkal.

Az egyik ilyen, hogy rácsodálkozzunk arra, mennyire nem tudta/akarta hová tenni a cég végét a The Verge. Megírták, hogy a Little Printer és egyéb vicces projekteket készítő BERG hibernációba vonul. Ennyi.

Persze a Gizmodo és az Engadget még idáig sem jutott el. Létezik, hogy ennyire nem látnak át az óceánon? Vagy az én lencsém torzít?

A másik pedig, hogy elgondolkodunk azon, hogy a folyamatosan beígért Internet of Things mégis hogy fog kinézni. Ezek a kellemes őrült emberek bemutattak pár érdekes dolgot. A Little Printer terméknek azt hiszem teljesen alkalmatlan volt, játéknak drága, de a játékosságát nem lehetett tagadni. A fenti videón látható Cloudwash egy valóban létező probléma végiggondolásából és internetesítéséből született. Az IoT fejlesztőkészletük pedig akár a netre kötött eszközök Arduinójává is válhatott volna. Csak valahogy a lendület nem volt meg. Vagy a hájp.

Akárhogy is, a BERG-gel egy érdekes csapat széled szét. Most kell őket bekövetni Twitteren. Meg persze drukkolni, hogy a Coudal Partners kezdjen valami érdekeset Amerikában.

Posted on

Rakjuk el: emberek az internetről

Két olyan hosszú előadás is hányódott a gépemen, amit azért töltöttem le, mert a technológiai mainstreamtől távolabb eső emberek beszéltek benne az internetről és a jövőről. Az elsőn Jaron Lanier, aki a virtuális valóságnak volt nagy úttörője, majd mire megöregedett és kritikussá vált, beérte őt a jövő. Most a Microsofttal dolgozik együtt valamit a Kinecten, ami elhozta az avatárt az embereknek.

John Naughton, akiről már többször elmondtam, hogy az egyik kedvenc britem, pedig az ALT-C konferencián beszélt a techonológiai szféra jövőjéről, és arról, hogy a múltból mindig megöröklünk alkatrészeket, működési elveket, módszereket. Van benne szó Gibsonról és a felhasználók igényeiről is.

Végül pedig itt a mindig szórakoztató Jason Scott, aki a shareware kultúráról beszélt a Derbyconon. Ezzel nagyjából meg is van egy teljes délutánnyi program.

Posted on

Retroinnováció

Mindenre számítottam, amikor megnyitottam a Wired Gadget Lab régi plakátokból készült összeállítását, de arra nem, hogy negyedik-ötödik kattintásra egy magyar cég fog visszaköszönni. A válogatás nagyon esetlegesnek tűnik, de van pár igazán csinos plakát, például a Peugeot, és utána tovább lehet menni a teljes netes kiállításra. Ott meg aztán lesz interurbán telefonhívás, Fiat reklám, antennamacska, repülőcsónak és vasút, és itt abba is hagyom a lelkendezést.

Ha valami igazán szépet találtok, vagy ismertek forrást, ahonnan ilyen posztereket nagy felbontásban be lehet szerezni, akkor nyitva a kommentdoboz.

Posted on

Re:szoftvertudatosság

Tetszik, nem tetszik, manapság, a “digitális írástudás” és a néha követhetetlen módon felgyorsult szoftveres fejlesztések-fejlődések korában rendszerünk és az általunk használt programok alapvető információinak és kezelési módjának ismerete majdhogynem olyan fontos, mint ruháink méretének megjegyzése: nem jó, ha túl nagy ránk a nadrág, hát még ha túlságosan feszül. Nap mint nap olvashatunk biztonsági résekről, új felhasználási lehetőségekről, de mi haszna mindennek, ha az ember még böngészőjének verziószámát, ne adj isten, típusát sem ismeri? Ennek fényében igazán nincs mit csodálkozni azon, hogy az adathalászok, a vírusgyártók vagy a spammerek nem aggódnak túlságosan: hiába a vírusírtók feszített frissítési üteme, a megannyi figyelmeztetés, hiszen amíg saját rendszerünk állapotával nem vagyunk tisztában, megvédeni sem tudjuk azt.

Tovább is van a poszt - olvassátok el a Dragonweben - de én itt éreztem, hogy túl sokat akarunk a felhasználóktól. Ne kelljen tudni verziószámokat, egyáltalán semmit nem jelentenek. Annyit mondanak, hogy a kezdetektől hányszor frissítették a programot, sőt esetenként azt sem.

Ráadásul a szoftverek többnyire tudnak frissülni maguktól. Ha valamit meg kéne oldania az IT-nek, akkor az a felhasználók motiválása, hogy az egy darab OK gomb lenyomását ne hagyják ki. Ha ez megvan, akkor a biztonsági rések problémáját kezeltük. Azaz még egy dolog kell, de az se informatikai természetű, meg kell tanulni beismerni a hibákat. Ha ez nem megy, még mindig ott a full disclosure.

Ha a számítástechnika csak úgy tud működni, hogy mindenkiből geeket csinálunk, akkor tényleg át kell adni a terepet az iPad-nek, mert mindent elrontottunk.