Interjú Varga Bálinttal John le Carréról @ Klubrádió, 2011-02-28 by agavekonyvek
Mondom a használati utasítást, Havastól tekintsetek el, Varga Bálintra kell figyelni, aki egész jókat mond arról, miért remek regény az Árulás.
(via Pikszi)
Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok
Interjú Varga Bálinttal John le Carréról @ Klubrádió, 2011-02-28 by agavekonyvek
Mondom a használati utasítást, Havastól tekintsetek el, Varga Bálintra kell figyelni, aki egész jókat mond arról, miért remek regény az Árulás.
(via Pikszi)
Egy. Le Carrét olvastam, A kém, aki bejött a hidegrőlt, aztán meg ismertetőket. Meglepő, de kivétel nélkül mindenki azzal kezdi, hogy két fajta kémregény van, az egyik a James Bond-féle glamúrvezérelt, nagyúri mesterséget bemutató iskola követője, a másik a Le Carré-féle kiábrándult és az összezavartság határán vergődő hírszerzőkkel dolgozik.
Most hogy a Bond (Alias, NOLF) és a Smiley jellegű hősökről a könyv tárgyalása nélkül szó esett, nyugodtan hagyom majd ki az ajánlóból. Csalás, csalás, de jól esett.
Kettő. Hétvégén sörök között szó esett arról, hogy milyen mocskosul pesszimista egy játék a Space Invaders. Akkor nem bocsátkoztam játék-elméleti fejtegetésekbe - eleve kis krumplinak érzem ehhez magam - most viszont van róla négy mondatom.
A Space Invaders alapesetben brutálisan egyszerű: jönnek le a gonosz idegenek, bombázzák a kiépített állásokat, egyre gyorsuló ritmusban prüntyögnek, és el akarják pusztítani a Földet. A játékosnak van pár űrhajója, néhány kiépített, ám gyorsan amortizálódó bunkere és reflexei. Történjen bármi is a játék során egy biztos: a végén az ufók leszállnak, a védett bolygó elpusztul, a játékos elbukik. Lehet, hogy iszonyat sok pontot szerez, bekerül a top10-be, de a sztori kimenete csak egy lehet: a játékos veszít. Mi ez ha nem rémség?
Legjobb emlékeim szerint Poole fejtegette a SI ezen vonatkozását, de lehet az I, Videogame-ben volt ilyen részlet. Nagyon megfogott.
Persze a dolgok végén arról van szó, hogy játéktermi játék (arcade) volt, ott pedig elemi érdek, hogy a játékos dobálja be az érméket, döntse a highscore-t,
Három. Az általam rajongva csodált Ponticulus Hungaricus folyóirat - ami a reáliák és a humán tudományok közé próbál rendületlenül hidat verni - közölt Jókai A jövő század regénye című művéből egy hosszabb részletet. Bartha és Visotay szerkesztők a szöveg csillagászati vonatkozásaira, a korabeli tudományos elméletekre való hivatkozásokra hívják fel a figyelmet jegyzeteikkel. Nekem meg remek alkalom, hogy egy mondatban felhívjam arra a figyelmet, Jókainak van Vernés, ám némiképp pesszimista proto-SF regénye, amit minden scifistának illik olvasni.
A könyv megtalálható a MEK-en ingyen, vaterán, antikváriumban is megszerezhető ezer-ezerötszáz forintból, annyit pedig megér.
Plusz egy. Kiraktam a blogra a folyamatosan bővülő ‘ezt tényleg meg kéne venni/el kéne olvasni’ listámat. Ha valamelyiknél tudtok jobbat, láttátok olcsón, ha valami fájóan hiányzik a listáról, neadj’ isten bármelyikkel megajándékoznál, akkor állok a kibővítés, törlés, ismertetés, vásárlás, sűrűn megköszönés elébe.