Amikor a mérnökök úgy beszélnek

Mottó helyett a megfigyelői paradoxon definíciója: “a nyelvésznek az a dolga, hogy megfigyelje a beszélőt akkor, mikor a beszélő úgy gondolja, hogy nem figyelik. Ezt soha nem lehet tökéletesen kiküszöbölni” (Labov).

A WPA protokollban használt TKIP titkosításnak olvastam ma utána, annak örömére, hogy két német kutató fogást talált rajta. A kulcsot ugyan nem tudják megszerezni, de hamisított csomagokat, támadásonként ideális esetben hetet, tudnak küldeni a kiszemelt kliensnek.

A cikkhez Glenn Fleishmann összes művei - Ars Technica cikk, Wifinetnews bejegyzés egy és kettő - és a sebezhetőségről szóló tanulmány mellett mindenki okos nagybátyját, a Wikipédiát próbáltam használni. Utóbbit azért, mert a WEP-TKIP-WPA sztori megértéséhez háttéranyag kellett, amióta az eszemet tudom WPA-t támogató eszközeim vannak, előtte meg volt a drót.

Az enciklopédiában viszont kemény szakszöveg jött vissza. Nem tudományos, hanem az a fajta, amit a terület szakemberei akkor beszélnek, amikor laikusoknak próbálnak magyarázni. Legutoljára egy ismeretterjesztő elődáson volt hasonló élményem, ahol az internetről magyaráztak úgy felhasználóknak, hogy a hetedik-nyolcadik mondat környékén előkerült az OSI modell hét rétege.

Az előadáson sem éreztem azt, hogy a közönség megtalálta volna a számítását az előadásban - bár a végére lehet kisimultak a dolgok, én a felénél leléptem - a Wikipédiánál pedig biztos vagyok benne. Pláne mert miután a szócikkek böngészését abbahagytam és áttértem a tanulmányra, az sokkal értelmesebbnek bizonyult. A többszintes egyenletes részek kihagyásával olvasott szöveg világosan elmagyarázza a problémát, érthetővé teszi a sebezhetőséget.

Végig kéne egysze olvasni az összes wifihez kapcsolódó szócikket, hátha kiderül ki az ideális olvasója az enciklopédiának.

A cikkem amúgy erre található.

Szabad oktatás?

Amióta a kezemben volt az XO, azóta gyanús, hogy minden vele kapcsolatos terv úgy kezdődik, hogy ”(…)kimászunk a nyúlból.” A mostani partit viszont különösen nem értem. Addig megvan, hogy egy raklap klasszikus, néhány felvilágosultabb akadémikus életműve, szabad kultúrás alapművek, printből kifutott irodalmak rossz nem lehet. Van ilyesmi vagy három giga a gépemen, ha kell egy szövegrészlet, csak keresni kell.

De az is hétszentség, hogy ebből nem lesz csak úgy oktatás. Könyv nélkül lehet tanítani, tanár nélkül nem, ez ennyire egyszerű. (Zárójel: laptop nélkül is lehet.) Sok könyvből lehet egyetemi oktatást építeni - az Open Course Ware valami hihetetlen jó ötlet - de az alapokhoz megint csak fontosabb lenne a tanár, a módszer, a metodika. Ezekről pedig nem esik szó. Szóval hol is van az OLPC Sulinetje?

(A fenti írás a hippi szó teljes hanyagolásával készült. Nem volt könnyű.)