#3113 (l mint linkek)

Egy Egyre inkább az az érzésem, hogy Jonathan McCaulmonttal gyémántot találtam. A kritikus videojátékokról szóló Blaspemous Geometries sorozata is remek, és a saját blogján megjelent szórakoztató irodalomról szóló recenziói is nagyon jók. A legutóbbi, ami Ian McDonald The Dervish House-áról szól, egyrészt lebeszélt, vagy legalábbis óvatosságra intett a könyvvel kapcsolatban, másrészt pedig körülbelül öt jövőbeli olvasnivalóra hívta fel a figyelmemet. Mindezt úgy, hogy izgalmas volt együttgondolkodni vele. Van neki RSS-e, érdemes felvenni.

Kettő Magyar fantazy fanzin indul Nomád néven, az írókör.com-osok csinálják, például a mindenhol jelenlevő Kleinheincz Csilla. (Akivel az ismerkedést a MEK-en és Csilla lapján kell kezdeni, ahonnan első regénye letölthető, a többiért meg az ember maga megy a könyvesboltba.) Na ennek a Nomádnak az indulása kapcsán szedte össze Farkas Balázs, hogy mi a baja a magyar fantasyvel.

Három Nem is mondtam, de a Science Meetup szervezőt keres. A meetupszervezés a világ legjobb dolga, de egyedül csinálva könnyen bele lehet fásulni. Ha van időd, jelentkezz!

Ludológus és narratológus, nálunk és más Nemzeteknél (linkek)

Teljesen esélytelen, hogy ebből valaha valami konzisztenset írok, akkor inkább linkek és ismertetők.

Egy Jean-Paul LeBreton, a Bioshock 2 fő-pályatervezője arról ír a GameSetWatchon, hogy a játékipar és a játékok problémáit nem feltétlenül oldja meg, ha jobb írókat, jobb grafikusokat, jobb programozókat dobálnak a problémára. A helyzetet inkább az lendítheti előre szerinte, ha új játékmechanikai módszereket találunk ki, illetve felújítunk kipróbált, de elfelejtett mechanikai megoldásokat. Példaként az Ico kézfogós részét, a Mirror’s Edge által újra felfedezett szabad mozgást, vagy a kilencvenesek végén, kétezresek elején elkoptatott lopakodósjátékokat hozza.

Kettő Jó dolog a MAME emulátor - írja Jason Scott - de igazából nem azt az élményt adja vissza, amit a daliás időkben a régi játékok nyújtottak. Túl tökéletes, túl kilúgozott, túl steril az emulátorok képe, hangja. Ellenpéldának a Vector Dreams-t hozza, amin ugyan csak az Atari vektoros játékait futottak, azok viszont megkapó hűséggel. A kijelzők beégettségétől a tápegység zaján keresztül egy maréknyi beállítás szolgálta a programban a korhű élmény beállítását. (Lenyúlva Jason linkjét, itt a tévés rész kibontva.)

Három A régi flame is flame, így jött szembe egy 2006-os Scalzi bejegyzés arról, hogy miért nincsenek jó videojáték-kritikusok az egyébként is szemlézők (reviewer) által uralt játékos sajtóban. Az író túl fiatalnak tartja a játékot mint műfajt és magasnak a kerítést, mert a játékkritikához játszani is kell tudni. Illetve mond valami olyasmit, hogy a játékok körül nincs igazából emberi történet, kivétel a görög dráma alapjául is alkalmas Daikatana sztorit és néhány hasonló esetet. Néhol nehéz vele egyetérteni, de jó szöveg.

Három és fél A Scalzi szöveghez a Blasphempous Geometries cikksorozat legújabb tagjáról jutottam, ahol épp most jelentette be Jonathan McCalmont, hogy a ezentúl nem SF témákról, hanem videojátékokról fognak szólni az írásai. Aki eddig nem követte, itt az idő felvenni a feedolvasóba.

Négy Holnap este lesz Pécsen a Narratívák 7. - Elbeszélés, játék és szimuláció a digitális médiában kötet bemutatója. Thomka Beátával és Fenyvesi Kristóffal Müllner András, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének oktatója fog beszélgetni. Utána pedig a pécsi egyetem interkatív videóval foglalkozó hallgatói mutatják be installációikat. (Permalinket nem leltem)

SF Árkádiában

This propensity for whimsy and comedy is a reflection of the state of political debate in Britain today. While America still believed in the power of politics and built The West Wing to honour that belief, Britain chose instead to use comedy to engage with its politicians, first through Jay and Lynn’s Yes Minister and Yes Prime Minister and then through Armando Iannucci’s The Thick of It. Political comedy is the ultimate expression of alienation from the status quo; it embodies the idea that the time for talk has passed and that the only option left to us is the mockery and finger pointing of parody.

A szemük se áll jól a mostani generáció SF szerzőinek - írná Jonathan McCalmont, ha használna ilyen magyarizmusokat. Cikkében azt hánytorgatja fel az általa csak Barleypunknak nevezett irányzat képviselőinek, hogy nem fogalkoznak eleget a politikával, új világaik a most létező világ pusztulásával vagy elhagyásával kezdődnek.

A cikk, ami a Futurismic kritikai oldal Blasphemous Geometries sorozatában jelent meg, igen érdekes olvasmány. Egyedül azzal nem tudok megbarátkozni, hogy az ‘ismét népszerűbb a fantasy’ és az eszképizmus érvek megint előkerültek valami pókhálós szekrényből. Ugyanakkor a felrajzolt trendet lehet látni, a nagyvasak helyett lassan negyed százada inkább bizonytalan, céges jövő, new age-es megváltóvárás meg erős geekülés van. Kérdés, kin kell ezért elverni a port? Meg hogy el kell-e egyáltalán?

A mostani kirohanás előzményeit meg lehet találni McCalmont Spook Country kritikájában - ami nem tudom mennyire jogos, tíz oldal SC után kerestem valami olvasmányosabbat - illetve Barleypunk kiáltványában is. Úgy tűnik, tényleg zavarja a dolog.

Archívumok

Egy. Egyszer térdenállva fogok szerelmet vallani a Wayback Masinának meg úgy általában a teljes Internet Archive-nak. Tökéletes utolsó előtti megálló, ha a web átfésülése nem hozott eredményt. Ha ott sincs az adat, akkor már csak a könyvtáros alvilág zaklatása van hátra úgyis.

A mai leletek között a Mondo 2000 magazin régi honlapja és egy 1986-os cyberpunk kritika található. A címével ellentétben Swanvick írása a posztmodernről nem mond sokat, az ‘a cyberpunkok inkább technikai témákkal foglalkoznak’ szintjén mozog, viszont a “szembenálló felek” ismertetése miatt érdemes elolvasni. Aztán utána a vonatkozó Cheap Truth számokat.

Kettő. Gazs vágta hozzám a Magyar (zenei) fanzin(e)gyűjtemény és adattár linkjét. Azóta Genyó szivó disztrolyt olvasok. Más emberek megszállottsága legalább annyira jó mint a saját. És kevesebb vele a munka.

#1780

Könyvtáros Testvérnél - ma… emberszabású könyvesblogger, ha másért nem, már ezért megéri átkattintani - olvasok hozzászólásokat. Kezd kialakulni az a meggyőződésem, hogy tavasszal sértett lelkű alanyi költőket szedni a kommentboxból a létező legszebb dolog.