Ajánló: Város két fül között

Kleinheincz Csilla regényéről már volt szó egyszer a ‘shotson, igaz akkor többnyire azért morogtam, mert a karácsonyi ajándékként kapott ebook tele volt másolásvédelemmel. Most inkább arról írok lájtos rajongással körítve, hogy mennyire rá tud ülni a két fül közti város az ember lelkére, és mégis mennyire hiányozni kezd a regény világa az utolsó lap után.

A címben szereplő két fül egy Vali nevű pesti légtornász-tanuló fején helyezkedik el. A várost azonban nemcsak a lány álmai alkotják, három másik álmodó is alakíthatja. Mr. Evelyn, a rákkal küzdő idős transzvesztita, Max, egy szerelmi bánattól sujtott dortmundi tördelő, és a Kolos, Vali nyolcéves korában meghalt ikertestvére. Kolos helyzete a legfurcsább, hiszen őt csak húga hívta életre, így a világ minden ébredéskor megszűnik számára, a reggel egyfajta halált hoz.

És valahol itt kezdődik a történet, amikor Vali ráébred, hogy bátyja önző módon a tudatára, az életére és az álomvárosra tör. Ahhoz, hogy ezt megakadályozza, a lánynak ébren kell maradnia, hiszen ekkor nem “él” Kolos, és meg kell tanulnia legyőzni bátyját az álomvárosban. Erről a kicsit gólyakalifás paradoxonról szól a Város két fül között.

Igazából az álombéli világ feszültsége miatt ajánlom bátran a könyvet. Még a legfinomabban megrajzolt, leglíraibban leírt - a líraiság egyébként sem idegen a Város..-tól - álomban is jelen van a veszély, Vali fenyegetettsége. És még a legbékésebb való világbeli pillanat mögött is ott a lehetősége annak, hogy Kolosnak sikerül felülkerekednie Valin. Ez persze arra készteti az olvasót, hogy ne tegye le a könyvet, vigye magával, olvassa buszon, villamoson, alvás előtt, ebéd közben.

Azt egy kábé normális világban nem kéne megjegyezni, hogy a szövegnek volt tördelése, korrektúrája és jó papírra nyomták, no de láttunk már karón szukitsot.

A nyelvében is remekül megteremtett világ teljesen átélhető, csak egyszer-kétszer zökkentem ki az olvasásból egy-egy oda nem illőnek érzett, túl laza szöveg miatt.

Egysör könyvtár: Truman Capote

A kétszáz forintos az ideális pénz. Papírból van, tehát nem csörög. Diósgyőr látható rajta. És ha jó helyen használjuk, akkor becserélhető egy sörre. Meg persze vannak alkalmak, amikor könyvet vársárolva még vissza is adnak belőle.

Nem siettem sehova, úgyhogy benéztem a Kossuth téren található - Nagytemplom a hátunk mögött, bolt balra, előre - ‘minden könyv akciós’ típusú könyvesboltba. A polcok nagy részét persze félfamentes rajzlapra nyomott náci háborús bűnöket tárgyaló kötetek és album méretű sok fotóval díszített úgynevezett szakácskönyvek tették ki, de egy sarokban rábukkantam Truman Capote Mozart és a kaméleonok című kötetére.

Tartalmazza a Marilynnel készített ‘butus interjút’, a Gyönyörű gyermeket, néhány egyéb társalgási darabot, pár novellát, egy beszélgetést önmagával. Az egy sör árát bőven megéri. (Közben meglett, ugyanez a librin.) Pár napja még volt tizenpár kötet, valószínűtlen, hogy elkapkodták volna.

Volt ám már ilyen korábban, akkor az E-sztori és a Cluetrain volt nagyon olcsó.

DIA és MEK - Sokat tenni kevés kattintással

Az utóbbi időben elég sokat használtam mindkét szolgáltatást, és nagyon érdekesnek tartom a copyrighthoz való hozzáállásukat.

Hogy mire gondolok? Nyissuk meg az irodalmi akadémiát, és válasszunk ki egy szerzőt. A felpattanó ablakban lévő linkre kattintva ígérjük meg, hogy nem lopunk el egy Szabő Lőrinc verset se. Ezután még nem jutunk el a művekhez, hanem egy rövid életrajzzal szembesülünk, ahonnan tovább lehet navigálni a Digitalizált könyvek felé. A kiválasztott kötet címére kattintva egy olyan oldalra jutunk, ahol csak a cím jelenik meg, illetve egy letöltés és egy tartalom link. Mindkét link popupot nyit, ahonnan továbbkattintva végre tényleg letölthetjük a gépünkre a kívánt művet vagy böngészhetünk a tartalomban. A feketeleves azonban csak most jön. Ha nem egy, de két kötetre van szükségünk, akkor kétszer megyünk végig a procedúrán. Két copyright, két digitalizált könyvek, stb. Múlt héten ha háromszázszor nem vettem tudomásul az 1999. évi LXXVI. törvényt, akkor egyszer sem.

Ugyanezt a MEK-en sokkal civilizáltabban intéződik, annyira, hogy amíg nem kerestem, nem is tűnt fel a Szerzői jogokra vonatkozó jegyzet. Pedig minden könyv oldalán elérhető, kattintható, olvasható két nyelven. Érdekes módon nincs popup, kattintási kötelezettség, van viszont több letölthető formátum, emberi interfész, gyors kereső.

Felvetődik a kérdés, hogy a közvetlen állami támogatással működő projektben az ilyen apróságok miért maradtak benne. Mert összességében mindkét szolgáltatás tele van információval, hasznos, csak a MEK-et emellett kényelmes használni, a DIÁ-t pedig nem. Érti a fene.

Fantasy, amelyben isten mellétette a kagylót

Sokat elmond az a tény, hogy az első százhúsz oldal kevés volt a Nagatéből, hogy eldöntsem tulajdonképpen fantasyba álmodott steampunkot olvasok vagy science fiction-ből fantasyba hajló emberiségbírálatot. Még mindig tudnék érvelni mindkét elképzelés mellett, de most, a könyv végeztével legalább már tudom hová tenni.

László Zoltán neve különben ismerősen csenghet azoknak, akik emlékeznek, milyen lelkesen húztam le a Hiperballadát elsőre. Másodszorra már egész jó volt, de fenntartom, hogy nem egy Kiálts farkast!, nálam az a non plus ultra.

Remek realtime stratégiát lehetne írni ebből a könyvből. Az embereknek lenne a legkisebb egysége a kardos katona, amit lehetne fejleszteni sorozatvetős nyílpuskássá, aztán lenne mechanik, mert az minden ilyesmibe kell és végül gőztank. Ezzel szemben a tündéreknek és csatolt részeiknek lennének hegyesfülű mágusharcosai. Körülbelül ennyire sablonos a világ.

Az alapsztori - amit soha senki nem mond el végig á balladai homály - valami olyasmi, hogy a Földről valami nagy mamutcég nyitott egy dimenziókaput

hívószó: cég, a jólnevelt olvasóban felsziszegnek a gőzturbinák és elképzeli a cyberpunk céges jövőt; juteszembe dimenziókapu, megint a gibsoni előképek, nem?

és átjutott egy idegen “helyre”. Nem bolygó, nem város, egy valami. A kapu aztán bezárult, és a népek ott maradtak egy világban, ahol a jelenlévő mágia zavarja az IT cuccokat, meg úgy általában a magasabb szintű technikát. A világ őslakosai közt körülbelül megtalálunk minden fantasy lényt és népséget. Turkáló törpök, ősmágus tündék, gonosz mantikórok, kentaurok népesítik be a földet, élénkítő színfoltot csak a földiek által munkára fogott, öntudatos munkássá vált marxista-leninista óriások képviselnek.

Sarkítok persze, ennyire azért nem rossz könyv László Zoltán Nagatéje, de senkit nem biztatnék felelőtlenül arra, hogy emiatt ne igyon meg négy-öt sört vagy ne ruházzon be fél Afrika banántermésére.

Most halál komolyan. Beütöttem a számológépbe, ezért a regényért adnak hat kiló banánt. És én megvettem…

Álmatlan éjszakákra, kölcsönkönyvként viszont elég jó. (Azért ha válogatni kell, akkor inkább Banks: Sötét háttér előtt, az is pikareszk, nyomozós ‘majdnemszkifi’, és jóval minőségibb darab.) László Zoltánról pedig most már biztosan tudom, hogy tud írni, úgyhogy várok tőle valami igazán jó SF művet.

Mások a témában: A Solariások nagyságrendekkel jobb indulattal közelítettek a könyvhöz, cserébe akad ‘pár’ spoiler az ajánlóban. A többiek kritika nélkül utánközölték a beholderes reklámcikket, néhol elé tették, hogy LZ hol milyen díjat kapott a Hiperballadáért.

Rejtő a neten

Itt most az olvasó gerinctelen kiszolgálása következik. Mutant ugyanis vagy két posttal lejjebb felvetette, hogy ha Rejtőt nem tanítják, akkor ne legyen középiskolai anyag Potter se. Pár Rejtő link következik:

  • Wikipédia Rejtő Jenő szócikk - mert minden a wikipédián kezdődik, ráadásul itt még kép is van.
  • Rejtő.hu - a Rejtő utcát és a Rejtő szobrot tárgyaló újságcikkek gyűjteménye, tévés interjúk az ügy élharcosaival, mozgalom, miegymás.
  • Életrajz a literatura.hu-n - kiemelve a Rejtő recepció (recepció: jelen esetben fekete kereskedelem jelentésben alkalmazva, elnézést én kérek) visszásságait.
  • Három részes Rejtő életrajz a Hetedhéthatáron, minden létező abszurditással, amit egy ember meg tud élni.
  • És végül egy tanulmány Rejtő világparódiájáról és az életműről a Bárka című folyóiratban. (2003. ötödik szám, nem akartam hotlinkelni)

Elágazó tartalom, de mégis kicsit ide is tartozik: Érdekelne, hogy a rejtő.hu-s újságkivágás gyűjtemény az vajon egyfajta sajtószemle, vagy az intézményes printsajtó ellen elkövetett merénylet.

NewtBook

Gyűjtöm az e-bookokat, mert csak jó lesz egyszer valamire a remek digitális szöveg, de mivel olvasásra nem használom őket - nagyrészt mert ott a papír a polcon - csak most szembesültem egy velük kapcsolatos remek problémával. Nevezetesen, hogy piszok nehéz olvasható módon felpakolni macről a rendelkezésemre álló bármelyik handheldre a txtket. Van a jornada, amit igyekszem nem használni, amióta egyszer már tönkrement a kezemben, és amihez egészen egyszerűen nincs ingyenes sync program. Az activesync-et nem írták meg macre, a következő szoft meg valami hatvan dollár. Ez az ötlet tehát kifújt. És van a Newton. A jornada leírása után - cirka öt perc - megpróbáltam konvertálni a txt-t Newton könyvvé. Magától értetődő volt, hogy a NewtonPress lesz a barátom, végülis ezt az Apple direkt ilyen célra adta ki, rossz nem lehet. Ugyanennyire magától értetődő az is, hogy a Classicra megírt NP legalábbis problematikusan fut OsX alatt. Használhatatlan. Ráadásképp a pécémet is ledermesztette a wintel gépekre írt verzió - igaz ott végül kidobott egy 2,2 megás potter.pkg-t.

Mert természetesen mi mást akarnék olvasni. Ahányszor ránézek a crt-n vicsorgó szövegre - 85 herz ide vagy oda - az élettől is elmegy a kedvem. Pedig ugye illene, meg érdekel a sztori is.

A méret mindaddig nem volt rémisztő, amíg utána nem néztem, mennyi a memória a Newt-ban, de összevetve a 2,5 mega teljes rendszermemóriával máris megváltozik az ember véleménye. A könyvet harmadolva viszont már kezelhető méretű fájlokat kapunk. A probléma félig megoldva.

Felraktam a bookot, elhencegtem vele Neuromancernek, elverettem magam monopolyban, mindezek után pedig ráébredtem, hogy addig nincs megoldva a newtonbook kérdése - ergo post sincs belőle - amíg nem vagyok képes pc nélkül végigcsinálni a műveletet. Címszavakban és linkekben így nézett ki a második forduló:

Ez utóbbi tulajdonképpen nem newton könyvet csinál, hanem egy szöveget saját olvasószoftverrel, ami ráadásul okosabb mint a newton book és kényelmesebb benne a lapozás. Ja és fut osX alatt classicban rendületlenül. Ezzel vége a mesének, megyek olvasni.

Tele van a város…

Nem tudtam nem megidézni ezt az ezeréves slágert, pedig isten látja a lelkem, nem akarok szerelemről írni. Eddig se, ezután se.

Viszont akarok arról írni, hogy európa reménybeli kulturális fővárosában - értsd: Debrecen, Cívisváros, Főnixtanya… - bezárják az egyik kedvenc könyvesboltomat. A helyiek szerint, merthogy a halközi antikváriumban szedtem fel a hírt, legalább ötven éve figyel a csonka templomtól kicsit lefelé az Ady könyvesbolt. Jelenleg 30-90%-os leárazás van, vettem is ajándékkönyvet, mert tőlem mindig mindenki könyvet kap. És ott hagytam lazán Bozai Ágota Tranzit glóriáját (és másik két könyvét), egy gőzmozdonyos fotóalbumot (vérző szívvel) és sok egyebet, hónapvége lévén. Aki arrajár, nézzen be. A Tranzit azért még mindig foglalkoztat, de összesen egy recenziót találtam, az is az ÉS hihetetlenül randa fullnetes honlapján - az új se semmi - és az is elég semmitmondó volt. Aki olvasta, az feelje free to kommenteljen.

Másrészről pediglen olvasson a népség és katonaság wiredet - ha amerikában élnék meg is rendelném, de így egy kicsit borsos az ára - mert vannak benne jó cikkek. Most például egy teljesen emberi George Lucas interjút hoztak le, a közeli starwars premierre való tekintettel. Ezért még a google-walmart összehasonlítást is megbocsátom nekik.

Továbbá: isten megáldja a szép és mosolygós matchos eladókislányt. Mert szép és mosolygós és ez nagyon helyénvaló.