Haphead: low cost sötét jövő Kanadából

haphead

Cselgáncsozó nyulak, gonosz cég, a jövő haptikus visszacsatolású játékai - ilyesmiről van szó a Haphead című, Kickstarteren megfinanszírozott kanadai cyberpunk sorozatban. Az első két rész fent van YouTube-on, a támogatók pedig már megkapták a teljes évadot. Messze nem tökéletes, látszik, hogy nem volt mindenre pénz. Nem annyira profi - talán mert nagyon sokat vállal - mint a High Maintenance. Viszont cyberpunk, különleges gazdasági zónával (ld. még sweatshop) Kanada közepén. Ha lesz második évad, arra is befizetek.

Olyan Dark Angel nosztalgiám lett, lehet azzal kellene folytatni.

Adjál pénzt nekik

Újságcsinálásból - nem annyira szép szóval tartalomból - élő emberként viszonylag fontos nekem, hogy ebben az iparban legyen pénz. Nem az újságokhoz, a rádiókhoz, a weboldalakhoz ragaszkodok elsősorban, hanem ahhoz, hogy legyen lehetőség történeteket mesélni, beszélgetést kezdeni, ilyesmi.

Radiotopia - Még három napig lehet pénzt adni a Roman Mars és társai által gründolt podcastos rádiós csapatnak. Nem az első évadot csinálják, ahogy a gyűjtés most áll messze nem is az utolsóra gyűjtenek pénzt. A minőséget le lehet ellenőrizni pár 99 Percent Invisible-be belehallgatva.

Nyugat+Zombik - Csepella Olivért is nagyjából tét nélkül lehet támogatni, már összejött a pénz a nyugatos költők zombihentelős kalandjára. Rajta a világ szeme, hogy össze tud-e hozni egy 200 oldalas művet egy év alatt. Ja, és neki még van 26 napja, nagyot tud még menni.

Jó ügyeknek tűnnek, engem meggyőztek.

Hé, kapitány!

Gondolkodtatok már azon, hogy milyen lehet védeni a határvidéket Xur és a Kodan Armada ellen? Vagy milyen lehetett a Halálcsillag terveivel menekülni egy koréliai korvetten? Nem kell tovább filozfálni, van rá játék.

A Faster Than Light - barátoknak csak FTL - nagyon retró. A játékmechanikáért az őskorba nyúltak vissza, az FTL roguelike, azaz ha elveszítünk egy űrcsatát és a hajó felrobban, akkor esély sincs visszatölteni mentésből. Minden halál végleges, új játék indul, új hajó próbál meg elmenekülni a lázadó flotta elől. A grafika újszerűbb legalább egy évtizeddel, de azért két dimenziós, mozgással pedig nincs éppen tele a játék.

A játék az elmúlt húsz év során bármikor elkészülhetett volna, annyira kortalan. Csillagok között kell ugrálni a játékosnak, szektorokat átszelve, minél közelebb kerülve az otthoni bázishoz, akiknek szólni kell, hogy jönnek a lázadók. Időközben automata vadászokkal, kalózokkal, barátságtalan idegenekkel lehet összefutni, meg van persze meteorzápor, napkitörés, miegymás. A bolygók közelében csak addig kell időzni, amíg feltölt az FTL-hajtómű és végre lehet hajtani az újabb ugrást.

Az űrcsaták két szinten is zajlanak. Egyrészt tüzelni kell az ellenfélre, szétlőve a hajó különböző irányítórendszereit. Másrészt a legénységet irányítva folyamatosan javítgatni kell a saját hajót. Ritkán fajul kapkodássá egy csata, de nagyon észnél kell lenni. Amelyik rendszert kilövik, az nem működik. Egy létfenntartó berendezés vagy pajzs nélküli hajón pedig nem jó harcolni.

_ftl_1

A csaták végén a legénység összegyűjti a zsákmányt (rakéták, esetleg fegyverek és a fizetőeszközként szolgáló fémhulladék) és tovább megy. A hazai bázis felé vezető úton érdemes útbaejteni a boltokat, ott lehet új legénységi tagokat felvenni, a hajót tuningolni és új fegyvereket szerezni. A maradék pénzt pedig a hajó továbbfejlesztésére kell elverni. Hiába van tele lézerrel a hajótest, ha a reaktor nem bírja el a fegyverrendszereket.

_ftl_2

Az FTL-ben pont annyi jutalmazási rendszer van, ami leköti a játékost. Az egész játékban alig több, mint negyven plecsnit lehet megszerezni, ám ezek egy részével más taktikát igénylő új hajók is járnak. Az ilyen finomságok miatt több hétnyi folyamatos játék van az FTL-ben, az meg tíz dollárért ajándék.

Bármennyire csekély is az esélye a játékosnak a győzelemre, a halál nem válik mechanikusan ismétlődő, jelentés nélküli eseménnyé az FTL-ben. (Aki ezt akarja megtapasztalni, annak Hotline Miamit kell játszania.) Mindig azzal a tudattal jár, hogy a birodalomnak harcolnia kell majd, a jóelőre elküldött figyelmeztetés pedig nem érkezett meg.

(Ha épp nem hiszek a Kickstarter modellben, az FTL-re szoktam gondolni. Erre a játékra ott lett meg a pénz, és csodálatos a végeredmény.)

Mese az internetről, mese a nyomdagépről

Világszerte valószínűleg a legelvetemültebb hobbinak, érdeklődési területnek is van annyi rajongója, ahány kifizeti egy dokumentumfilm elkészítési költségét. Onnan a megérzés, hogy a Kickstarternek - meg az internetnek úgy általában - hála elkezdtek záporozni az elvetemült területekről szóló filmek. A tíz nem biztos, hogy meglesz fejből, de megpróbálom:

  • BBS: The documentary - Jason Scott háromlemezes filmje az online hirdetőtábla rendszerekről
  • Get Lamp - szintén Scott a szöveges kalandjátékokról
  • Helvetica - igen, a betűtípusról
  • Linotype - igen, a nyomdagépről
  • Going Cardboard - dokumentumfilm a német típusú társasjátékokról és gyűjtőkről
  • Objectified - a dizájnról és mindennapi szerepéről
  • Urbanized - a Helveticás, Objectifiedes fickó harmadik filmje
  • King of Kong - dokumentumfilm a Donkey Kong rekord megdöntéséről (ez biztosan nem indie)

Megvan a tíz? Nem. Mindegy. Mert míg ezeket lassan mind meg lehet rendelni, Scott három újabb filmen dolgozik, összegyűjtötte a kellő mennyiségű adományt a Cassette nevű, a kazettákról szóló film. A Vimeón pedig készülnek az öt-tíz-tizenöt perces rövidfilmek, amik vagy az újraéledő kézműves műhelyeket vagy motorépítő szent őrülteket mutatnak be. Vagy bármit.

A hosszabb műveket többnyire meg is lehet rendelni DVD-n. Amely DVD mellett az szól, hogy bárki készíthet olyat, nem kell licenc, titkosítókulcs, isten csodája - írta korábban Jason Scott. Lejátszani pedig pont annyira kézenfekvő a DVD-t, mint elkészíteni. Jó formátum átmeneti időkre. (Tudom, nem HD, na bumm.)

A DVD-vel pedig el is jutottunk oda, hogy mi hiányzik nekem itthonról. Tegnap Máriusz istenítette a Vakondok 2-t, a demoscene-ről szóló dokumentumfilmet, amit ingyen le lehet tölteni, viszont ha megszakadok se tudok megvenni DVD-n. Borítóval. Pedig a projekt megérdemelné a támogatást, sőt ha már a kettőt megrendelem, kérném az egyet is.