Idén harminc évesek, róluk szól a popkultúra egyik sarka, saját jogukon ötszázmilliomosok. Itt az ideje megpihenni és hagyni győzi a földi erőket legalább egyszer.
#1840
Estve jött a parancsolat, hogy van új épülete a Kortárs Építészeti Központnak (továbbiakban, meg eddig is KÉK), sőt június 21-én még buli is lesz benne. A hely a leírások szerint a legszebb hetvenes évekből ittmaradt irodaház Lehet réka szekrénysorok között, bolyhos padlószőnyegen helytelenkedni, szaladgálni az Információ Beszerzés Osztályon, meg ilyesmi. Menjünk.
Definíciós pornográfia
Első körben valahogy mindig a definíciókeresés, helyi kánonok összeállítása, területkörbepisilés zajlik. Minden új adag megváltó a kályhától kezdi. Talán az az oka, hogy a rajongói, scifistai gondolkodásba beépült, hogy a SF valami lenézett dolog volna, amit meg kell védeni a tudomány eszközeivel. Nem tudom. Az SFportal.hu kiadásában megjelent SF Műhely folyóirat első és eleddig utolsó száma járt a kezemben, az is ilyesmi.
A kiadvány Sárdi S. Margit, a Magyar Scifitörténeti Társaság alapítójának, a SF irodalom meghatározásával foglalkozó esszéjével kezdődik. Az írás először körbejárja a sci-fi mivoltát, és mi nem voltát, megismerteti az olvasót a Masfitt által használt SF definícióval. Az esszé durván vett második felét a társaság által kidolgozott kódlista gyakorlatba ültetése teszi ki, bemutatva, hogyan illenek bele egyes művek/témák a sci-fi definícióba, és hogyan lógnak ki mások. A vége annyi, hogy mi ehhez ragaszkodunk, mert.
Érdekes szerkesztői döntés folytán a következő huszonegynéhány oldalt a fantasy definíciók Varga Illés és Tick Péter által összeállított gyűjteménye teszi ki. Egy idézet, pár mondatnyi kontextualizálás, következő idézet, a legvégén újabb cikknek álcázva lexikon az eddigiekhez.
Most járunk a folyóirat majdnem felénél, igazán érdekes új tartalom még nem volt.
Az elméletet a gyakorlati alkalmazása követi, Huszár András, a Masfitt kódlistája és bibliográfiája alapján végigszalad a vallás, isten és a SF irodalom tematikán. A kérdéskör monográfiát is megérdemelne, tanulmányként a motívumok és műcímek darálásává válik. (Mellékszál, de hiányoltam a kedvenc poszt-apokaliptikus, szervezett vallással foglalkozó Lebowitzomat a felsoroltak közül.)
Az SF Műhely két csúcspontja Cs. Szabó Sándor két cikke. A vallás és a tudományos fantasztikum viszonyát, illetve a vallás SF-ben történő ábrázolásának kérdését feszegető tanulmánya érdekes, szórakoztató, és az eddigiekkel ellentétben rendkívül személyes. Jelen van egy olyan agy a szövegben, aminek a tulajdonosával szívesen leülnék sörözni. A Kasztovszky Bélával készített interjúban pedig két ilyen agy van. Sztorizós, egy magát csak műveiben megmutatni akaró SF szerző meséje bontakozik ki az interjúból, illetve egy kicsit az is, hogy a magyar science fiction ugyanolyan kisvilág, mint bármelyik másik niche témáé.
A lapot egy gyalázatos, vélt vagy valós sérelmeket felemlegető, aranykort visszasíró Lem nekrológ zárja. Elfelejteni inkább szeretném mint írni róla.
Ha időben a kezembe kerül a lap, elpoénkodhattam volna azon, hogy a műhelymunka a szerszámok előpakolásával és a por felverésével kezdődik. Így, hogy divatos késéssel érkeztem a partira, és az elmúlt másfél évben nem jelent meg új szám, talán elég megállapítani, hogy ez az út nem volt járható. Számos hazai és nyugati példa van arra, hogyan lehet olvashatóan SF-ről írni tudományos igénnyel, hadd ne mondjam, hogy SFS.
Az SF Műhelyt az SF Portálon lehet megrendelni, akár paypalt is használva. Ez utóbbi a legelőremutatóbb vele kapcsolatban.
Még több retró számtech műsor
Torrentre kerültek egy 1981-ben indult számítástechnikai ismeretterjesztő tévésorozat, a Computer Chronicles, legjobb részei. Már a címektől és a témáktól is beindult a nyálelválasztásom. Épp csak kedvcsinálónak: “Intel 386 - the fast lane”. Abban a tíz-tizenöt évben annyi minden történt, ami érdeklődésre tarthat számot. Például kitalálták a személyi számítástechnikát, a konzolokat és a többi.
A Torrentfreak cikke megpróbál ajánlani párat, én ehhez is gyengének érzem magam. Kell. Mind. Drágaszág.
Egy kérdés maradt nyitva: ki kezd neki a pécéábécé bedigizéséhez?
(via Renton)
Metaforától a marketingig - meetup videó
Bár a januári meetup programja már körvonalazódik az esemény blogjába, én még egyszer utoljára postolok a decemberiről. Ímé az előadásom, hadd legyen meg itthon is.
A többi előadó urak produkciói a meetup blogján vannak linkelve.
Wifi-könyvtár-erotika
Egy A BBC beismerte, hogy némiképp elfogult volt a Panorama wifi témájú műsora. Annó én is füstölögtem miatta. Hogy mégse legyen nyugalom most a francia könyvtárosok panaszkodnak a wifire. A vezetéknélküli hálózati eszközök által használt frekvenciák állítólagos “genotoxikus” hatásai által kiváltott tüneteket számos könyvtáros nyögi, amióta nyáron elindították a Párizs, digitális város programot, és hotspotokkal szórták tele a múzeumokat és könyvtárakat. Hat helyen kihúzták a drótokat, folyik a vizsgálat, az ügy folyatásáról remélhetőleg beszámol majd WifiDuck.
Kettő Ha már könyvtár és franciák, Takács Dani mutatta a hírt, hogy a Bibliothèque Nationale megnyitotta a kedélyesen csak pokolnak becézett erotikus könyv gyűjteményét. 170 év cenzúrájának és rendőrségi elkobzásainak termése tekinthető meg, a listában több olyan alkotó is található, akit amúgy rendestisztességes irodalmárnak szokás ismerni.
Van az ügyben hazai aktualitás is, egy kisebb gyűjteményből itthon is van kiállítás az OSZK-ban. December 16-ig lehet megnézni 1500 forintok befizetésének ellenében.
Drótkultúr
Ér először marhaságnak bélyegezni egy vita témáját de aztán mégis belemászni? Akár igen akár nem, ez fog történni, ugyanis Elek Tibor válasza BDK nyílt levelére szerintem teljesen elmegy a lényeg mellett. Nonszensz arról vitázni 2007 elején, hogy szüksége van-e egy bármilyen folyóiratnak netes megjelenésre. Sokkal inkább arról kéne beszélnünk, milyen megjelenésre van szüksége.
Ahhoz, hogy ez a vita igazán termékeny lehessen, először magunk mögött kellene hagyni az olyan előítéleteket, hogy az internet “időrabló és egészségkárosító szenvedély” és “megpróbál behálózni”. Ilyen attitűddel tényleg felesleges erőltetni. A web - mert valójában erről beszélünk, nem az Internetről - olyan, mint a rock’n’roll, egyszerű, de hinni kell benne, hogy működjön. (A jelenlegi Bárka Online megjelenésének szétszedésébe nem mennék bele. Ezer szó helyett egy kép.)
Egy használható online megjelenés elsősorban olvasókkal járna a Bárkának. Nem látogatókkal, nem számokkal a statisztikában, hanem valódi, hús-vér olvasókkal. Olyanokkal, akik egy-egy nekik tetsző cikket továbbküldenek az ismerősöknek, kinyomtatnak, neadjisten belinkelnek a blogukban, és a következő alkalommal talán megkérdezik az újságosnál ‘Tessék mondani, Bárka van?’. Talán ha nem kérdezi meg, az sem katasztrófa, a cél, a kortárs irodalom megismertetése, népszerűsítése papír nélkül is megtörtént.
Aztán az online kiadás járna még olvasókkal is a Bárkának. Olyanokkal, akik egy témához keresnek anyagot, és a cédulakatalógus megtámadása, az OPAC behívása előtt szétnéznek a neten. Olyanokkal, akik nem feltétlenül az Elektronikus Periodika Archívumban kezdik a kutakodást, hanem előbb lefuttatnak pár Google keresést. (Most tekintettem el nagyvonalúan attól, hogy a Google például PDF-ekben is keres.)
Végül pedig az olvasók is nyernének, mert a digitális szöveg egyes esetekben sokkal könnyebben használható, mint a nyomtatott. (Arról nem is beszélve, hogy míg digitális szövegből könnyű nyomtatottat csinálni, fordítva kissé macerás.) Kivágható, elrakható, elküldhető pár kattintással a világ bármelyik pontjára. Ahogy Körös-parti webkamerák sem feltétlenül a Körös-parton lakóknak vannak kitéve, úgy a digitális kiadás sem feltétlenül azoknak szól, akik megvehetik az újságosnál is.
Lehetne talán folytatni, de inkább hagyom, hogy mások is hozzászóljanak. Csak még három mondat.
“Igazi kulturális termékek, irodalom esetében, szerintem, a példányszám, a látogatottsági mutatók bűvköréből ki kellene végre lépni.”
Asimov óta tudjuk, fabatkát sem ér az az atomfegyver, amivel nem lehet mindkét oldalra célozni. Nyitva hagynám tehát a kérdést: apológiája-e az a kulturális termékeknek, hogy kevesen olvassák őket?
(a postot felraktam a Blogarlécre is)