Tag: jövő

Posted on

Egy pár szárnyról jutott eszembe

Közhelyes, de úgy volt, hogy az én generációm már repülő autókban száll a munkahelye felé reggelente, miután a pirulás reggelijét benyelte. Persze ezt a magas labdát már lecsapta Warren Ellis, a Doktor Sleepless képregénysorozattal - wiki erre -, amiben az őrült doktor maszkját felvevő főhős odamondogat rendesen a sosevolt jövő után síró társadalomnak. Az már csak mellékszál, hogy a témában van Tomcat-féle póló is pont ugyanezekkel a klasszikus sirámokkal.

Addig ez a kép rendben is van, hogy szárnyas amerikai autók, buboréktető és Ming, a kegyetlen által diktált építészeti megoldások, de a héten szembejött egy valódi jövőbeillő európai terv is.

alfa_bat

Alfa Romeo BAT 5-nek hívják, 1953-ban mutatkozott be a torinói autókiállításon, a dizájnért a Bertone műhely volt felelős. A következő két évben tovább finomítgatták a BAT koncepciót. Csökkent a szárnyak mérete - a BAT 7 a legdurvább - valamit kopott az űrvadász/személyes tengeralattjáró küllem is, de nem tűnt el teljesen.

És ha már sosevolt jövő, a témához a két állandóan felemlegetett novellán túl - Sterling-Gibson: Vöröscsillag, orbitális tél illetve Gibson: A Gernsback-kontinuum - érdemes megnézni a Dean Motter által megteremtett Mister X képregénysorozatot is. Igazi gyönyörű izmusos rémálom.

(fotó: Simon Davison via Wikipedia)

Posted on

Szakirodalom 1971-ből

Ha a fogyasztás felől nézzük, a regény irodalomalatti, de színvonaltalanságát közönyös fölénnyel elviselő vetélytársává lett a krimi, a sci-fi, a porno, a történelmi, életrajzi, lélektani lektűr. (…) A maga területét korán kialakító és függetlenségére büszke detektívregény mai örököse, a krimi többé nem éri be, hogy rejtvényfejtése logikai levezetéséhez minimális irodalmi kelléket használjon, már Hemingwaytől ellopta az eseményelhallgatés és a párbeszédkattogás technikáját.

Sükösd: Változatok a regényre, Gondolat, Budapest, 1971.

A regény jövőjéről szóló utolsó pár oldalban szalad bele ezekbe a megállapításokba. A megelőző elemzések nem rosszak. Az aranykori SF-ről is akad pár remek mondata, ha bárkit érdekel, isten neki, begépelem.

Update:

Napjaink alkalmazott regényirodalmának legfiatalabb hajtásai, a tudományos-fantasztikus regény eszményien szemlélteti keletkezésének szükségességét és megvalósulása buktatóit. Bűnözésnek és bűnüldözésnek, a nemi élet technikájának, szerepeinek, viselkedési mintáinak évezredes történelme és változatos irodalmi hagyománya volt, ezért tömegesíthető regényszabványai is lehettek. A tudomány és technika mostani fejlődése, a totális fegyverek néma fenyegetése közbeni űrhódítás, a jövő minden korábbinál kíváncsibb faggatása viszont két évtizedes élmény, gyér és használhatatlan irodalmi előzményekkel. Ez az oka, hogy a krimi és a pornográfia megteremtette önmaga remekeit, a science fiction azonban műfaján belül is főként közepes műveket alkotott csupán, szaktudományos, filozófiai, politikai közlését irodalmi közhelyek kulisszái közt keltette életre.A pszeudoregény - még inkább, mint a regény - személyiségfigurákkal kel dolgozzék, jellemről, viselkedésről a XXI. században vagy bolygóközi állapotban viszont semmit sem tudhat a regényíró, a science fiction így a hagyományos regény szokványos jellemábrázolásával vegyíti fizikai, csillagászati, bölcseleti információit. A műfaj esztétikailag nem hiteles keverék, tudománynak és futurológiának híg, regénynek lapos.

Így jár, aki hülyeségeket ígér. :)

Amúgy iszonyat elgondolkodtató. Első blikkre ott azért beleakadnék, hogy az SF legalább annyira novellairodalom, mint amennyire regény. (Például az Alapítvány is novellákként jelent meg eredetileg.) Illetve bőven úgy érzem, hogy a hidegháború leírásához megvoltak az eszközök. A Dr. Strangelove 1964-es, az ember által megérthetetlen külső fenyegetés leírása pedig legalábbis Lovecraft óta nem újdonság. Persze ő megintcsak határeset lenne Sükösd szerint.

Posted on

Netes könyvművészet?

Layout of G4m3r 7h30ry

Kenneth McKenzie Wark könyvével - lásd fent - legalább két hete küzdök, és még mindig nem találtam meg azt a stratégiát, amivel olvasni lehetne. Kilenc fejezetből áll, a fejezet öt alegységre bomlik, az alegységek öt kártyából állnak. Már bonyolult, de legalább lapozhatatlan/görgethetetlen, de még lehet hová súlyosbítani: az egyes kártyák külön-külön kommentálhatóak.

Ha rájöttem, mit kell kezdeni a szöveggel, és hogy mi indokolja a jelenségszinten is digitalizáljuk a könyvet jellegű őrültségeket, akkor esküszöm beszámolok róla. A nagyon türelmetlenek amúgy beruházhatnak Amazonon is a szövegre, kötve.

Posted on

Future Shock, jövő régről

Az AT&T You Will reklámkampányával - tele velük a youtube - már találkoztam Mark Dery valamelyik könyvében. A filmekben ábrázolt brandelt céges jövőre való kortárs reakcióról írt, volt ott ellenvideó, ellencikk, ellenérzés rendesen. Senkinek sem tetszett a lehetőség, hogy nyaralás közben céges videokonferencián vegyen részt, vagy hogy két repülőút között egy videotelefon-fülkéből hazacsörögjön megsimogatni a gyerekét. Mondjuk nem csoda.

Ma az Apple nyolcvanas évek végi jövőképével hozott össze a jószerencse. A videó neve Future Shock.

A filmben szereplő anyuka - “the world busiest writer” viccelődik vele egy videotelefonáló - valami Quasimodós írást próbál összehozni, miközben folyamatosan megszakítják. Intézi a családi életét, médiafájlokat böngész, lakást terveztet át, még egy videót is megnéz. Az interakció a hagyományos eszközök teljes elhagyásával történik, a gép érti a diktálást, sőt azt is tudja, mely közlések számítanak egyszerű felsóhajtásnak, hangos gondolkodásnak, ezeket nem csapja hozzá a diktált anyaghoz. Egér helyett pedig kézmozdulatokkal machinálnak, még a képernyőre is lehet így írni.

Ügyes, hogy a mindenütt jelen lévő számítástechnikát bemutató filmben film játék. A Gibson rajongóknak külön ajánlom figyelmébe, a filmben nézett filmben látható remek virtuálfény jellegű szemüveget. A kütyü csak fordítást nyújt, de ez igazán apróság, így is cyberpunkabb a cyberpunknál. (Még akkor is, ha Spider Jerusalem szemüvegénél is rondább.)

Mac használók felfedezhetik az 1988-as CoverFlow-t, és több finomságot ki se emelnék belőle. Remek videó a számítástechnika és a jövő elképzelhetőnek tűnt MI-k és szingularitás nélkül is.

Van még ott, ahonnan ez jött.

Posted on

Terminálnak áll a világ?

Olvasom Doranskynál, hogy az érintőképernyős technológiáké a jövő. Mivel ez a jövő, akkor az a minimum, hogy megpróbálom elképzelni magamat benne. És nem megy.

Odáig megvan, hogy a remek érintőképernyőn lehet wikipédiát olvasni. Sőt tudja nagyítani és kicsinyíteni az ablakot, ami valószínűleg együtt fog járni a felbontásfüggetlen felületek elterjedésével. (Helló új GUI, helló SVG.) Kérdés viszont, hogy hogyan lehet írni rajta. A példavideóban látható, ahogy egy rövid keresőszót begépelnek, de a WP szócikkek, a blogpostok, sőt még a twitek se egy-két szóból állnak. Magasba emelt, kicsavart, meg nem támasztott stb kézzel viszont kényelmetlen gépelni, pláne ha a “billentyűzet” semmilyen érzéki visszajelzést nem ad arról, hogy lenyomtam-é a gombot. (Ez lesz az egyik legkomolyabb iPhone-nal kapcsolatos kérdés is szerintem.)

Jövő helyett nézzünk inkább a múltba. (És nincs pofám még egyszer belinkelni Stephenson In the beginning…-jét) Ott a parancssor. Fekete-zöld, fekete-borostyán, fekete-fehér képernyő, beírok egy jó hosszú parancsot, kidob egy errort és a gép teljesíti a vágyamat. Egyszerű, a leggyorsabb, szöveg alapú. Pont olyan, mint a location field a böngészőben, a Firefox-féle okosítható vagy a Safarihoz letölthető helyetted okos keresőmező, a Google Desktop keresők, Spotlightok és Instant Search-ök. És akkor még a web parancssorát adó YubNubról vagy a lebutított, jelenlétélményre kihegyzett IM-ről, a Twitterről nem is beszéltünk. (Paul Watson még felveti a különböző IM botok jelenlétét is.)

Az egyik legrégebbi adatbeviteli paradigma köztünk van, alkalmazkodott a webhez, könnyen elképzelhető, hogy lesz köze a jövőhöz is. Ehhez viszont olyan interfészek, olyan berendezések kellenek, amin lehet gépelni.