A Hasfelmetsző Moszkvában (Fandoriniáda)

Borisz Akunyin Fandorin sorozatának ötödik köteteNem írtam bele a címbe, hogy ládasör könyvtár, de lelombozóan drága a minőségi krimi. Az Európa által felkarolt Fandorin sorozat most megjelent Különleges megbízatások például 2600 forintokba kerül. Cserébe a kedves olvasó kap egy példány Eraszt Fandorin mesterdetektívet, az ő saját nevelésű Watsonját vagy Hastingsét, Anyiszij Tulipanovot, egy fondorlatos csalót és egy tömeggyilkost. Tulajdonképpen megéri.

A Különleges megbízások két kisregényt tartalmaz. A Pikk Bubi címet viselő első történet egy nagyban dolgozó szélhámos és Fandorin párharcáról szól, a nyomozó frissen felkarolt kísérője által elbeszélve. Könnyű, alig-krimi sztori, a Bubi sem tud sokkal ellenszenvesebbé válni, mint a szokásos szélhámos karakterek. (Iskolapélda a brit Hustle sorozat, két rész után svindler akar lenni az ember.) Többnyire félrevezethető gazdag hülyéktől vesz el, és magának adja, szóval amolyan fél Robin Hood, az eleje már megy neki. A Bubi bűnét Fandorin, akit pedig egy ügyes húzással sikerül iszonyatosan feldühítenie, is hasonlóan ítéli meg, így a sztori vége szinte happy end.

A dekorátor nevet viselő második történetben a fenti derűnek nyoma sincsen, helyette van egy tömeggyilkos, akiről a sokat látott Fandorin azt feltételezi, maga a Moszkvába átruccant Hasfelmetsző Jack. Hullanak az utcalányok, koldusok, nyomozók, minden adott ahhoz, hogy kedvenc oroszunk iszonyatosan nagyot égjen. Persze a módszer, ha kicsit későn is, de végül sikerre vezet, így a remegő kezű olvasók abban biztosak lehetnek, hogy lesz következő Fandorin sztori. (Na meg azért is, mert az élelmesebbek már több mint egy éve lekalózkodhatták a sorozat következő kötetéből, *Az államtanácsosból készült filmet.)*

A Különleges megbízatások erősen ajánlott olvasmány minden erasztománnak, annál is inkább mert a Wikipédia szerint (a forrásként hivatkozott cikk nem utolérhető, majdnem odaírtam, hogy citation needed) ez volt az első igazán sikeres Fandorin regény. A nyomozóval még csak ismerkedőknek viszont inkább az első kötet beszerzését - Azazel - javaslom.

Gyilkosság 101

Bevezetés a krimibe Krimiről szóló kismonográfiát jelentetett meg a dunaszerdahelyi Lillium Aurum kiadó. Ez azért is jó hír, mert a legutolsó krimis szakirodalom jellegű kötetek óta évtizedek teltek el - nekem legalábbis Keszthelyi 1979-es és 1985-ös könyvei az utolsók magyarul a témában - Miklós Ágnes Kata A Hétben megjelent cikkeiből meg csak nem lett végül könyv. (De legalább a cikkek helyán most már Apache tesztoldal van.)

Külön jó hír, hogy ez már a sorozat második kötetete, az előző, Idegen univerzumok című könyv a science fictionnel és “társműfajaival” foglalkozott egészen jó színvonalon.

A könyv megrendelhető a kiadó néhol szlovákra váltó webboltjából, vagy lehet várni arra, hogy megjelenjen a Bookline kínálatában.

Update:

Üssetek! Bényei Tamást persze sikerült kihagyni a krimivel foglalkozó irodalmak sorából. Nem mintha kapható lenne, még antikváriomban sem látni.

Fegyver, zene, agresszív kenguruk

Két oldal kritikusaiban szoktam lényegében vakon megbízni, az egyik az endless.hu a másik az rpg.hu. Ez most az utóbbin találtam.

Guns with occasional musicA Gun with Occasional Music klasszikus, whiskeyivós, láncdohányos keményöklű detektívsztori is egy kemény, disztópia jellegű SF világban. Nem új ötlet, láttuk már - kiemeli az rpg.hu recenzió is - de ha van benne ötlet, ha jól van megírva, szórakoztató lehet a klisékkel való játék.

Jonathan Lethem regénye jól csinálja. Borzasztóan lassan, morzsánként tanuljuk meg a világot. Hamarabb találkozunk jelenségekkel - babyhead, felfejlődött (evolved) állatok, ingyenes drogok - mint a magyarázatukkal. A pozíciónk mégsem Watsoné - ahhoz amúgy sem a keményöklű krimire kellene rájátszani - csak ennyire magától értetődőek ezek a narrátor számára. Jól kitalált, erősen disztópikus világot ismerünk meg lépésről lépésre, már csak ezért is megérné levenni a polcról a könyvet.

A bűntény, aminek a kinyomozására egy pénzes, ám még a detektívnél is nyomorultabb figura, kérte fel már nem ilyen egyértelmű. Hamar kiderül, hogy nyakig benne van a helyi főgengszter, válogatott hírességek, szép nők és különböző verőemberek. És - cseresznyeként a süti tetejére - a világrend alapját, a “jó” cselekedetekért kapott és “rossz” cselekedetekért elvett karmát ellenőrző inkvizítorok is benne vannak valahogyan. Márpedig akinek nullára süllyed a karmája abból nem kér a társadalom, és egy hosszabb-rövidebb periódust kénytelen eltölteni a fagyasztóban.

És ahogy a detektív egyre közelebb kerül az igazsághoz, úgy olvad a karmája is. Ezt a klisét mindig szerettem volna elsütni: Versenyfutás kezdődik az idővel.

Science fiction-nek olvasva disztópia, kriminek olvasva a keményöklű detektívtörténet újraértelmezése. Erősen ajánlott mindkét műfaj kedvelőinek.

A Bookstation-ből valaki megvette az utolsó példányt, a Bookline-on pedig csak egy másik Lethem könyvet látok. Sok szerencsét.

Rendkívüli Úriemberek - League of Extraordinary Gentleman

League cover League of Extraordinary Gentleman ismertetőből legalább egy jó van a magyar interneten, így aki nem ismerné a művet, az induljon el először az endlessre olvasni, aztán a C4A-ra vagy a demonoidra tölteni. Aki látta a képregény nyomán készült filmet, magyarul A Szövetség címen futott, az pláne menjen ismertető olvasni. A poénok lelövése nélküli ajánlás felelősségét átruháztam, nyugodtan spoilerezhetek. Hic sunt leones.

Continue reading “Rendkívüli Úriemberek - League of Extraordinary Gentleman”

Kölömbféle borzalmak

Majdnem írtam, hogy úgy tűnik költözik a szeretve tisztelt Prae, de aztán az első kattintások közben beleszaladtam egy olyan bölcsészflémbe, amiben csak úgy repkedtek az “egészpályás kanti arroganciák”. Oda meg már mégse küldöm a kedves olvasót megbotránkozni. (A kommenteket is, ott a java!).

Emiatt most egy váratlan fordulattal mégse a Praeről lesz szó, hanem a nem rég indult True Crime blogról. Az eddigi hét post a krimi szabályaival - erről én is írtam régebben, de “az övé hosszabb” -, toposzaival, kialakulásával, irodalomságával és korai magyar képviselőivel foglalkozik, ha így folytatja, visszatérő olvasó leszek.

Erasztománia!

Szerelmes brátim, foglaljuk össze, mi tudható a Borisz Akunyin regényeiből készült filmekről. Hárman vannak. Az első, a második és a hetedik történetet filmesítették meg eddig.

Az Azazelnek csak tévéváltozata van. 204 perc hosszú - ami jó, mert krimit fél órában nem lehet rendeset csinálni - és az Amazon szerint ötös régiókóddal meg is jelent DVD-n. Felirat nincs, luxus volna.

A török csel mozifilmként létezik, 130 percig tart. Az AllDVD.ca guglikessből kibányászott oldala tudni véli, hogy ötös régiókóddal jelent meg. Az Amazonon senki nem árulja, Ebayen egy kevéssé meggyőző, Russian Wholesaler nevű árustól megkapható régiókód nélkül. Ez gyanúsan kalóz, ráadásul másik három lemezt is kell rendelni, hogy egyáltalán szállítson. Különben le is warezolható - been there, done that - de felirat nincs hozzá. Félreértés ne essék, nem csak a warez kiadáshoz, úgy általában a DVD-ről is hiányzik. (A bolgár, portugál és török nyelv birtokában lévő olvasók mázlisták, ilyen fansubok léteznek.)

És végül Az államtanácsos, amit az Örökmozgó Filmmúzeum vetített október nyolcadikán, és ami valódi mozifilm valódi oldallal, trailerrel és angol felirattal rendelkező DVD kiadással. Amely DVD kiadásról ugyan az Amazon megintcsak nem tud, de Russian Wholesaler kisboltjában van belőle végtelen példány. Ráadásul az IMDB szerint van tévéfilm verziója is, úgy 208 perc, ami nyilván remek, mert többet lehet benne gyilkolni és nyomozni.

Ennyit tudtunk Trevizével összeszedni ma este. Illetve vannak naiv kérdéseim. Ugye elképzelhetetlen egy oroszról magyarra fordító fansub csapat megléte? Ugye az ember nem vesz gyanús orosz webboltokból DVD-t? És ugye, hogy a trailer sír érte, hogy megmutogassuk mindenkinek?

És a onemorething, amire Trevize hívta fel a figyelmemet. Az Európa Kiadó fóruma szerint januárjában jelenik meg a Fandorin-saga következő része az Akhilleusz halála.