#2955 (nem lettünk okosabbak)

Tájékoztatjuk Önt, hogy az igényelt könyvet sajnos egyetlen partnerünktől sem sikerült beszereznünk. Reméljük, következő megrendeléseit sikeresen tudjuk majd teljesíteni.

Az igénylés azonosítója: 51415
Rejtélyes rend - a krimi, a metafizika és a posztmodern
Szerző: Bényei Tamás
Kiadó: Akadémiai Könyvkiadó
Megjelent a Modern Filológiai Füzetek sorozatban.

A Libri Könyvkereső rövid tesztjét befejezettnek nyilvánítom.

Tudunk-e vitázni?

Doransky webkettes vállalkozások hollétét firtató kérdésére adtam egy olyan választ, hogy a magyar interneten olyan ötleteket sem nyúlnak le, amelyek nyugaton már beváltak. Példának a netes könyvesboltokat hoztam, szinte sehol sincs ‘aki ezt vette, még erre ruházott be’ vagy ‘olvasói ajánlók’ funkció. Azért szinte sehol, mert a Libri már megvalósította ez utóbbit. A délután egy részét ott töltöttem olvasgatni.

Kezdésnek A Da Vinci-kódhoz érkezett vélemények között néztem szét, az úgyis elég nagy hype volt ahhoz, hogy legyen vita. Vita helyett azonban többnyire rövid mondatokban megfogalmazott - a szerkesztőablak bűnösen kicsi - flémháborút találtam olyan véleményekkel, mint:

“Ekkora felhajtás egy igénytelen fércmû miatt…Olyan mértékben koppint korábban megjelent mûveket, hogy az undorító…”

vagy

“Szerintem igen jó kis regény. Azt hiszem mindegy, hogy mennyi igazság van benne, nekem az volt a lényeg, hogy egyszerûen nem tudtam letenni!”

És ugyanez megy a Harry Potter és a többi bestseller alatt. Nem ennyire lehangoló az úgynevezett szépirodalom, onnan nem hiányzik a vitakultúra, meg persze, két-három egymondatosban nehéz flémelni.

Átfogalmazódott bennem a kezdeti kérdés: vajon tényleg ennyire nem érdekli az olvasó (rendes szerkesztőfelület, minimális moderáció, ha már a közösség nevelése elmarad) a kereskedőket?

És persze felvetődött a címben is szereplő kérdés, ha nem fogják a kezünket, akkor ennyire nem tudunk vitázni?

(a szerző egyébként nem szerette a davincsi kódot, mert a foucault-ingát és a lempriére lexikont hamarabb olvasta)