Didn’t they know that the only unhackable computer is one that’s running a secure operating system, welded inside a steel safe, buried under a ton of concrete at the bottom of a coal mine guarded by the SAS and a couple of armoured divisions, and switched off?
Az emberiség még valamikor az első világháború környékén rájött arra, hogy démonok valóban vannak. Előhívásukhoz azonban nem keresztút, akasztott ember körme, gőte szeme (egy marok!) meg ilyesmik szükségesek, hanem magasabb matematika. A lovecrafti világ szörnyet elektromos idézőáramkörök, lézerhálók, fraktálminták csábítják át világunkba.
A nagyhatalmak előbb megörülnek a lehetőségnek, aztán megkötik az ilyenkor szokásos keretszerződéseket, végül háborúba keverednek egymással, és elkezdik a korábban aláírt paktumok megszegését. Igen, ez valóban démonokkal cimboráló egészes bőrkabátban feszítő nácikat jelent. Az Enigma feltörése mellett az új fronton is zajlott a háború, olyan fejlesztések, kísérletek zajlottak, amikhez képest az ULTRA meg a MAGIC nyílt titoknak számítottak.
Mágiaügyi minisztérium felnőtteknek
A második világháború végével megkezdődött a szervezetek átalakítása, a démonológiai osztályból egy Laundry nevű furcsa iroda maradt meg. Helyzete olyan, mint a Torchwoodé, a rendőrség felett, a GCHQ mellett, és valahol, kényelmesen meglapulva, a kormány alatt vannak. A Laundry nem Mágiaügyi Minisztérium, kötik az állami bürokrácia szabályai, auditok vannak, papírokat kell kitölteni, a természetfelettivel csak akkor küzdhetnek meg, ha az rendesen le van papírozva, és iktatva van.
A bürokrácia és az ISO minősítések az egyik forrás, amiből az amúgy rendkívül feszes thrillerek humora fakad. A regények hőse, Bob Howard nem veterán démonvadász, hanem egy olyan programozó, akit az után rekrutált az iroda, hogy egy különösen jól sikerült fraktállal majdnem a Földre szabadított valami gonoszt. Mivel Bobot úgy cipőkanalazták be a szervezetbe rögtön több főnöke is van, akik mind mást tartanak fontosnak. A legváratlanabb pillanatokban ütközik az okkult nyomozás valami egészen prózai irodali feladatba. Csodálatosan hozzák a regények a multis hangulatot.
Shannon és Smiley egy asztalnál
A sorozat másik előnye - mondják a hozzáértők, akik kémregényből nem csak az abszolút alapvető műveket olvasták - hogy Stross ügyesen játszik a műfaj mestereinek stílusával. Az első regény Len Deightont idézné, a második tiszta Fleming, a júliusra ígért harmadik meg talán Archer lesz. Remélem, hogy a gondolatban már meglevő negyedik montjuk Le Carré vagy Forsythe lesz.
A harmadik pedig, aminek az egészséges magunkfajta örülhet, az iszonyatos mennyiségű geek és informatikatörténeti utalás. A Laundry-sorozat nyitóregénye például az első, amiben megemlítették a méltatlanul keveset emlegetett Konrad Zusét.
A sorozat első kötete a The Atrocity Archives címre hallgat, a második a The Jennifer Morgue, a harmadik pedig idén júliusban fog megjelenni The Fuller Memorandum címmel. Mindenképpen kötelező olvasmány a neten ingyenesen utolérhető négy írás: az első és második regény között játszódó The Concrete Jungle című kisregény, a másodikat záró novella, a Pimpf, a történeti szálba nem igazán illeszkedő Down On The Farm, és az Overtime címet viselő karácsonyi különkiadás.
A