Hülyén fog hangzani, de majd kimagyarázom magam: a dizájtárgy-boltokban az, hogy mit akarnak eladni nekünk, legalább annyira fontos, mint a termékek. A legjobban a Best Made Companynál látni ezt. Egészen biztos, hogy a kézzel festett és egy rejtélyes amerikai manufaktúrában gyártott baltákat senki sem veszi komolyan. Dizájntárgy, amitől ősi fákat döntő férfivá válik az is, aki amúgy hét közben marketingtanácsad. Ennek megfelelően van is paródiája.
Más re- és upcycling, kézműves, hagyományőrző és dizánj jellegű boltoknál már ennyire nem egyértelmű. A heti leletemre, a Cool Material boltjára például még nincs teljes magyarázatom, bár a Gifts for men jelmondat azért árulkodó. Minden nagyon fémből és bőrből van, nem nagyon spóroltak az anyaggal és inkább békebeli, mint nagyon dizájnos darabok vannak készleten. Régen amúgyis minden jobb volt, ami meg most jó az azért az, mert a réget idézi.
Azért azt majd mutassák mem egyszer aki, a férfiasságot szintén a nehézség és csillogás mentén meghatározó J. Lawson and Co. által gyártott szorítóbilincs jellegű kulcstartót vesz 40 dollárért.
A Cool Materialnál egy sztori, aminek úgy tűnt, hogy érdemes utánamenni. A nagyon mezítlábas higonokami kés rövid leírása ígért hagyománytiszteletet, a legjobb megye kardkovácsait, még tán szamurájt is. Logikus volt megkérdezni Balázst, aki Japánban él jó ideje, hogy nézzen utána, mit ír róla a helyi internet. Persze nem voltam elég alapos, egy angol késes fórummal lepett meg, ahol leírják, hogy a rögzíthetetlen pengés, tényleg filléres termék valóban régi terv alapján készül. A késeket azután kezdték el gyártani Kjúsú (régi nevén Higo) kovácsai, hogy a szamurájokat 1877-ben megfosztották a kardviselés jogától és egyéb előjogoktól. Az egyszerű, de jó acélból készült kések sikeresek lettek, annyira, hogy 1907-ben védjegyoltalmat jegyeztetett be rá a késműves céh. Aztán egy 1961-es gyilkosság után jöttek még erősebb törvények, de a higonokami azt is túlélte. Ma egy mester, Nagaó Motoszuke gyártja még az eredetit, egy másik korábbi céhtag pedig a majdnem eredetit. Lenne ebben egy Duna TV-s népi iparművészes riport, de még nem találtam hasonlót.
Aki pedig nem akar japánt, az vehet XIX. századi németet, francia gyarmatosítókést vagy persze mindenki Opineljét, ami ugyanezt a mesét meséli, csak mindenhol lehet kapni.
(Fotók: Best Made Co., Cool Material, Frédéric BISSON / Flickr CC-BY)
