Körhinta

Az egyik kedvenc gamer forrásom, amit szinte sosem linkelek az AOL Big Download nevű oldala. Mély írásai nem túl gyakran vannak, viszont a trailerekről, megjelenésekről, hibajavításokról és leárazásokról királyul informál. (Akciókra amúgy van egy még jobb, ez a Didimatic.) Az oldal mögött a Weblogs Inc.-es Joystick áll, csak míg ott kimegy napi tízezer item, addig itt jóval kevesebb jön.

Ami miatt mégse szívesen irányítok ide olvasót az a linkelési gyakorlatuk. Amelyik hivatkozásuk nem saját cikkre mutat, az címke oldalra visz. Egy nyamvadt kis source link van, eldugva a kommentszámláló mellé, találd meg. Folyománya: szinte lehetetlen megszökni a lapról. Folyománya #2: ha van bármi más forrás, kapja az a pacsit, és így nem kergetem be egy labirintusba a továbbkattintókat.

“Strong web bloggers no longer link.”

They recognize their power to shape thought and would rather take the risk of losing attention than the certainty of letting it flow onto others.

A szöveg további része - a fenti pár mondat csak a jéghegy csúcsa - az internetes szövegek befogadásáról, időmenedzsmentről és az attention economy-ról. Még csak nem is rossz textus, igaz a fentieket nem bizonyítja. Viszont az idézett pár mondatba mindenképpen bele kell kötni. Egyrészt, mert a blogoszférát a párbeszéd jelleg teszi - itthon inkább teheti - értékessé. A linkekkel összekötött egymást erősítő, továbbgondoló vagy esetenként pontosító, megcáfoló írások lehetővé teszik, hogy az olvasó alaposan tájékozódjon az adott témáról.

Ráadásul egy erős blogger tudja, hogy (1) nem csak neki van véleménye, (2) nem orákulum, hogy kinyilatkoztassa az igazságot és (3) hogy mindent úgysem írhat meg - és nem is kell. Ezekben egészen biztos vagyok. A link nem lerázza, továbbpasszolja az olvasót, a linkeléssel a blogger nem veszít el senkit, viszont lehetőséget biztosít a továbbhaladásra. Abba már hadd ne akadjak bele, hogy a web blogger és az internetes honlap jellegű kifejezések mennyire blődek.