Képregényolvasás Win8-on

Pár estével korábban azzal a Twitter üzenettel mentem aludni, hogy “win8 tableten képregényt olvasni olyan mint reszelővel rejszolni”. Volt akiket megleptem a közléssel, gyanítom ők nem látták a Ford Fairlane-t, vagy nem próbáltak képregényt megnyitni Win 8-as tableten.

A feladat egyébként nem megoldhatatlan, csak jó helyen kell keresni a programot. Első körben a klasszikus windowsos képregénynézegetők esnek ki. Sem a CdisplayEx, sem a ComicRack nincs igazából felkészítve arra, hogy érintőképernyőn, egér és billentyűzet nélkül használja őket az ember. Az utóbbi fórumán van is egy hosszas szál arról, hogy a Win 8 miért nem jó, és hogy a ComicRack androidos portját kell tableten használni. Ami csak azért nem megoldás, mert nálam egy Win 8-as gép van.

Logikus lenne képregényolvasót keresni a Windows Marketplace-n, de az sajnos töküres. Egyedül a Comixology appja van, de az egy bolttal egybeépített nézegető, nekem pedig .cbr és .cbz olvasó kellett volna.

A megoldás egészen váratlan módon a legkisebb windowsos PDF-olvasó felől érkezett. A Krzysztof Kowalczyk által fejlesztett Sumatra PDF megtanult mobit, epubot és cbrt is kezelni amíg nem figyeltem oda. Ráadásul képes folyamatosan végiggörgethető “tekercsként” megjeleníteni a lapokat, és még a sima egyujjas görgetést is érzékeli. A megnyitás ikonja ugyan kicsi, látszik, hogy egeres navigációra tervezték, de arra füzetenként csak egyszer van szükség.

Üröm az örömben, hogy ez a megoldás csak teljesértékű Win 8-on működik. Windows RT-s tabletre jelenleg nincs képregényolvasó app.

Megfelelő fénynél

Az ötlet tulajdonképpen rendkívül egyszerű, miért is ne lehetne egy képregényben olyan szöveg, amit csak UV-fénynél lehet elolvasni. És ha már van, akkor adja magát, hogy a gondolatok legyenek ilyenek. Amikor viszont az ember kezébe veszi a kislámpát SVK tárgyat az ember, és olvasni kezd, akkor ütni kezd az egész. Kell ehhez, hogy Warren Ellis legyen a szöveg, hogy füzetet az UV-glóriával díszes William Gibson előszava nyissa.

És az egész működik. Alapállásom a szkepszis, mégis úgy adta el nekem a csillogós, kibővített valóságos (AR) jelent, hogy még azt is megfontoltam, hogy a következő vad pénzemből az INQ-tól veszek mobilt. Kötelező olvasmány.

#2223

…inkább ilyet vegyenek mint hogy mangát. Volt egy család, apa és fia, csak mangát meg képregényt vettek. Szép karácsonyi ajándék.

Random könyvesbolt random eladói az ifjúsági irodalom szekcióban beszélgetve. Ugyanaz a bolt, ahol Szabó Magda nem a magyar irodalomban van, mert - kapaszkodik! - őt az Európa adja ki.

Képregényfilmekről spoileresen

Képregényfilmeket néztem szakmányban az elmúlt héten, most elsírom, mi bánt.

Aki igazán szereti Hellboy kalandjait, az a The Golden Army megnézése helyett inkább ruházzon be valamelyik gyűjteményes kötetbe. (Reklám helye: ComicsInvest) Olyan mintha hosszas ellenállás után végül a sztenderd misztikus szálat is tartalmazó akciófilm klisék végül legyőzték volna Mignoláékat. Addig oké, hogy filmes adaptáció során az egyszerű, kemény és nagy beszólásokkal rendelkező hős új rétegeket kapott, az a gond, hogy ezeket a rétegeket már ezer helyen láttuk. Családi veszekedés, apa leszek, gyere szívem béküljünk ki, happy end.

És akkor még arról szó sem esett, hogy a fő konfliktus sem túl megható. A látvány rendben van, bronzosan csillogó forgó fogaskerekek, önmagukat összelegózó mechanikus óriásrobotok, de alapvetően nem steampunk Transformerst vár az ember egy Hellboy mozitól. A szenvelgő tündérek által előadott kiszorítanak minket az emberek, álljunk bosszút történet viszont ismét fájdalmasan közhelyes, ráadásul nem a remix, hanem a voltmár módon.

Egy mondatban: ‘Ó az emberek kora jövell, menjünk Szürkerévbe, csak előbb kapcsoljuk be a nagyapától örökölt pusztító robotokat.’

Na majd Bekambetov felkiáltással a következő alkalommal a Wanted-et dobtam rá a lejátszóra, ahol legalább az az előnyöm megvolt, hogy a képregényből csak egy-két részt olvastam. Az orosz rendezőben bízom-forma, az Éjszakai/Nappali őrség filmek szépen, szolidan megálltak magukban, még a regényekkel való összehasonlítást is bírták valamennyire.

Ehhez képest a Wanted leginkább a vérciki jelzővel írható le. Az ősi bérgyilkos szövetség lóg a levegőben, iszonytatóan abszurd módon hat valótlannak. Az átlag emberből Moszad kommandóst képzünk jellegű tanítási jelenetek ennek hatására súlytalanná válnak. Pofozzák, hogy megtanuljon jól bérgyilkolni, nabumm. Olyan eszköz, ami egy Forsyth sztoriban működik, a Wantedban viszont csak arra jó, hogy a középső húsz percben történjen valami. A film valóságát leginkább kiröhögni lehet, belehelyezkedni nem, a konfliktusok pedig illenek a valósághoz. Pizza mellé, háttérfilmnek talán elmegy.

Egy mondatban: “Luke, én vagyok az apád.”

Az Iron Man-nél érezhető a leginkább, hogy mekkora szarban vagyunk. A filmet teljesen átvette a poszt-9/11 Amerika életérzés harctérre bemutatót tartani utazó playboy fegyvergyárossal és afgán terroristákkal. A vasember ruhával való kísérletezős jelenetek ugyan jók, de ez bőven kevés ahhoz, hogy a fogságban virágszedő hippivé váló gyáros sztorijára érdemes legyen megnézni. A szintén csak a látványról szóló - és a változatosság kedvéért ismét csak képregényből készült - Transformers legalább abszurd módon vicces tudott lenni. Na az Iron Mannek ez sem sikerül, csak egy igazán gyenge franchise-pilot jött össze. Felejtsük el.

Egy mondatban: “Nem! Ne ássunk sírokat, Milliókat egy miatt!”

Meleg szuperhősök

Nem különösképpen szeretek genderes témákkal foglalkozni, de amikor rálelem a Gay League oldalra rögtön tudtam, hogy be kell ide linkelni. Alapvetően LBGT képregényes fanoldal, ami annyira nem lenne érdekes, viszont van egy listájuk a meleg szuperhősökről, ami viszont már a világ egyik legérdekesebb dolga.

Először szerintem az Authorytiban találkoztam nem macsó WASP sztereotipikus hősökkel szuperhős képregényben. Volt az egésznek valami posztmodern stichje, lehetett érezni, hogy itt most a hagyományoknak az ő átértelmezésük történik, de a sztori működött, és még véletlenül sem hatott tolerancia-reklámnak. Utána a The Invisibles Lord Fannyja már kispálya volt, különösen, mert abban a csapatban mindenki abnormálisabb volt nála. (Opcionális mellékszál: Watchmen.)

Eddig a sztori, a Timeline és a karakterlista alapján végig lehetne olvasni a meleg szuperhősök történetét. De ez tipikusan az a téma, amit valaki már úgyis megírt. Ha belebotlanátok, pingeljetek.

A város a hardver…

Meg se próbálok ismertetőt írni Grant Morrison The Invisibles képregényéhez, mert vannak olyan számok, amiben teljesen elvesztem. Persze ha egy csapat a külső valóságokból származó idegenek befolyása ellen küzd, akkor teljesen normális, hogy a kalandjai néha értelmezhetetlenek, máskor pedig végletesen idegenek. Arról nem is beszélve, hogy a The Invisibles csapatához képest - egy anarchista orgyilkos, egy gyönyörű és rejtélyes bohócmaszkos telepata nő, egy ex-rendőr és a jövő Buddháját rejtő fiatal huligán - a legendásan furcsa Authority legénysége laza délelőtti matinébe való plüssmackók gyűjteménye. Maradok inkább annál a meghatározásnál, amit az általam teljesen véletlenül meglelt torrent feltöltője adott: “The dopest shit ever”

A vállalkozó kedvűeknek amúgy van olvasási segédlet, viszonylag részletes popkultúra- és utalásmagyarázattal a The Bomb-on.

DieselSweeties.torrent

dsweeties.jpgLúzer indie arc, visszavonult pornószínésznő, annak a húga, gonosz robotok, pirítóssütők, nem annyira gonosz robotok… és még lehetne folytatni a Diesel Sweeties webcomic tipikus hőseit. Ehelyett viszont belinkelem a torrentet, ahonnan az első kétszáz részt le lehet tölteni, mert a rajzoló volt olyan jófej, hogy CC alatt letölthetővé tette az egészet PDF-ben. A következő kétszáz rész jövő héten jön, és így tovább.