Tag: könyvesbolt

Posted on

Mi tett be Bordersnek?

Két magyar lap is lehozta ma, hogy az elektronikus kereskedelem és az ebookok verték be a szögeket a Borders amerikai könyvkereskedelmi lánc koporsójába. Mivel a sztoriban szerintem több van egy ilyen narratívánál, utánaolvastam.

A cégtörténet fent van Wikipédián, ezért csak a három mondatos Cliff’s Notes verzió jön: a Borders családi/egyetemi vállalkozásként indult Ann Arborben 1971-ben, az alapítók meglátása az volt, hogy boltnak a saját közösségét kell kiszolgálni, testre kell szabni az árukészletet. Az első húsz év csendesen telt bővüléssel, majd 1992-ben felvásárolta a Kmart a Borderst és öszeolvasztotta a Waldenbooksszal, a menedzsment az első pillanatban lelépett, erre a Kmart leválasztotta külön cégbe a Borderst ismét. A cég külföldi terjeszkedésbe fogott, ám ezzel sem járt jól igazából.

A Borders utolsó jó éve 2006 volt, azóta nem termelt nyereséget, 2008-ban megpróbálták eladni, de nem sikerült. Ekkor a Borders fő részvényesétől 42,5 millió dollár hitelt vett fel borzasztóan magas kamatra, aminek hírére a részvényeinek ára az ötödére zuhant vissza. Szenvedtek még egy darabig, majd 2011 elején csődvédelmet kért maga ellen a cég.

Mit rontottak el?

Mike Edwards, a Borders Group elnöke februárban több olyan okot sorolt fel, ami a Borders gyenge teljesítményéhez vezettek: a cég 2001-ben átadta az Amazonnak az online boltjának üzemeltetését, agresszív részvény visszavásárlást hajtott végre, probléma volt a hosszútávú bolt bérletekkel, és nem tudott versenyezni a Nookkal és a Kindle-lel e-könyv eladásokban.

2011 feburárjára a cégnek 1.29 milliárd dollárnyi tartozása keletkezett, és 1.275 milliárdnyi vagyonnal rendelkezett. 642 üzlete volt - ebből rövid idő alatt körülbelül kétszázat tervezett bezárni - és 230 millió dollárral tartozott a különböző könyvkiadóknak. (Pontos számok a Locus Online hírében.)

Szerintem az Edwards által elsőként hozott ok a történet kulcsa. A harminc éve üzemelő Borders lánc az első dotkom lufi után nem fektetett az internetes kereskedelembe 2001-ben, inkább átadta üzemeltetésre az Amazonnak. Csak hét évvel később, 2008-ban kaptak észbe, ekkor indították el saját webboltjukat. Eddigre valószínűleg teljesen sikerült rászoktatni az online vásárolni akarókat az Amazonra. A cég egyébként a vége felé beállt a Kobo mögé, San Franciscóban járva az egyik könyvpalotájukban meg is tapiztam az egyszerű, de rém olcsó olvasót. Addigra azonban valószínűleg már késő volt, a rossz döntések nyomán felhalmozódott adósság már megvolt.

Verdikt: az Amazonnak - és rajta keresztül az e-könyvnek - valóban van köze a Borders bezárásához. Az Amazon azokat a dolgokat csinálta jól, amiket a másik cég elhibázott. Bolt helyett webboltot épített, és szeretettel fogadta a Borders által rátestált vevőket. Külföldi terjeszkedés helyett szállított külföldre is. Az igazi ok viszont rövidebbnek tűnik, a menedzsment folyamatosan rossz döntéseket hozott. Úgy próbált terjeszkedni, ahogy az e-kereskedelem előtt kellett, végül pedig a földbe állt.

Plusz egy link

Posted on

Larry és Szergej áldotta e-könyv

Some of these hardware choices may make it a compelling device, but the real differentiator is probably in the software. B&N turned to Google’s Android operating system to power the Nook, which may be why it supports so many file formats, including PDF, EPUB, eReader, MP3, and PNG, JPG, and GIF image formats.

(Az Ars Technica a Nookról)

A cikk amúgy jó, de ez a “which may be why” szúrja a szememet. A sztori inkább úgy néz ki, hogy a gyártó választ, hogy inkább DRM-es Mobipocket fájlokat - amit árul egy raklap bolt - szeretne megjeleníteni a készüléken, vagy inkább az eggyel szabványosabb, ám Adobe közeli Epub DRM-es verzióját támogatja. A kettőt egyszerre nem lehet, hová is lenne a világ, ha bárhonnan lehetne csak úgy könyvet vásárolni. Szóval szerintem az Androidnak nem sok köze van a megnyitható fájlformátumok sokaságához, viszont hájpnak hájp.

Ezt amúgy az ügyesek úgy próbálják kicselezni, hogy készítenek Epubos és Mobipocketes firmwaret. Legalábbis a Bookeen azt írja, a következő szoftverük már két verzióban érkezik.

A Nookot nem az Android miatt kell majd szeretnünk, hanem mert rájöttek, hogy a könyvek kölcsönadhatósága iszonyatosan fontos funkció. Az Ars - amúgy teljesen jó - cikke szerint a kölcsön időtartama 14 nap, ami vékony, ahhoz képest, hogy mióta ül a polcomon néhány kölcsönkönyv, amit “azonnal elolvasok”. De az ötlet mindenképpen jó.

Amiért pedig nem fogjuk szeretni az az akku:

All of these features may explain why the battery is removable. B&N estimates that the device will run for about 10 days on a single charge if the various wireless options are shut down, but heavy use of the optional features may drain it in as little as two days.

Csak ne legyen igazuk, mert ez így kütyü, nem használati tárgy.

Posted on

#2634 (e mint e-kereskedelem)

Ha egy tanulmánykötetről a kiadó honlapjáról egyáltalán nem, az e-könyvesboltokból meg még úgy sem lehet megtudni, hogy egy tanulmánykötetben mely írások kaptak helyet, sőt, ha csak a kiadást támogató szervezet lapján, egy három link mélységben elrejtett PDF utolsó lapján van egy tartalomjegyzék, akkor be lehet-e az egész bizniszt szántani?

Posted on

Egyéb könyvek

Néhány remek ismeretterjesztő könyv a kezembe került az elmúlt évben: The Victorian Internet, Brief History of the Future, Kódkönyv. Vagy ilyen volt a Hackers - Heroes of the Computer Revolution, ami ugyan színtiszta történelem, de a végén csak felépül az ARPANET, elkészül a UNIX meg ami sokkal fontosabb, az Adventure is. Plusznak hozzájuk csaphatjuk A háló kalózait, ami ugyan színtiszta fikció, de ügyesen rakták tele valós IT-s információval.

Gondoltam, ha ez zsáner így bevált, akkor itt az ideje a véletlent lecserélni valami kiszámíthatóbbra. És itt jött a meglepetés, szinte lehetetlen nem ifjúsági ismeretterjesztő - szép idegen szóval infotainment - könyvekre szűrni. Vagy persze én vagyok balfasz, ez a lehetőség mindig nyitott.

Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy a könyvesboltok taxonómiája ettől teljesen függetlenül is vérzik. Hol formai (próza, ami persze az epika helyett áll), hol funkcionális (kötelező olvasmányok), hol pedig műnemi (dráma) a csoportosítás. Ezekkel egyenrangú a történelmi regény, de van olyan felsőbb kategória, hogy szórakoztató regény, csak hogy a lektűr és belletrisztika kettőse se maradjon ki. Ez a katyvasz speciel a Bookline, de a többi sem jobb.

További szöveg helyett az ugrás után jön a négy non-fiction könyv és az egy darab kakukktojás.

Continue reading “Egyéb könyvek”

Posted on

Tudunk-e vitázni?

Doransky webkettes vállalkozások hollétét firtató kérdésére adtam egy olyan választ, hogy a magyar interneten olyan ötleteket sem nyúlnak le, amelyek nyugaton már beváltak. Példának a netes könyvesboltokat hoztam, szinte sehol sincs ‘aki ezt vette, még erre ruházott be’ vagy ‘olvasói ajánlók’ funkció. Azért szinte sehol, mert a Libri már megvalósította ez utóbbit. A délután egy részét ott töltöttem olvasgatni.

Kezdésnek A Da Vinci-kódhoz érkezett vélemények között néztem szét, az úgyis elég nagy hype volt ahhoz, hogy legyen vita. Vita helyett azonban többnyire rövid mondatokban megfogalmazott - a szerkesztőablak bűnösen kicsi - flémháborút találtam olyan véleményekkel, mint:

“Ekkora felhajtás egy igénytelen fércmû miatt…Olyan mértékben koppint korábban megjelent mûveket, hogy az undorító…”

vagy

“Szerintem igen jó kis regény. Azt hiszem mindegy, hogy mennyi igazság van benne, nekem az volt a lényeg, hogy egyszerûen nem tudtam letenni!”

És ugyanez megy a Harry Potter és a többi bestseller alatt. Nem ennyire lehangoló az úgynevezett szépirodalom, onnan nem hiányzik a vitakultúra, meg persze, két-három egymondatosban nehéz flémelni.

Átfogalmazódott bennem a kezdeti kérdés: vajon tényleg ennyire nem érdekli az olvasó (rendes szerkesztőfelület, minimális moderáció, ha már a közösség nevelése elmarad) a kereskedőket?

És persze felvetődött a címben is szereplő kérdés, ha nem fogják a kezünket, akkor ennyire nem tudunk vitázni?

(a szerző egyébként nem szerette a davincsi kódot, mert a foucault-ingát és a lempriére lexikont hamarabb olvasta)