Taktikai lövöldözős

Azt hiszem utoljára az Ufo 2-ben aggódtam katonákért. Állt a szerencsétlen Jamie Nemtudomki, akinek olyan statjai voltak, hogy lelógott a képernyőről, az ajtóban, mozgáspont nulla, és bent tudtam, hogy egy rákember várja szónikus ágyúval. Sok volt a nyomás, itt jön tíz év szünet a katonai karrieremben.

Tegnap délután óta visszavertem egy orosz offenzívát, és meghátrálásra késztettem az Eritreába bevonuló etióp csapatokat. Hidak robbantak, légvédelmi ágyúkat semmisítettek meg a kommandósok, mesterlövészek tartották tűz alatt az agresszor etiópok által használt utakat. Szóval végig Ghost Reconoztam két napot, és rájöttem, hogy a taktikai shooter az igazi.

Egy szakasszal - hat ember, három csoportra osztható maximum - kell harci szituációkat megoldani. A hadjárat lépései nem rám tartoznak, stratégiával nem kell foglalkozni. Nem kell labirintusokban bolyongani, nem kell kulcskártyák összegyűjtésével játszani, ahová egy katona el tud menni, oda elmennek az embereink. Figyelni kell viszont a taktikára. Bármennyire jól lőnek az embereink, egy rosszul megválasztott helyen szétzúzzák őket. Értelme lesz a fedezéknek, örömmé és dicsőséggé válik a mesterlövész használata. Ilyet, még.

A megtérés nem teljes, vár a történetvezérelt FPS és a System Shock 2, de megadta magát a hűtés a játszóspécé videókártyáján.

Játsszunk kémesdit! - NOLF

Pár napja kinéztem ehhez a bejegyzéshez a mottót egy Veres Andrással készült interjúban. A következőt mondja Veres Rejtő regényeinek maradandóságáról (kiemelés tőlem):

Rejtő színpadi poénjai egy az egyben értendők, regényeit viszont paródiaként lehet olvasni, ami sokkal tartósabb műfaj. A paródia ugyanis megemeli az idétlenséget.

No One Lives ForeverA No One Lives Forever pont erről a megemelt idétlenségről szól a lövöldözős játékok szintjén. Hangsúly a lövöldözősön, mert bár a játék hőse Kate Archer, a szexi kémnő - ugye teljesen rendben van, ha az ember a játék végére kicsit beleszeret a hősébe, ezért nem játszunk Turokot - de a legtöbb lopakodásra tervezett pálya is megoldható kreatív öldökléssel. A játék remekül találja el azokat - engem - akik a Thiefes hardcore lopakodástól percek alatt síkidegek lesznek. A tíz percnek induló és hosszú órákra nyúló világmegmentés viszont mindenkinek fekszik.

Alapvetően mégse a játékmechanika adja el a NOLF-ot, hanem a világmegmentés háttereként megteremtett világ. És itt jön a paródia meg az idétlenség, a teljes NOLF játék olvasható a James Bond filmek, a Forsyth regények, a kémtörténetek paródiájaként. Az egymásnak hangosan, karikírozottan indiaias angollal panaszkodó közzsiványok, a legalább ennyire szánalmas, magánügyeiket a szolgálati piros telefonon intéző vezetők, és persze a nagybajszú orosz mesterkémek, a minden sztereotípiát kimerítő ellenség/barát skót tengerész mind a kémponyvákból ismert figurák szélsőséges játékbeli megfelelői. Sose tűntek nagyszabású, világuralom megszerzéséért szőtt tervek annyira kisszerűnek, mint Kate Archert irányítva.

Akinek az alaptörténet nem lenne elég vicces, jó kémhez méltóan végigkutathatja a küldetések helyszíneit. A készülőfélben lévő titkos üzemek tervei mellett belepillanthatunk a közgonoszok levelezésébe, megtudhatjuk, hogy a Gonosz Kft-nél vagy a Világuralom Bt-nél jobbak-e a munkakörülmények. Küldetések közben folyamatosan a szervezett bűnözés kisemberi oldalával szembesülünk: robotok romlanak el, a helyi majomkolónia zaklatja a rakodómunkásokat, a nagyfőnök borzalmas motivációs koncertekre küldi az embereket.

A játékot a fenti gegekhez hasonló elemek és a történet - mégis hősök vagyunk, na - viszik. Annyira ezek köré szerveződik a játék, hogy akár menet közben is lehet nehézséget változtatni, nem a versenyről szól a sztori. És amúgy is, az átlag ügynöknek járó felszereléssel - rúzskamera, púderdekóder, táskás-rakétavető, fotószemüveg, robbanó robotkutya satöbbi - minden feladatot meg lehet oldani.

A játék warezkompatibilis, mind az első, mind a kicsit könnyedebb (cserébe jobb hangulatú) második részből sikerült még maces verziót is beszerezni. Magyar aukciós portálokon viszont csak a PC és a PS2 verzió létezik. (Ha valaki lát vaterán NOLF2-t, pingeljen meg, az egyest már megvettem.)