Félelemtörténet

Egy érdekes vitát - szex a könyvtárban, elláttam vele Danit, hátha megér egy postot - követve ott ragadtam tegnap a Könyvtári Figyelő archívumában. Tíz évfolyam végiglapozása után az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy amióta net van, azóta féltik tőle az állásukat a könyvtárosok. Ritka szórakoztató mondatok születtek így.

És remélnünk kell, hogy az áramszolgáltatás soha nem szünetel. Persze a tanulók olvashatnának gyertyafény mellett, de vajon mit olvasnának?

vagy

Mindamellett, ha az amit olvasni szeretnénk hosszabb egy oldalnál, akkor mi a teendő? Kinyomtatjuk. Továbbmenve, egy olvasókészülék 200-2000 dollárba kerül. Minél olcsóbb, annál rosszabb a szemnek. Meg fog ez változni? Kétségkívül, de most nincs piaci erő, mi megváltoztassa. Meg fog ez változni 75 éven belül? Valószínűtlen!

A forrás mindkét esetben Mark Y. Herring cikkének magyar tömörítése, amely a KF 2001-es évfolyamának negyedik számában jelent meg.

Visszafelé lapozva az archívumban lehet találni földtől még elrugaszkodottabb vádakat a netre, és néhány valóban érdekes írást. Utóbbiak valahogy képesek hanyagolni a hisztit, és érdemi kérdésekkel foglalkoznak. Ilyen Drótos László cikke a digitális szövegformátumok problémáiról. Persze Drótos MEK-es, ami a magyar internet legjobb szolgáltatása, így könnyű. :)

Ugye mondtam már, hogy kordokumentumokat szórakoztató olvasni?

update: Bűnös hanyagság volt ezt a linket kihagyni. Csak úgy csengenek a mondatok.

…plusz wifi

A reklámok nézegetése ellenében ingyenessé váló wiera basic hotspotokról szóló BudapestWireless hír alatt volt egy vitám a wierás Tomekkel. Szerinte a wifi szolgáltatás lehet önmagában termék, én tudom magamról, hogy “csak” wifiért nem fizetek. Nem jutottunk közös nevezőre.

Azóta szembesültem a ténnyel, a debreceni egyetemi könyvtár is hasonlóan gondolkodik hozzám. Az több mint égő 30 perces internetjegy 150 forintért - egyetemistáknak ingyenes - rendszert kibővítették szabad aljzatokkal és egy elsőre jónak tűnő wifi hálóval is. És az utóbbiak használata teljesen ingyenes, vagyis be van építve valahogyan a maximum 3000 forintos éves tagsági díjba.

A regisztrációhoz még papírokat kell kitölteni - biztos szórakoztató megkerestetni a júzerekkel a MAC addressüket - de ez sem tántorít el. Még egy használható hotspot, még inkább az enyém a város.

Re: 2015 - City of Art

Németh Ádám felhívására reagálva Konrád és Dévai Zoltán már megpróbálták megrajzolni 2015 poszt-kopirájt világát. Ők megpróbálták kitalálni, hogyan lehet fenntartható a kultúra, én megpróbálom bátortalanul leírni, hogyan néz ki működés közben.

“Ha a lovat elveszem alóla, attól még Kossuth elvtárs marad.” - mondta egyik kabaréjában Nádas György, valahogy így leszünk a szövegekkel is. Attól, hogy nincs csinos gerince, nem ül a könyvespolcon, jépeg a borítója és nehezebb úgy hivatkozni rá, hogy “XY: Z, Gondolat, Budapest, 2010, p. 106.” még szöveg marad. Először felismertetik az igény a digitális kiadásokra, majd az addig létrejött digitalizált szövegek megszűnnek különféle Rodostókban lakni, hazatérnek Zágonba, mert megtehetik. A folyamat végére elterjed a digitális köteles példány küldésének gyakorlata.

A könyvekkel párhuzamosan a különböző periodikák archívumai is kikerekednek, megszűnnek a foghíjak, lehetővé válik ténylegesen a netről való munka. A parkban, padon ülve vagy kapucsínó mellett egy kávézóban, a közösségi mesh hálózatok újra az embereknek adták a városokat. (A falakon persze streetart, senki sem bántja a teheneket, az utópia folytatható…)