Lejárt szavatosságú jövő

Amikor Jamais Cascio blogposztját olvastam

Rövid verzió szintén tőle lustáknak: “Technology foresight has been stuck for the last 10-20 years; we need to be paying more attention to social-cultural futurism.”

akkor éreztem, hogy ezt valahogy meg kell írni. Egy top jövőkutató panaszolja el, hogy nincsenek érvényes, nem lerágott jövőképek. Aztán beugrott Stephenson Innovation starvationje is, ami meg a negyedévről negyedévre gondolkodó cégeket rugdossa, és végül péntek éjszaka akadt ráérő időm.

A cikk, aminek ha a forrásait elolvassátok, akkor jobban jártok, mint magával a cikkel, ma reggel az Origo tetején nyitott. Szóval még meg is vagyok erősítve, hogy hobbiprojekteket érdemes csinálni. Csodálatosan indul ez a hét, még ha jövő nincs is.

(kép: wilengebroed)

Decemberi SFmeetup (hangfelvételek)

A 2011-es év egy “minden belefér” SFmeetuppal ért véget, és a technika ördögével. Volt szó a vallások jövőjéről, az occupy mozgalmakról és a modern íjászatról, valamint a beltéri céllövésről. Az utóbbi előadás viszont az akkuk hirtelen halála miatt nem maradt meg.

Az első két előadás, Galántai Zoltáné és Habencius Istváné viszont már fent is van az Archive.org-on.

Innentől kezdve minden bizonytalan kicsit. Én letenném a lantot, viszont lapáttal tarkónverni nem akarom a rendezvényt. Február még lesz, onnantól kezdve semmire nincs garancia.

Harmadik jövőkutatás meetup (videó)

Jobb híján én voltam a harmadik Jövőkutatás Meetup kameramanja. A felvétel jól illusztrálja, hová nem kellett volna lerakni a kamerát.

Fekete Zsombor videojátékokról, gamifikált feladatokról és Jane McGonigalról beszélt; Bodó Balázs a Wikileaksről adott elő, és arról, hogy ki ellenőrzi őket; Dombi Ákos egy pillanatig sem álltatott minket azzal, hogy egyszerű jövő elé néz a magyar gazdaság; Mink András a Nyugat jövőjéről filozofált; Kánai András pedig úgy beszélt a SF jövőjéről, hogy talán egy célzást se eresztett el a magyar scifi felé. Nézzétek meg, mert nagyon jó volt.

Aki kocsiban, villamoson, futás közben hallgatná az előadásokat, annak Elek László hangfelvételének letöltését javaslom. (Közben vannak saját felvételek is erre.)

A Jövőkutatás Meetup nagyjából havonta van, a pontos időpontról a Jövőobszervatórium blogon és a Facebook jövőkutatás csoportjában lehet értesülni.

Adatrohadás, bitrozsda (előadás)

Bár a naptárban máshogy van, november valójában tegnap ért véget, azzal, hogy megtartottam a Jövőkutatás Meetupom az előadásomat az adatok hosszútávú archiválásának kérdéseiről, és ezzel lekardoztam a hónap utolsó határidejét.

Röviden arról beszéltem, hogy az adathordozó választás rizikós, történelmileg elég rosszak vagyunk annak elbírálásában, hogy mi lesz hasznos a jövő számára, és hogy míg dollármilliókból meg lehet oldani a nagy archívumok védelmét, az otthoni felhasználónak nehéz most okosat mondani. Hosszan majd egyszer megírom, úgyis csak a diám, jegyzetem felére jutott idő.

[audio:http://www.archive.org/download/MasodikJovokutatasMeetup/jovokutatas2_3_szedlakadam.mp3]

A meetup előadásai letölthetőek az Archive.org-ról, és a link természetesen bekerült a hangfelvételes oldalamra is.

A jövőre készülve

Az Internet Hungaryn ülök, írok a konferenciablogba is, de ennek itthon is van helye.

Az ubiquitous computing, a mindenütt, észrevétlenül jelenlévő számítástechnika nem új kérdés. Akik időben értesültek a nemrégiben az MTA-n megtartott Towards a Philosophy of Telecommunications Convergence konferenciáról, meghallgathatták Alex Pang és Anthony Townsend jövőképét. Akik az Internet Hungaryn ülnek, azoknak Ian Neild, a British Telecom futurológusa és Vámos Tibor, a Sztaki elnöke jutott. Most jó lenni jövőkutatónak.

Neald kimondatlanul a szintén divatos steampunkkal kezdett, kijelentve, hogy a távíró volt a Blackberry viktoriánus megfelelője. Adott korban az azonnaliságot hozta be az életbe. Míg egy levelet kézbesíteni hetekbe telt, egy távivirat napok alatt megérkezett a címzetthez. Az akkor elkezdett folyamat pedig mostanában ér a végére, a mindig netre csatlakozott, push technológiával mindent hírt megkapó készülékek elterjedésével. Az üzenet elküldésétől a megérkezéséig már csak másodpercek telnek el. Minden intézhető on the move (menet közben?).

Ugyanakkor - újabb klasszikus steampunk gondolatot behozva - a szakemberek által birtokolható tudás beszűkült. Egy viktoriánus tudós még a világ összes tudásának birtokában volt, míg egy mai szakember a területének egy igen kis szeletét ismeri. Azaz, ahogy Neild fogalmazott: “majdnem mindent tud a semmiről.”

A technológiai fejlődés visszahat a társadalomra is. Érdeklődés, aktivizmus, “törzs” szerint szerveződő csoportok jönnek létre. Várhatóan változik a világ top tíz gazdaságának listája is. Kína és India jön fel, említés szinten már tudunk olyan neveket emlegetni arról a piacról. De sokkal többet kevesen tudnak mondani. (Persze - ahogy Hírbehozó említette múltkorjában - azt se tudjuk, mik a népszerű szlovák weblapok.)

És akkor még csak a kezdetnél tartunk. Lehetőségrobbanás van, a kilencvenes évek eleje óta közös álomként létező virtuális valóságot be lehet vonni a játékba. Lehet mindkét világból táplálkozó, fizikai és virtuális kivetüléssel rendelkező dolgokat létrehozni. A 2D nyomtatók mellett várható a 3D nyomtatók elterjedése is. Érkeznek - kereskedelmi forgalomban vannak - flexibilis kijelzővel szerelt eszközök. Innen csak egy lépés a ruhába szerelt kijelzők megjelenése. Lassan ott vagyunk, ahol a Bejrúti kószálás című Shirley novella kezdődik.

Ezzel felértékelődnek a személyes adatok. Mellébeszélés helyett itt egy horrorvideó a témában: ACLU - Surveillance Campaign.

Vámos Tibor a kutatások támogatásáról beszélt. Illetve Koshland The cha-cha-cha of scientific discovery cikkének három kategóriáját - charge, challenge, chance - felhasználva magyarázta el, hogyan születnek újdonságot hozó gondolatok.

Az egyik legfontosabb előttünk álló problémák egyikeként a számítógépekkel való természetes nyelvű kommunikációt jelölte meg. Illetve azt, hogy az adatbányászat helyett a belső, természetes struktúrák megkereséssével, és az adatok ilyen algoritmusokkal történő értelmezésén kell dolgozni. Épp csak említette, hogy vitték el fiait a Google-höz, és hogy a szemantikus tartalmak előtérbe kerülésével kell számolni.

A csacsacsa működéséhez a kutatáshoz szükséges háttér megteremtését kell megtenniük a cégeknek és az államnak. És ha valami ígéretes ötlet kerül elő, akkor a koncentrált erőfeszítések és az ehhez szükséges segítség szükségeltetik. Úgy tűnik, a feltalálást azért rá lehet hagyni a szakemberekre.

Végül ide is egy link: Szabad János előadása a mindentudás egyeteméről. (Remélem jól emlékeztem a névre.)