#2765 (j mint jövő)

Az este programja:

  • elengedni a robotot a lakásban
  • a kanapén ülve nézni ahogy Micimackó-pályán mászkál körbe-körbe
  • mosolyogni.

Uraim, a jövő itt van, csak az egyenlő elosztásával vannak még problémák.

(A poszthoz ellopott poénok jegyzéke: Gazs, Gibson.)

Lesznek-e könyvek a jövőben?

“Játsszuk, ami nincs, de szeretne lenni”, feldobom a labdát jó magasra Paszternák Ádámnak, aki most valószínűleg a Ksz!-t olvassa kikapcsolt gép mellett. Van neki épp most induló blogja A jövő könyvtára néven, nem csak a munkája miatt vesz SF-et a kezébe, és fel is kértem arra, hogy valamikor beszéljen az SF Portal Meetupon a témáról.

Tatjána Tolsztaja rendkívül hülye című - legalább fél évig tartott távol a könyvtől, ti ne kövessetek el ilyen botorságot - regényében nem sok könyv van. Volt némi atomháború, az emberek többnyire elfelejtettek mindent, furcsa Következményeik vannak, azaz farkuk nő meg három szemük van, cserébe például tudnak a szemükkel tüzet gyújtani. Ami a fenti elváltozásoknál fontosabb, hogy eltűnt a kultúra is. Ha van mit olvasni, azt sem értik, de többnyire nincs is. A régi nyomtatványokat a betegség hordozóinak tekintik, az újakat írja Fjodor Kuzmics sokféle stílusban, de lassan.

A Kssz!-t befejezve végigfutottam gondolatban azoknak a műveknek a listáját, amikben a könyv vagy az információ jövőjéről van szó. Az 1984-ben teljes az információs kontroll, a 451 Fahrenheit-ben a könyvek be vannak tiltva, ahogy az Equillibrium-ban is tilos mindenféle művészeti tárgyat birtokolni. A Hozsánna néked, Leibowitz-ban a múlt tudását hordozó - viszont a Kssz!-vel szemben feldolgozható, megérthető - anyagok vannak, amik hosszútávon nem sokat használnak az emberiségnek. Disztópia az is, na.

Ha klasszikusokat nézzük, akkor sem jobb a helyzet. Vannak kultikus, idézett nem létező könyvek - mondjuk Irulan tollából - de az írott kultúráról amúgy nincs sok szó. Mintha nem is létezne ilyesmi az SF világokban. A legviccesebb talán az Alapítvány, ahol a kultúra írott formába való rögzítése Seldon vezércsele.

Sok helye a cyberpunk jövőben - ami amúgy a múltunk, ahogy az a mai cikkem ITT-s részének írása közben kiderült - sincs a klasszikus értelemben vett könyvtárnak. A szórakoztató irodalmat helyettesítjük valami szimstimmel, magasirodalmat ugye nincs aki olvasson, minden másra pedig ott vannak az adatbázisok. Utóbbit se a hős bogarássza, összeüt egy szkriptet, ami összefoglalja a lényeget.

Ezzel csak az a gond, hogy igen kevés mű jutott eszembe. Még akkor is vékony, ha plusz egynek bedobom a direkt DRM-ellenes tanmesének íródott Right to read-et vagy a könyvtáros-titkosügynökök kalandjairól szóló Read or Die-t. (Utóbbi ráadásul csalás is volna.) Több cím viszont nem jut az eszembe. Itt élünk a mindenütt jelenlévő multik között, este hazamenetel előtt eszünk sarkikínait vagy sarkiarabot, van otthon pofátlanulszélessáv, menet közben elégszélessáv, és valahogy ez a könyv dolog kimaradt az egyenletből. Vagy csak én nem olvastam, amit illett volna róla?

A Kssz! a Könyvudvarban a legolcsóbb, kerek 690 forint. Ennyiért a hülyének is, ráadásul a beszerzése jó ürügy a Múzeum körút körbejárására. A többi könyv körülbelül egy sör áráért gyűjthető be az antikváriumokból. Minden elmondatott.

#2610 (f mint formátum)

Megvan annak a bája, amikor a pénzért vett, abszolút DRM nélküli, a szabad és nyílt EPUB formátumba csomagolt könyvemet végül konvertálás, kiherélés és sóskútba tevés után tudom felmásolni az elvben ilyen könyvek megjelenítésére szolgáló Sony Readerre. (Igen, teszt íródik.)

A történet több oldalról is vicces. Egyrészt a könyvet gyártó Electric Book Works valóban nem ígérte, hogy az ingyenes Adobe Digital Editions szoftveren túl mással is működni fog a flashes zenebetétekkel - ld. még soundtrack - megfejelt kötet. Másrészt a Sony kütyün is az ADE szoftver fut. Harmadrészt a remek szabványhoz igazából nincs is más olvasó, a Calibrét fél pontért sem fogadom el.

Ahogy most kinézünk, a saját bolt nélküli készülékeket vásárlóknak egy talicska izgalomban lehet még részük.

A megoldás amúgy egyszerű: az EPUB valójában bezipelt xhtml, css, grafika és metaadatok. Kicsomagolás után a könyv szövegét tartalmazó fájlból bármit lehet csinálni, például földműves, mindenen megnyíló rtf-et is.

#2593 (i mint irónia 3.0)

Talált szövegek, mindkettő ugyanaznap esett be az RSS olvasómba, zeccól.

Wilson pointed out that if the Singularity really is coming, then it’s inevitable — so there’s no need for people to be cheerleaders for it. He compared it to “telepathy or dianetics,” science-fictional ideas which some people adopted “with religious fervor.” A core question in science fiction is “where is our technology going, and what can we do with it,” noted Wilson. “The Singularity is just one answer.”

(Charlie Jane Anders: Can You Still Write Science Fiction Set In The Future?

 

A panel valamennyi résztvevője egyetértett abban, hogy az emberszintű MI – szerteágazó területeken értelemmel és felelősséggel tevékenykedő rendszer – elvileg kivitelezhető. Hogy mikor, az illetően megoszlottak a vélemények. Legoptimistább becslések szerint húsz év múlva, míg a borúlátóbbak ezer évet prognosztizáltak.

Kizártnak tartják a Ray Kurzweil által oly gyakran hirdetett MI Szingularitás, azaz a még intelligensebb gépeket építő intelligens gépek láncreakciószerű elterjedésének lehetőségét. Elméletileg persze ez bekövetkezhet, de az exponenciális növekedés és az MI-robbanás közeljövőbeli valószínűsége elenyésző. Egyelőre nem is futnak gépek gép általi szaporodását célzó projektek.

Kömlődi Ferenc: Nem mostanában épülnek terminátorok

#2432 (á mint ábránd)

Határozottan úgy érzem, hogy a csillogó szemmel szép jövőt és fantasztikumot ígérő embereket gyakrabban kellene szembesíteni saját korábbi szövegeikkel. Hirtelen Negroponte ugrik be, aki épp a második oktatási projektjét viszi földbe, de szép számmal akadnának még példák, csak utána kéne gondolni.

Martini a tengerparton, aztán felszállunk, ok?

Oldsmobile Golden Concept

Egy csomó mindent el lehetne mondani arról, hogy mi a különbség a megtapogatható, megkopogtatható prototípusok és a frissen renderelt, csak képernyőn létező utódaik között, de inkább befogom a számat. A képen az Oldsmobile 1956-os Golden Rocket Concept becenevű autója látható. Az ajtó nyitáskor a tető megemelkedett, az ülés pedig felemelkedett és elfordult, hogy segítse a beszállót. Az extrák itt nem érnek véget, a jövő gyártásba sosem kerülő kocsijának kormányoszlopa természetesen elektromosan állítható volt, a sebességmérő mélyen, a két rúd által tartott kormánykerék közepén figyelt. A kocsit egy 275 lóerős V8 hajtotta, de ez szinte mellékszál.

(Ezt a fotót mindenki egymástól lopja, az ősforrás elvben a GM Photostore, de ott nem leltem.)

Sosevolt jövő (New York Times)

Dicsőséges száz évét hagyta maga mögött az emberiség. 1909-ben még senki sem sejtette, hogy az elviselhetetlenség határát súrolóan teli utakat hamarosan visszakapják a gyalogosok. Pedig a Ramsey professzor által kikísérletezett csodás fém és az ezt felhasználó légijármű-ipar forradalmasította a közlekedést. A bátor férfiak vezette légjárgányok a Marsra és a Jupiterre is eljutottak, hogy átadják a világkormány üdvözletét. Ezek a békés találkozások tették lehetővé, hogy a 2009-es ünnnepségek egyik napján marsi versenyző is rajthoz állhasson a New York-Chickago repülőversenyen, valamint hogy az ünnepségek egyik napját a vörös bolygón tartsák. (A hajók a város egységesen 300 méter magasra nyújtózó épületeinek tetejéről indulnak, a retúrjegy 17 dollárba kerül, étkezést tartalmaz.)

A fenti szöveg nem idézet, csak egy nagyon-nagyon rövid öszefoglalója Stephen Chalmers 1909 december 26-án megjelent cikkének. A szöveg már csak azért is érdemes a figyelemre, mert ma nem tudok olyan bátor embert, aki hajlandó volna száz évre előre jóslatot írni. A cikkben olyan századfordulós slágerek tűnnek fel, mint Tesla álma, a drót nélküli áram vagy a tengeralattjárós tömegközlekedés. A cikket az írásnak eredetileg is otthont adó New York Times-ról tölthetitek le. Elképzelhető, hogy már regisztrációt kér az oldal, de ammeg ingyen van.

A cikkre a Paleofuture blog hívta fel a figyelmet. Ha még nem olvasnátok, akkor itt az idő felvenni a feedek közé.