Mindennapi szerelnivaló

Gazstól kaptam tegnap egy érdekes cikket, ami alapvetően a luxus természetéről, illetve annak megváltoztáról szólt. Az írás egyik apropója, hogy a Porsche Boxsterben harminckét lépéssel lehet olajat tölteni a kormányszervó tartályába, addig a 993-as otthon szerelhető, autórajongóknak szánt igazi kocsi.

A cikk után elgondolkodtam, hogy mi az a mindennapi eszközeim között, ami olyan, mint a 993. Vagy miben van benne a potenciál, hogy beszélhessünk róla évek múltán is. A nem-kütyük, mint például a Kindle, amivel nagyon nehéz bármit csinálni az olvasáson túl, kiesnek. Szerencsére, csodás kategória, örülök, hogy nem kell csavarozni.

És ekkor jutott eszembe a Thinkpad. Amit valamikor azután vettem, hogy az iBookom - ami egy szerelhetetlen jószág volt - ellopták. De mikor is volt ez? Ilyenkor jön jól a blog archívuma. A poszt lekattintása után ráébredtem, hogy 1, az emlékezet esetenként pofátlanul csal 2, hogy négy éve dolgozom ezen a gépen. A négy év pedig már magyarázza, hogy becsukott szemmel is megy a szétszedése, hogy az alkatrészek egy részét már cseréltem innen-onnan összeszedett jobb állapotú alkatrészekre. Három év sok például egy touchpadnek.

A gondolatnak innen több kifutása van: az egyik az Intel Core2Duo család dicsőítése, mert ez az a processzor, aminél otthoni feladatokra nincs szükség jobbra. A másik a Win7-en és Win8-on való filozofálás, amely rendszerek nem pumpálták feljebb a rendszerkövetelményeket. Tulajdonképpen állunk. Most lenne jó tudni, hogy meglesz-e a gép még öt év múlva újabb utángyártott alkatrészekkel felszerelve például zenelejátszó szerepben. Meg persze, hogy a szétszedhetetlen tabletek lesznek-e a jövő.

#2399 (i mint igénytelen)

A magnum opusom arról fog szólni, hogy miért kéne hosszan és ütemesen ütni az összes operációs rendszerért felelős összes döntéshozót egy szilánkosra tört végű asztallábbal.

Időnként a kis interruptok önálló életre kelnek és elmennek játszani a processzorba. Jól érzik ott magukat, csapkodják a logikai kapukat meg futkároznak a szállítószalagokon, ennek eredményeként a processzor harminc-negyven százalékát meg is eszik. A probléma valahol az MS- és az Lenovo-féle powermanagement összeakadásánál van, közelebbit nem tudok. A múltkor egy ilyen problémát már sikerült megoldani, de ott a driverig visszakövetető volt a gond, most el vagyok veszve.

Az esettel nem vagyok egyedül, tele vele a Lenovo fórum. És ami igazán szép, hogy másoknál Vistán is előjön a gond, ahol nekem nem sikerült kihozni a játszhatnékot az interruptokból. Még akkun se, pedig táp nélkül kábé garantálan megbolondul a gép.

Megoldás egyelőre nincs, még fásultan telepítek pár patchet, de nem várok tőlük sokat. Van viszont az esetek felében működő workaround a fórumon: 1, a gép elaltatása, 2, a gép felkeltése. Sírnivalóan primitív, de legalább nem újraindítás.

Mellékszál: van elvben januári Power Management Driver is, de a letöltési linket elvitte a cica. Aztán a cica visszajött a driverfrissítős alkalmazásért is.

Upd: Felment egy update a Microsoft Update-ről, ami a Thinkpad PM rendszeréhez való. Natalánmost. Ujjkeresztbetesz.

Upd: Nem nyert.

#1975

A nap műtárgyaként megmutatom mit találtam az Ultranav - azaz pöcökegér+trackpad - meghajtó szoftverében. Long Distance Scrollingnak, ezen belül meg Coastingnak hívják a funkciót, egy elkezdett görgetéssel addig pörögnek az oldalak, amíg meg nem állítom egy érintéssel. Mintha lendkereket szereltek volna a tapipad szélébe, mint a csúcs Logi egerekbe. Tudok szerelmes lenni apró ügyes megoldásokba.