in4 - így kell konferenciázni

Pár napja azt mondtam, inkább kíváncsiságból, mint érdeklődésből megyek az in4 konferenciára. Tudni akartam, mit tudnak a bölcsészek, térképészek, könyvtárosok - és most nem a klog.hu-s könyvtárkettes urakra gondolok - mondani a webkettőrőé, de nem vártam, hogy a világ megváltása meg fog történni. Kellemes csalódás volt. Következzenek a jó és/vagy érdekes élmények.

természet - társadalom - háló

Az első elődadás, amire a konferenciahelyszín keresése miatt késve estem be, még meghagyott az előítéleteimben. Ropolyi László hosszasan filozofált az internet és a kiberkultúra milyenségéről olyan dichotómiákat használva mint hardver-szoftver, magyaskultúra-popkultúra vagy éppen a professzionális és a laikus tartalomelőállítók szembeállítása.

Mellékszál: Amúgy szerintem a kiberkultúra kifejezés érvényességét vesztette azzal, hogy az internet mindenütt jelenlévővé, mindennapi tapasztalattá vált és a hálózati létezés elvesztette a punk stichjét. A szót megtartanám a Mondo2000, WELL, alt.cyberpunk és cyberdelia jelenségkör leírására. Viszont az én nézőpontom nem is a tudományfilozófusé, hanem a CP kutatóé.

Érdekes volt Ropolyi megállapítása, hogy a hálópolgár három világban gyökeredzik: először a természeti világban, aminek a szabályait felülírva létrejött a társadalom világa, és amely társadalom szabályait újraírva létezik a Háló. Benne élve, nem érzem ennyire elkülöníthetőnek ezeket a világokat. Hasonlóan értelmezhetetlen volt az a gondolat, hogy a virtuális közösségek nem hoznak létre tudást. Kicsit úgy éreztem, hogy figyelmen kívül kell hagyjuk a szövegalapú internet minden produktumát ahhoz, hogy a fenti állítást igaznak fogadjuk el.

“észnélküli fogyasztás ösztönös állati rítusa”

Ropolyi után viszont berobbant a konferencia. Szakadát István szembesítette azzal a könyvtáros szakma jelenlévő képviselőit, hogy túl gyors az információ létrejöttének tempója - ja, és gyorsul - ahhoz, hogy a régi paradigmával feldolgozható legyen. Szerinte a folkszonómia azzal diadalmaskodott a taxonómia felett, hogy bár amatőr és fegyelmezetlen arcok kódolják a tartalmakat, képesek a nagy mennyiségű adatot fogadni. A taxonómiákat működtető profik elvesztették a “vezetést” a következő tíz évre. Van egy olyan érzésem, hogy ebből lesz még flame a katalisten.

A konferencia legunalmasabb előadását vártam attól a címtől, hogy Földrajzinév-tár 2.0. A térképek, gondoltam, azok érdekesek lennének, de a nevek? Mi vagyok én, nyelvész? A már megszokott módon, tévedtem.

legyenek jó nevek

Lukács Lilla és Guszlev Antal két részből rakták össze az előadásukat. Az elején Lillától meghallgattuk, mik azok a földrajzinév-tárak, hogyan néztek ki papír korukban, hogyan konvertálhatók digitális - Access adatbázis - és online formába. Ezután kaptunk egy rövid táblázatos összehasonlítást, hogy a helyneveinkből milyen verziók élnek különböző helynévtárakban. Röviden: többnyire ékezettelen, elgépelt, idegenes, sérült. A nagy szent feladat ennek a javítása.

Antal a földrajz webkettesítésének témájában dobált meg minket pár linkkel. A három millió érdekes helyet tartalmazó google mapsre alapozott wikimapiával nyitott. (Ahol amúgy érdekes szlovák (?) helynek van jelölve a miskolci rendezőpályaudvar.) De az igazán érdekes a folytatás, a GeoNames szolgáltatása volt. Az adatbázisa ismeri például egész Magyarországot - 23k településnév, 5,9k településrésznév -, az adatokat szintén képes google mapsen megjeleníteni, rendelkezik geokódolással és ami teljesen meghatott: képes befűzni közelben található nevekhez kapcsolódó wikipédia bejegyzéseket. Abszolút megvett, és akkor még a CC 3.0 Attribution licencet és az XML formátumot nem is emlegettem.

A záróakkord az openstreetmaps volt, amihez csatlakozva bárki segíthet szabad felhasználású utcatérképet rajzolni csak azza, hogy bekapcsolt számítógéppel és gps-szel kocsikázik. (Például wardrájvolás közben.)

Ismét ugrás: az adattárház rendszerek nem hatottak meg, Dr. Fodor János olyan megállapításaiba, hogy a Google a myMaps szolgáltatásával megölte volna a mashupokat, vagy az RSS és a feedolvasók a leadekre/címekre szűkíti le az olvasást meg nem kötnék bele. (Na jó, utóbbiba beleakadtam az előadás után.)

“még mindig nincsen csak egy összerágott fél kekszünk”

Próbálok visszafogott lenni: a konferencia másik sztárja következett. Az Elektronikus Magyar Irodalom - továbbiakban, egymás között csak EMIR - annyira jó, hogy az ember önkéntelenül is nagyokat bazmegel, amikor meghallja, hogy öt év fejlesztése és 1,8 millió forint van benne. Nem számolok órabért, Vaskó Péter megtette az előadás közepén, enélkül is lehet érezni az abszurditást.

De mi az EMIR? Például válasz arra a kérdésre, ami gyakorta szokta kínozni az irodalmárokat méla őszi estéken: vajon milyen adatokat lehet megtudni a 16. századi nőköltőkről egy kereséssel. Vagy arra mégis milyen nők használtak - tól-ig, mert az kell - férfi álnevet és ezek milyen nyelvű nwvwk voltak. Aztán válasz arra is, hogy AJAX-os dobozokkal, testreszabhatósággal hogyan lehet felturbózni egy irodalmi szerzőadatbázist.

És végül nagyszabású kísérlet arra, hogyan lehet a névteret olyan módon túlbonyolítani, hogy a tapasztalt könyvtárosoknak is könnyeket kelljen elmaszatolniuk a struktúra láttán. A személynév felosztását nézünk meg, itt a rendszer elkülönít vezetéknevet, keresztnevet, álnevet, születési nevet, ragaddványnevet, férjezettségi utónevet, meg isten egyéb csodáit. Csak kepzeljük el, hogy egy ilyen rendszerbe beírjuk kedvenc Rejtő Péhovard P. Howard Gibson Lavery Jenőnket. Ugye, hogy bámulatos? És ilyen alaposságga fel lehet vinni a műveket, díjakat, cikkeket…

A poén 2.0 az, hogy a fenti névteres boszorkányságot nem feltétlenül kell használnia az adatot digitalizálónak. Ha csak annyit tud, hogy Weöres Sándor és ez egy magyar nyelvű név, akkor szoftver kitalálja, hogy a Sándor leszen a keresztnév.

És a hab a törta tetején: az EMIR a mesebelien hülye nevű Nyílt Hazai lózat frameworkjére épül, ami valamilyen módon szabadon hozzáférhető lesz. Lehet várni az órás, asztalos, fizikus, kémikus networkök eljövetelét.

Úgy érzem, ezzel még foglalkozom, ha a most épp hogy csak nem zárt alfa - ezért nincs link - szolgáltatás kimegy élesbe.

“a György Peti meghallotta”

Nem volt az eddigiekhez mérhető újdonság a CC licencekről szóló előadásban, de a kérdések és válaszok rovatban Gyenge Anikó elmondta, miért nem kell félni az IPRED2 tervezettől. (200 módosítással fogadták el, majd, egyszer, talán lesz belőle törvény.)

Összességében az utóbbi idők legjobb konferenciáján volt, sok érdekességgel és kevés fényezem_a_cégemet jellegű üresjárattal. A következő ilyet izomból szeretném reklámozni a sidebaron.

Van az a pénz…

Dino Dai Zovi 10k dollárral, Shane Macaulay egy laptoppal lett gazdagabb a CanSecWest konferencián. A gép egy MacBook Pró, az viheti haza, aki megtörte magának. Shell hozzáférést kellett szerezni, van egy másik gép is, azt az kapja meg, aki shell hozzáférést szerez rootként.

Bővebben a Matasano Chargenen és a konferencia hírei között. Holnap reggel majd elolvashatjuk a fansajtóban, hogy miért nem úgy volt az ahogy.

Update:

Nem is a fansajtó lett a legviccesebb, hanem az index tech rövidhírek hírblog jereváni rádió cikke a törésről.

Gerillák a ködben

Gerillamarketing konferencián voltam. Onnan lehet az ilyet messziről felismerni, hogy tele van a konferenciaterem (úgyis mint Átrium) az esemény múltával leszedhető streetarttal, a bevezető előadáson kommunista tömeggyilkosok átértékelésre váró kultúrhéroszok mosolyognak le a szlájdokról, nincs fűtés… ja és nincs wifi. A programok között kőkemény provokatív art programokkal üldözte a kávéautomaták felé a TÁP színház a közönséget. (Volt egy performanszuk a konferencia végén is, nem vagyok műértő, maradjunk ennyiben.)

Folyamatos wifi hiányában most csak benyomások következnek az egész napos gyűrődésről. Két igen jó előadás volt, ha fent lesznek a diák azokra érdemes ránézni.

Az elsőt Papp-Váry Árpád, Sas István duó tartotta mi a gerilla / mire jó a gerilla / mik a gerilla előnyei (nem téved el az esőerdőben) témában. Egymással beszélgetve, egymás szlájdjaira reflektálva eljutottak onnantól, hogy a gerilla marketing “pimasz, provokatív, rejtőzködő, intelligens, interaktív” és kis büdzséből megoldható, odáig, hogy amikor a LEGO darut bérel és felakaszt egy hatalmas 2*4-es legókockát a város felé, az alternatív, de nem igazán olcsó. Nem akarták mindenkinek eladni az alternatív marketinget, inkább ismertették az előnyeit, hátrányait. Nyitva hagynám a kérdést, hogy a résztvevők nem voltak-e ezzel eleve tisztában.

A másik előadást a Próbakő Kommunikáció tartotta a saját gerilla marketing kampányairól. Ha a név nem cseng ismerősen, ők találták ki a Plattenzés kampányt, amit a fél blogvilág lefikázott, pedig tervezett volt. Gratuláció innen is nekik, bár lehet egyszerűbb lenne átmenni a szomszéd asztalhoz, ahol boroznak. Volt szó hibákról, amiket elkövettek, kampányokról, amik túl sokáig tartottak.

A többi… az beszélgetés a Mini brit kampányáról, élő közvetítés kockás képpel és akadozó hanggal a Té háromezer iWiwes ismerőssel és egy hónapos kampánnyal megszervezett négy (4!) beépített emberével végrehajtott iszonyú flashmobról. Ezt is láttuk.

Beépített komment: Benedek szerint nem elég pimasz, provokatív, és ilyet egy alapvetően jó konferenciáról is lehet írni. Ő állítólag keményebb volt twitteren . Én kérek elnézést.

Kollaborativitás és konferenciablog

Konferenciablogolásról beszélgettem Gerivel valamikor a webkettő szimpózium szünetében, és azt a nagyon érdekeset mondta, hogy igazán erős postokat szerinte úgy lehetne írni a témában, ha legalább két blogger dolgozna össze.. Egy írná a vázlatot, a másik keresne linket, ellenőrizné az adatokat, fogalmazná meg a véleményét satöbbi, és az unalom elkerülése végett időnként/postonként cserélnének. Az a tegnapi tudósításra rákattintva egyből látszik, hogy mi - előzetes megbeszélés híján - nem így csináltuk, de az ötlet érdemes az átgondolásra.

Az első kérdés, amit eszembe jutott az ötlet kapcsán, az eszköz kérdése volt. Vagy valamelyik WWDC-ről vagy a Les Blogs-ról szóló beszámolóban olvastam, hogy a négy-öt maces összehajol módszerrel egy megosztott SubEthaEdit dokumentumba jegyzetelt. (Hasonló windowsos eszközt nem ismerek, remélem ti tudtok, és meg is mondjátok kommentben.) Ezzel a megoldással - közös jegyzetelés kollaboratív szerkesztőben - platformon belül maradva nincsenek is problémák. Bonyolultabb a helyzet, ha platformok között akarjuk megvalósítani a fent leírt együttműködést. Böngésző-mint-platform ide vagy oda, nem hiszem, hogy a Writely elősegíti az olyan sebességű együttműködést (valósidejű kollaboráció, jó lesz buzzwordnek?), ami egy ilyen jegyzet készítéséshez szükséges, pláne ha kettőnél több felhasználó szerkeszti. Ha nem képes, úgy marad a Tóth Benedek által javasolt megosztott mappában lévő fájlok közös szerkesztgetése, amivel bekerül a képbe az ‘én látom a te megosztásodat, te látod az én megosztásomat?’ problémakör is. Ki kéne kísérletezni a módszert a következő alkalomra. Ötletek?