John Naughton az egyik kedvenc brit újságíróm. Remek, főleg informatikai, kulturális és politikai témákkal foglalkozó blogot visz, és ő jegyzi az általam olvasott legjobb internettörténeti regényt, a The Brief History of The Future-t. Pár héttel ezelőttig még az Open University tanára is volt.
Az viszont biztos, hogy januárban megjelenik az új könyve, ami ismét az internettel foglalkozik. A Brief History megjelenése óta történtek összefoglalása helyett Naughton az internet természetét akarja elmagyarázni. Az előzetesként feltöltött videó szerint olyan könyv lesz, amit anyáinknak is oda lehet adni, és ami szerintem a minket is szórakoztatni fog.
A videó nagyrészt lelövi a poénokat, nem a meglepetések miatt fogom megvenni a könyvet. A From Gutenberg from Zuckerberg azért lehet érdekes, mert - bármennyire elcsépelt mondat - intellektuális kaland, érvelési játék Naughtonnal.
Addig is, míg beleolvashatunk, előástam egy régebbi projektjét: az internet negyvenedik születésnapjára készített Open University-s podcastokat.
A könyv legerősebb és legfontosabb részei azok, amelyek a magyar játékkultúrával, klubokkal, számítógépes újságokkal foglalkoznak. Az egyik interjúból megtudhatjuk, miért nem jutott egy forint sem a Commodore 64-re készült legendás The Last Ninjá-t fejlesztő magyar programozóknak. Hogyan nőtte ki magát az egy darab Spectrum számítógéppel rendelkező Csokonai Művelődési Ház számítógépes klubja akkorára, hogy többször megtöltötték rendezvényeikkel a BME auláját. Szó esik a Novotrade által futtatott csapatokról, a másolópartikról, és a csokonais rendezvényekből kinövő magyar videojátékos sajtóról is. A részt a “Csoki”-t azóta is igazgató Tóth Lajos sztorijai és az egy generáció számítógéphez való viszonyát meghatározó CoVboyjal készített interjú fogja keretbe.
Megjelent a kritikám Beregi Tamás Pixelhősök című videojátéktörténeti könyvéről az [origo] Kötvefűzve blogjában. Ha minden igaz, a könyv a Klauzál 13-ban a legolcsóbb.
Valamelyik régebbi interjúban emlegette Jason Scott nagy nevetve az egyik tinédzseresen erőszakos textfájlt, ami remek tanácsokat ad a Mikulás lemészárlásához. Amikor végre eszembe jutott, és meg is kerestem, akkor döbbentem rá, hogy ez a motívum megjelenik ám a magyar irodalomban is. Persze nem ilyen előre megfontolt módon, sőt hirtelen felindulásból, de nem is ez a lényeg. Nézzétek csak.
Ő a textfájl a nyolcvanas évek közepén működő lazán anarchista - vagy legalábbis ilyen szövegeket író - Metal Communications krémjét adó Neon Knights-tól.
Loosen the blades on his sleigh when he trys to land, it’s Santa all over the
place.
Sacrifice his reign deer.
Bolt a rope to the roof of your house, and tie the other end to his sleigh.
It’s one fucked up sleigh when he gets moving.
Amit az anarchista hackerpalánta nem mert megtenni, az a méltatlanul régen istenített Cserna-Szabó András csont nélkül megírta a Félelem és reszketés Nagyhályogon kötetében. Van benne magyar vidék, Megadeth keménységű tél és persze dobbantás az országból.
Kistódor oda se figyelt az egészre, csak némán dobálta le a szánról bátyja kezébe a puttonyokat. Minél hamarabb végezni akart, mert a hóvihar csitult, a látási viszonyok lassan javultak, és egyáltalán nem volt szükségük tanúkra. De a “hülye falusi kispályás szarevők” már sok volt neki. Ezt már nem bírta el a lelke! Abbahagyta a pakolást, újra elővette rugós bicskáját, majd a Mikulás felé fordult.
Ki a kispályás falusi szarevő, te baromarcú, pápista, pederaszta trotty?
Kedves gyerekek, hiszen ezt nem is én mondtam, magyarázkodott reszketve a Mikulás, de a krampusz bácsi se úgy gondolta, csak elvetette a sulykot, nem rossz bácsi ő különben. De annyiban valóban igaza volt, hogy ebből még komoly bajotok lehet, nemzetközi diplomáciai botrány, hogy mást ne mondjak…
Nem lesz itt semmiféle botrány, zárta le a vitát Kistódor, és hasba döfte a Mikulást.
Eddig a történet. Vártam vele, míg elmegy a Mikulás, az ne legyen, hogy emiatt nem kapok ajándékot. Már ha egyáltalán megúszta az öreg a folyamatos merényleteket.
Nem szoktam TED videókat beilleszteni, de ebben összeszedetten mond elég jókat az öreg hippi, Stewart Brand. A figura saját jogán is érdemes a figyelemre, kevesebb az olyan lényeges mozgalom, amiben nem volt benne, mint aminek alapító tagja. Laza felsorolásképpen: Whole Earth Catalog, CoEvolution Quarterly, WELL, Hacker’s Conference. Ja meg ott volt az MIT Media Lab második évében is.
A Burn:cycle-t játszva kénytelenek voltunk megállapítani Gazzsal, hogy a cyberpunk csúnyán öregszik. Többnyire nem patina lepi be, hanem önmaga paródiájává válik lassan. Le kell ezt írni, még ha gibsonisták elé is vettek utána.
A játék az ezredvégi mindentbele stílusában készült. Szinte interaktív film, annyira lineáis a játékmenet. A játékos megoldja az adott helyszín feladványát, beszél a megfelelő emberekkel, és továbbmozoghat a következő helyre. Mozgás közben még élőszereplős videójeleneteket is kap, amikben gibsonian kemény hősök mondanak igencsak idézhető kemény mondatokat - kedvenc, ezt idézi a Cyberpunk Review is: “It ain’t easy bein’ a two-bit thug in an eight-bit town.” - esetleg a főhős flashbackel a saját múltjára. A szereplőkön nem tudunk alakítani, ha nem sikerül beleélni magunkat a Case-nél egy kicsit kevéssé szociopata főhősbe, akkor így jártunk.
A szembejövő feladványok többsége logikai természetű. Hatástalanítunk bombát kirakós játékkal, indítunk újra űrhajót egy lézernyaláb kreatív tükrözésével. Van néhány lövöldözős szcéna, amiről jobb nem beszélni. Illetve van az a feladat, ahol egy csúszkát kell őrülten rángatni, hogy szerencsétlen hős végre kitaláljon a füstből, ez is felejthető.
Tehát nem a játékélményért, inkább a viccesen komolyan vett cyberpunk klisék miatt érdemes rápillantani a játékra. Van benne popkultúra: a hibás feltöltésben szétszóródott én egyik részét jelképező arany Buddha. Van benne igazi gibsoni klisé: a doktor figurája különcebb a Neurománc Finnjénél, utcai doktorabb a Mnemonikus Jancsi Spiderjénél. A végére az ember akkor is hinni kezd a sosevolt jövőben, ha a közepén még az idióta feladványok miatt káromkodott hangosan.
További kép nélküli szöveg - szó szerint képernyőt kellett volna fotózni hozzá - helyett jöjjön a hivatalos trailer.
A játék a Phillips CD-i platformjára született, de később átírták PC-re és Macintoshra is. Utóbbi a szerencsénk, mert az interaktív CD nem élte túl a kilencvenes éveket. Korabeli PC-ket feltámasztani ugyan kínszenvedés, de még mindig egyszerűbb feladat mint keríteni CD-i konzolt. Az átirat beszerezhető torrentről, ráadásul hibrid lemez, úgyhogy a kényelmesebbek lejátszhatják egy kellően öreg Macen is.
Linkek:
Walkthrough, nagyon jól jön, amikor a loginkánk és a játékfejlesztőé nagyon nem találkozik
Két távirányító
A jobb mercikhez két távirányítót adnak: egyet a riasztóhoz, egyet a bombához. Ez persze így, ebben a formában nem igaz, de alkalmas arra, hogy jelezze: a technikai fejlődés képes arra, hogy választ adjon a társadalmi kihívásokra.
A ROFLCON-on elhangzott egy remek előadás arról, honnan származnak olyan vándormotívumok, amiket az egyszerűség kedvéért az internetnek szoktunk tulajdonítani. Már az előadóért érdemes megnézni az egy-egy és negyed óra hosszú videót, Jason Scott színes egyéniség, remekül ad elő, és olyan kultprojekteket csinált meg mint a BBS és egyéb digitális kultúrtermékek archívuma a Textfiles.com vagy a BBS-ekről szóló több részes dokumentumfilm.
