Csak megszeretjük a végére ezt az Egert. Nem mondom, jobb volt a Kaláka, amíg olyan terepen rendezték, aminek minden centijét - ideértve a sörfőzdéket is - ismerjük, de hát ha város romvár helyett ép várat akart…
A péntek utazgatással telt ezért csak a Zurgó és a Csík zenekar rémlik a napi programból. Az azért megint bebizonyosodott, hogy a Csík őrületesen jó, akkor is, amikor nem Kispál meg Quimby feldolgozásokat játszik. Csík János pedig egészen lehengerlően kedves ember, igaz, ezt azóta tudjuk, amióta a régi Zöld Pardonban másfél óra beállás után mindenki nevében elnézést kért, hogy hát ez most így fog szólni, majd adtak egy remek (és tényleg közepesen szóló) koncertet.
Szombaton viszont végig ott voltunk, különösen, hogy nekem még stopot is sikerült fogni a Szépasszony völgyből a várig. A napkezdő Romungro későbbi időben is megállta volna a helyét. Hatalmas lelkesedéssel, szeretettel csináltak koncertet, és sokkal jobban szóltak, mint amit a cédéjük - Spotifyon fent van! - alapján várni lehet. Van is egy nagy kérdés ebben, hogy a népzenét játszó bandák miért csinálnak stúdióalbumokat, ritkán szólnak úgy, ahogy élőben. Akkormeg?
MÉZ koncerten többször voltam már, nagy meglepetés azon túl nem volt, hogy egyre skótabbul néznek ki. Viszont jó volt hallgatni a lényegében ismerős műsort. A kedvenc számom tőlük még mindig egy angol dal. Többé-kevésbé.
Hasonlóan ismerős élmény volt a Vents D’est koncert is. Miqueu Montanaro fellépései akkor igazán jók, ha van ideje sztorizni, beszélgeni a közönséggel, ott lenni közöttünk - pár éve az A38-on pont ez történt. Persze volt, hogy meg tudta ezt csinálni fesztiválkoncerten is. Az egyik diósgyőri kalákán a közönség közül állt fel, furulyázva felsétált a színpadra, és a végén még háromszólamú kórust is szervezett a népből. Erre most nem volt idő, így csak egyszerűen remek zene szólt.
A nap itt majdnem véget is ért, egy lakodalmas Balkan Fanatik koncert alatt mindenféle söröket és unikumokat kezdtünk venni, hogy elűzzük a vihart. De! Volt még egy Besh O Drom koncert. Ennek a bandának a koncertjeire pedig annyit jártunk anno, hogy volt olyan Művészetek völgye galéria, ahol mi voltunk az illusztrációs anyag. Valószínűleg azért, mert Lajos egyedül üvöltözte vissza őket. És kiderül, hogy még mindig tudnak bulit csinálni. Eleve megjelent a színpad előtt a nép, hívni sem kellett őket. Pettik Ádám pedig ütötte a kannadarbukét, ugrált, mosolygott, és kész volt a nap.
És akkor a harmadik nap rögtön a fesztivál egyik nagy felfedezettjével - ez itt most azt jelenti, hogy amúgy tavaly ősszel végigturnézták az országot, csak nem tűnt fel, a Nakaira zenekart, amiből alakult a projekt, meg ismerem - az Oi Dipnoi nevű szicíliai bandával indult. Őket egyrészt azért szerettük, mert nagyon érdekes cajonos, bodhrános, tangóharmónikás világzenét játszottak, másrészt mert egy csodálatos jézusarcú srác ült a harmónika mögött, harmadrészt meg mert a koncert alatt és utána a CD-k dedikáltatása közben kiderült, hogy ultrajófejek. Dani még azt is hallotta, ahogy Kaláka koncerten kiabálják, hogy nandu. Amúgy két napra rá a Szimplában adtak egy még jobb koncertet. Szeretet van.
A meglepetés viszont az volt, hogy a furcsa westernruhákat viselő idősebb arcokból álló Rodeo Country and Bluegrass Band - akik amúgy magyarok - mennyire király koncertet csinált. Semmit nem vártam, inkább alt-countryt hallgatok, mint igazit, ehhez képest sörért nem volt kedvem elmenni míg játszottak. Az meg a cseresznye a süti tetejére, hogy az utolsó szám alatt a drótnélküli mikrofonnal felszerelt hegedűs elindult és a közönség között ülő összes gyereket meglátogatta, mint valami bluegrass mikulás.
Végül pedig Kaláka, akiket idén már hallottam a Könyvfesztiválon, de ott gyerekbarát programot toltak, nem olyat, amiben Radványi Balázs önfeleden üvöltözi, hogy dögölj meg te büdös lábszagú disznó. Sokkal jobb ez így. Pláne, hogy az első sorban így is gyerekek voltak, háromszor tapsolták vissza a zenekart.
A keddi Oi Dipnoi koncerten összefutottam egy sráccal és a barátnőjével, aki ismerős volt a fesztiválról. Megbeszéltük, hogy ha máshol nem, jövőre Egerben úgyis összefutunk. Hát így.