Így hallgattok le ti

Bajban vannak az amerikai rendőrök. Biztonsági kutatók egy csoportja megvizsgálta a hatóságok által használt lehallgatóberendezések működési elvét, és kínos hiányosságokat találtak benne: akár egy okostelefonról is megbéníthatók a kémeszközök. A kutatók a mindenható adatgyűjtő rendszerek butábbá tételét javasolták a titkoszolgálatoknak.

Szedlák Ádám: Ki lehet játszani a telefonos lehallgatást

Na ilyet szeretek írni. Egyedül azok a bájos számok hiányoznak belőle, túl sok lett volna az elképzelt olvasónknak. A részletek iránt érdeklődőkre vár az egyik forrásom, a Matt Blaze-féle Crypto.com-ról letölthető Can They Hear Me Now? - A Security Analysis of Law Enforcement Wiretaps című cikk. Körömrágósan izgalmas élveboncolása a lehallgatáshoz használt eszközöket leíró J-szabványnak.

Az árulkodó címer

Az Úr 1945. évében történt, hogy a világháborúban nyújtott segítségért rendkívül hálás szovjet kisiskolások egy pazarul kifaragott amerikai címerrel ajándékozták meg Averell Harrimant, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. A fehérfejű rétisast, villámokat és babérágakat ábrázoló alkotás egészen 1952-ig díszítette a követ falát, később megmutogatták az 1960-as U2-es incidens nyomán kitörő vitában az ENSZ Biztonsági Tanácsának is, végül pedig átkerült az NSA múzeumába. A címer ugyanis egy mai fejjel egyszerű, ugyanakkor zseniális poloskát rejtett.

nsabugAz A Dolog névre keresztelt lehallgatókütyüt az egy bejegyzéssel lejjebb emlegetett orosz elektronikus zenei úttörő, politikai fogoly és zseni, Léon Theremin tervezte. A poloska nem tartalmazott aktív elemet, nem adott folyamatosan, csak akkor sugározta a szobában elhangzó beszélgetéseket, ha az oroszok 330 megahertzes hullámhosszúságú rádiójellel lőtték a nagykövet irodáját.

A szerkezet egy kondenzátormikrofont és egy antennát, tartalmazott, aktív alkatrésze nem volt, csak akkor sugárzott, amikor az oroszok akarták. A műszaki leírást nem próbálom megalázni, érteni vélem, hogyan változik meg a kondenzátormikrofon kapacitása a hang hatására, de mindenkinek jobb, ha nem próbálom egész mondatokba önteni. Cserébe az Audio Design Line-nál nagyon részletesen le van írva a módszer.

A remek poloskát végül a britek leplezték le, akiknek feltűnt, hogy időnként lehet hallani, mit beszélnek az amerikai nagykövet irodájában. Mondanunk sem kell, hogy sportszerűtlen suttyó dolog így tönkretenni egy ennyire szép tervet.

(Fotó: NSA via Wikimedia Commons)

Kémek az Ördöghegyen

A történelem rétegződik, mint a rakott krumpli. Kedvenc kriptó- és SIGNT-történeti bloggomban találtam a Teufelsberget, ami a következőképpen épül fel. Legalul az Albert Speer által tervezett katonai akadémia romjai vannak. Az épület egyike volt azoknak, amik Hitler megalomán fővárosépítési terveiből legalább részben elkészültek. A város elestekor a szövetségesek megpróbálták felrobbantani a katonai egyetem vázát, de nem jártak sikerrel, ezért inkább ráhordták szétbombázott/lőtt város törmelékét, úgy 10-12 millió köbméternyit. Lett belőle egy remek nyolcvan méter magas mesterséges domb, amire az amerikaiak építettek is egy NSA lehallgatóállomást vaníliafagyi-fehér antennagömbökkel.

A technikailag brit ellenőrzésű területen felhúzott létesítményt az amerikai szervek és a brit GCHQ közösen használták. A Chaos Computer Club túranaplója nem is tudja kihagyni annak a megjegyzését, hogy míg az amerikaiak megelégedtek kétféle mosdóval, a briteknél volt női, civil férfi és katonatiszt vécék.

Teufelsberg NSA létesítmény

A történet a berlini fal leomlásával ér véget. A kétezres évek elején vállalkozók vették meg Berlintől a hegyet, drága apartmanokat és hoteleket akartak felhúzni rajta. Az NSA állomás néhány épületének eldózerelése után azonban csődbe mentek. Momentán egy csapatnyi SIGINT veterán az állomást szeretné megmenteni, egy másik csapat pedig a Speer után maradt romok valamiféle feltárását szeretné elérni.

Erre tovább:

(fotó: CCC)