Hajó, hanem

Tettünk egy kört, linkblogolással indult minden - és Buddha lelke lebegett a vizek felett - és egyre inkább oda is térünk vissza. Nade inkább hajók, mert mostanában mindenhol hajók vannak. És esküszöm nem a nyár meg a Balaton közepén söröző ismerősök, hanem.

Lehet hajóban lakni. Ehhez nem csak az kell, hogy az ember egy folyópartot is tartalmazó városban éljen, hanem hogy átlátható legyen, mi kell egy lakóhajó üzemeltetéséhez.

Aztán volt egy sztori a BBC-n arról, hogy a Horst Wessel iskolahajót a világháború után hiphopp átnevezték The Eagele-re és most az amerikai partiőrség használja oktatásra. Van benne még szó mindenféle dealekről a szövetségesek között, meg egy tengerészről, aki nagyon nem akart náci lenni.

Tavaly februárban volt egy sztorija Tim Maughannek a világ hajózásáról, akkoriban vett részt az Unknown Fields kelet-ázsiai felfedezős túráján. A cikk azóta átszivárgott a The Verge-re is, de az eredeti helyről jobb érzés linkelni. Ugyanezen a túráról írta Dan W a Postcards from a supply chain sorozatot. Az is jó.

Közben Maciej Ceglowski összekalapozta a pénzt arra, hogy meglátogassa az Antarktiszt, amiről korábban is olyan mókásan írt. Gazs kérdése, hogy milyen érzés jómódú amerikaiak hobbiját támogatni tulajdonképpen teljesen jogos, az én 11 dolláromból is megy Ceglowski. Kutya kötelessége érdekesen írni.

Konténerhajós utazós a Sarah Royal cikke is, ő egy költözést valósított meg a legkevésbé kézenfekvő útvonalon. Mivel egyedül utazott, nem turistacsoportként, valószínűleg pontosabb a leírása a hajón való életről, mint bármelyik fenti cikk.

#123538 (m mint memória)

*Elkezdték megenni a “majd este befejezem, addig nyitva hagyom” félig elolvasott cikkek az összes memóriámat. Tartottam egy napot és elolvastam őket.

Dan W írását arról, hogy Kínában, Yiwuban augusztusban gyártják a karácsonyt. Christmas in Yiwu

Tim Maughan The invisible network that keeps the world running ugyanannak a túrának a résztvevőjeként, ahol Dan W járt, a kikötőket énekelte meg.

Justin Parkinson On board the world’s biggest ship megintcsak hajóról szól. Amíg az előző két cikket nem olvastam el, mintha készült volna egy még nagyobb kontérnerhajó.

Charles Leadbeater cikkét arról, hogyan indult a Royal Society, és hogy igenis labort hozhatnak létre nem természettudósok is. Sőt. Hooked on Labs

Más a témája, de kapcsolódik a Quartzban megjelent Why coding isn’t the new literacy című cikk Chris Grangertől. Röviden: a metaforát kitalálók félreértették, hogy mi az írástudás.

Ian Bogost Video Games Are Better Without Characters című cikkében egészen sok mindenről ír, és közben arról is, hogy a rendszerekben való gondolkodás rendkívül fontos. Ha ezt megtanuljuk, talán az is gyanús lesz, hogy a sharing economy nem arról szól, hogy mi gazdagabbá válunk.

Apropó videojátékok és politika a Kotaku brit verziójában van egy cikk arról, hogy nem lehet kilúgozni a politikát a játékokból. Marhaság is lenne. Keza MacDonald írta, az a címe, hogy Why Everyone Should Want Politics in Their Video Games

A politika pedig egyrészt a Jeffrey Goldberg által írt Is It Time for the Jews to Leave Europe? ami az antiszemitizmuson túl inkább arra mutatott rá, hogy mennyire nem tudunk mit kezdeni az iszlám radikalizmussal, és hogy ezt baromira be kéne ismerni.

A másik oldala pedig a Foreign Policy cikke Netanjahu választási győzelméről szól, illetve arról, hogy milyen eszközökhöz kellett ehhez nyúlnia. Az a címe neki, hogy Never Trust Netanyahu és Lisa Goldman írta.

Csináltam egy linkblogot…

…mert a Google kinyírta a Readerből a megosztást, és mert a Google Pluson ugyanaz az öt ismerősöm nézi, ahogy a szél görgeti az ördögszekeret, és láthatatlan ember fújja a szájharmonikát. Tamással beszéltünk már erről régen, csak mindketten hittünk abban, hogy a Reader utódjának szánt Hivemined egyszercsak elkészül. A projekt úgy két hónapja áll nyolcvanegy százalékos készültségen, ideje volt lemondani róla, pláne hogy gyűltek a böngésző könyvjelzősávjában megrohadó linkek.

Ez persze egy nem túl elegáns átmeneti megoldás. Viszont működik, egyszerű frissíteni és ad hírcsatornát. Ha összerakunk hozzá egy, a különböző feedek elemeit összesítő és megjelenítő planetet, akkor beljebb leszünk kicsit.

Ha te is “sharebro” voltál, hadd ne mondjak neveket, és csináltál valami megoszós oldalt, kommentelj egy linket.

Játékos-link-ajánló

Áldj meg atyám, mert vétkeztem. - kezdi cikkét Simon Parkin, aki a The Gamer’s Confession-be bevallja milyen borzalmakat követett el idegen kultúrák, békésen górangázó szerzetesek, békésen legelésző robbanó bárányok és a pokol jobb sorsra érdemes lakói ellen. Sehol sem találtam a felsorolásban a lőszer, belépőkártyák, az enyémnél kevéssé leharcolt puskák, életerőt növelő csokik miatt kíméletlenül kifosztott halott bajtársakat. Pedig ugye.

A Game Developer Magazinban jelent meg - viszont a GameSetWatchban olvasható ingyen - Brandon Sheffield cikke a játékok világának átalakulásáról. Sheffield szerint a többmillió dolláros költségvetéssel készülő csúcsjátékok lehetnek a videójátékok művészfilmjei, ha az alkalmi játékosok gépek és konzolok elé özönlése folytatódik. Mert egyszerű, alkalmi játékosoknak szánt szoftverekből - pl. Zuma, Honfoglaló - nagyságrendekkel többet lehet eladni, mint az előzetes tudást, gamer gépeket és rettentő mennyiségű szabadidőt igénylő hardcore játékokból. Egyedül arról nem esik szó, hogy a ma “művészfilmnek” számító független játékok hová kerülnek az új analógia szerint.

Végül egy Guardian anyag, Alexander Gambotto-Burke billentyűzetéből, arról, hogy a videójátékok művészetként való elismerésének mik állnak útjában. Kezdve azzal, hogy a csúcsjátékokat csak a játékosok játsszák, véleménye viszont mindenkinek van róluk. A jövő valószínűleg a befogadhatóbb játékoké, de leginkább tudja a fene.

Aki pedig a harminc fok melegben unja az elméletet, az segíthet együttműködni (és szeretni!) képes robotoknak megszökni egy gonosz professzor elől a Nanobotsban, vagy visszaszerezni a kis Jimmy elgurult vécépapírját.

Szórakoztató gamer sirámok

Ugye a bloggerség első fontos pontja, hogy ne írjál öt, hét meg tíz pontos listákat dolgokról. (Kivéve: 1, tej, 2, kenyér, 3, spármüzli, 4, szénsav…) Úgyhogy most a két legjobb gamer link jön az utóbbi pár napból.

Egy Remek írás jelent meg a játékipar által gyakorta elkövetett hibákról a cracked.com-on. Onnantól kezdve, hogy leírták, egy játék ne a technológia csúcsa legyen, hanem jó, engem megvettek. És persze a működjön, de tényleg, sem rossz gondolat.

Kettő A Gamer Kiáltványa (Gamer’s Manifesto, nem tudtam nem lefordítani) még inkább kívánalmakat sorol. Olyasmikkel kezdi, hogy ne kelljen hosszú perceket várni arra, hogy a játék töltődjön, és elér odáig, hogy ha egy mód van rá, ne emlékeztesse a játék saját játék voltára a játékost. Azaz ne kelljen lepattani láthatatlan falakról, ne fogyjon el a térkép, le legyenek átléphetetlennek kódolt láncok, hanem rakjanak valami hihetőt a helyükre.

Amúgy innen van a nap idézete is. Csak képzeljétek el azt az állatkertes dolgot.

How in the name of Islamic Fonzie did we ever let games get away with “Loading…” screens? The Gamecube didn’t even have those, not on the games made by Nintendo. Hell, the 8-bit NES didn’t have load screens 20 years ago. Our favorite TV shows don’t load. DVD movies don’t load between scenes. The animals at the zoo don’t load.

És most megyek videódrivert vadászni win98 alá, hogy a múlt héten beszerzett Thief 1-et kipróbáljam végre.

Kalózokról (linkek)

Teljesen érdekes azzal szembesülni, hogy a kalózromantika tíz-húsz évente előkerül. Még csak Karib-tenger franchise se kell hozzá. Most éppen a cyberpunk szerzők által is nagy mennyiségben fogyasztott Temporary Autonomous Zone került a kezembe. Szórakoztató nyolcvanas évekbeli anarchizmus, Hakim Bey belátta, hogy nincs több Tortuga a huszadik században - most Szomáliáról és kis barátaitól tekintsünk el - viszont időleges szabad területek kialakíthatók. Hakim Bey fejtegetése annak fényében különösen érdekes, hogy holnap a Critical Mass alkalmából ideiglenesen biciklis zónává válik a város.

A héten Schneier is ajánlott kalózos cikket A Freedom of the Cyber-Seas-t a CSO magazinban jelent meg, és a tizennyolcadik századi kalózkodást hasonlítja napjaink internetéhez. A szöveg retorikailag erősebb mint tartalmilag, de egy olvasmánynak érdekes. A drogkereskedők szekrényből való előrángatására azért kicsit kirázott a hideg.

Végül, akinek még nincs elege a kalózokból, ugyanakkor mondjuk sparrowitiszben szenved az megnézheti Bodó Balázs tavalyi Hacktivitys előadását a kultúripar meghackeléséről és a kalózokról.

Linkek (01.22.)

  • Sok transzhumanizmus kis helyen elfér, erre a tanulságra világít rá a Journal of Evolution and Technology ingyenesen elérhető archívuma. Az azt kedvelőknek ráadásul van szingularitás is bőven. Ha valami szépet találtok, számoljatok be róla.

  • A gőzhengerként nyomuló IO9 a múlt hetet a cybernek szentelte, amit most linkelek az csak az összefoglaló írás a hét cikkeiről. Napi kétmillió post, teljesen biztos, hogy robotok írják.

  • A The Escapist - a legjobb cím egy játékkal, játékkultúrával foglalkozó lapnak - eheti száma a gadgetekkel foglalkozik. Meg egyébként is, fel kell rá iratkozni tiszta geekprideból.