Macworld 2008 - szexi de nem kéne vasak

Ismét szexi-de-nem-kéne technológiákat mutatott be az Apple. A cuccok kikerültek az Apple.com-ra, megírta őket minden techblog, javaslok egy másik nézőpontot.

Egy Time Capsule. A cég ügyesen meglátta, hogy a Leopard egyik funkciójából hogyan lehet terméket csinálni. Kézenfekvő lett volna, ha az Airport routerekre dugott USB2-es vinyókra tudjon másolni a Time Machine, de ez kimaradt a végső Leó verzióból. A hivatalos indoklás szerint valami adatvesztési bug maradt a rendszerben. Egy ilyesmit azóta ki is vasaltak a 10.5-ből, de a hálózati backup funkciót nem kaptuk meg vele. Erre a Macworldon tadá, kijön egy beépített merevlemezzel érkező draft N-es router.

Eddig az összeesküvés elmélet, mert amúgy a kütyü tetszetős, a biztonsági mentésről pedig nem lehet eleget beszélni. Határozottan ügyes. A crazy one pedig majd összerakja ugyanezt opensource eszközökből, és bekapcsolják maguknak a Time Machine támogatást.

Kettő. MacBook Air. Mivel a tavalyi év, és részben az idei CES is, arról szólt, hogy lehet olcsó kis ütömverem notebookokat gyártani, az Apple is kihozta a saját verzióját. Azzal a különbséggel, hogy ennek a teljesítményét állítólag nem fogták vissza, cserébe brutálisan drága. A csúcs Air valami háromszáz dollárral drágább, mint a MacBook Pro teteje.

Legfőbb ideje hátradőlni és kivárni, hogy a harcot az ‘a szubnoti exkluzív’ vagy az ‘a szubnoti használati tárgy’ mozgalom nyeri. Értelemszerűen az utóbbinak szurkolok, csak ez az Air ne lenne annyira vonzó.

Kettő és fél, de ezt majd megírja Doransky. Mekkora vicc, hogy az amerikai politika még a Macworldön is megjelenik.

Építőkocka nagyoknak

Point of View

A játék szabályai rémesen egyszerűek: van egy háromnézeti rajz, meghatározott számú kocka, a jobb egérgomb épít, a bal rombol. Az easy fokozat második pályáján nagyjából egy napot töltöttem néha rá-ránézve, gyűjtöm a bátorságot a harmadikhoz, nem a magamfajták építették a piramisokat.

A neve Point of View, és ingyenes. Szerintem mindent elmondtam.

(via FreeMacWare)

Buhernapló - Leopard pécére

Nincs olyan, aki ne értesült volna arról, hogy décén és kazettán - tudom hogy öreg, de sose tudok ellenállni neki - megjelent a Mac OS X Leopard. Pénteken a szerencsés kevesek megvették igaziból, dobozban, a pofátlan többség lewarezolta, a páriák pedig állnak tovább a Merkurnál az Apple Magyraországnál, hogy megjöjjön a MacBookjuk, amivel majd jár a JézusOS. Én pofátlan voltam.

A Leopardról magáról nem is írnék még egy darabig. A szoftvereim egyik fele épp a kiszenvedéssel foglalkozik - elcsúszó sorszámozás a SubEthaEditben, ha láttatok még vicceset - a másik felét még nem szedtem le újra. A “harmadik félről” pedig nem érdemes értekezni. Majd szerda körül, féltartós-teszt jelleggel.

Viszont ma délután a Techbázissal pécére próbáltunk Leót hekkelni. Ez csak érdekesebb, még ha nem is értünk el teljes sikert. Például mert az igazi férfi tud “dicsőségesen meghalni”, hogy még egy örökzöldet elsüssek.

Az általunk használt rilíz letölthető a Demonoidról, Leopard GM 9a581 Patched for Intel PCs (SSE3 ONLY) and Patch néven fut. Patchből van újabb is, az OsX86Scene help jellegű fórumtopikjában ott a legfrissebb verzió linkje. Így is maradnak benne buktatók, de jobb alap kezdéshez.

Egy. A howto nem, a torrent infó kitér arra, hogy a patch alapértelmezettnek veszi, hogy az új rendszer a /Volumes/Leopard -ra települ. Kézzel másodpercek alatt átszerkeszthető, ha tudjuk, hogy kell.

Kettő. Mindkét forrás szerint FAT32-re kell formázni a helper pendrájvot. Ez talán jó, ha windows alól másoljuk fel a patch fájljait, OS X alól viszont telepakolódik ._-rel kezdődő nevű metaadat fájlokkal. Jut belőlük a .kext-ek belsejébe is, ami izgalmas hibaüzeneteket eredményez. A Mac OS Extended sokkal jobb nekünk.

Három. Nincs minden veszve, ha a rendszer az install és a patchelés után nem indul. A Darwin boot résznél F8-at nyomva megadhatjuk, hogy melyik partícióról próbáljon bootolni. (pl. rd=diskXsX - az X-ek vinyó/partíciófüggőek)

És valahol itt kezdődnek a problémáim. Bár a rendszer felment, nem ismeri fel a szerkesztőségi install partícióját bootolhatónak. Elvben elég lenne neki egy bless - van neki külön help topikja is - de nem igazán van honnan végrehajtani. Meg, az igazat megvallva, kezdtünk is álmosodni, csak demó/proof-of-concept/mi-ezt-is-tudjuk rendszert raktunk végül össze.

Maga az install egyszerű, majdnem next-next-install. A patchelt lemezről be kell bootolni, az összes opcionálisan telepíthető elemet eltávolítani a listából (Customize), telepíteni. Telepítés után újrabootolni a telepítőlemezt úgy, hogy a pathcet tartalmazó pendrive a gépre van dugva, terminálból futtatni a patchet, a hibaüzenetek alapján vagy javítani a szkriptet vagy a maradékot megcsinálni kézzel, és végül bebootolni a ropogós új rendszerünkbe. Már ha megy.

Én a helyetekben - hacsak nincs közel végtelen időtök rá - várnék a hét végéig a játszadozással. Nagyon lassan bootolnak ezek a telepítők. Viszont ha három nap alatt majdnem teljesen működő kalóz pécés kiadás van, akkor jövő pénteken talán már pasziánszozni is lehet telepítés közben. (Az egykori Lycorisban egész vonzó funkció volt ám ez.) Látunk még csodát, erősen hiszek benne.

Gmail&IMAP sittin’ in a tree..

Mint minden Mac felhasználónak, nekem is az a mottóm, hogy ‘Máshogy szar.’

Kigurult az IMAP támogatással szerelt GMail, és mivel bizonyos határokon belül szeretem az emberkísérleteket, töröltem a POP3-mas fiókomat a Mail.app-ből, és kipróbáltam. Ahogy illik, elsőre nem működött. A nem UTF-8 kódolású levelek hol normális ékezetekkel, hol kérdőjelekkel tele érkeztek meg, teljesen függetlenül a kliens beállításaitól. Erre már egy minden mindegy preftörlés után jöttem rá.

Mail.app turi az arvizet

Itt jöttek be a képbe az alternatív levelezőkliensek. A magát a Mozilla és Cocoa előnyös házasságából származó szép gyermeknek hirdető Correót amúgy is meg akartam nézni egy ideje. A szoftver 0.2-nél jár, 0.5 környékén talán érdemes is lesz visszanézni rá. Most még azokat a leveleket sem volt képes megjeleníteni, amikkel a Mail.app boldogult.

Correo elsullyed az arvizben

Növekvő kínomban a Thunderbirdhöz fordultam, ha az se akkor semmi alapon. Úgyis volt egy példány a kiszivárgott Media Defenderes levelek olvasására a gépen. Ez is ugyanazokat a hibákat hozta mint a Mail.app. A levelek tárgy mezője teljesen jól, árvizet tűrve bejön, a tartalom maga viszont szétesik.

Nagyjából ekkorra lett hajnali kettő. Írtam egy bugreportot az ügyről, most egy postot, hátha csak nálam van valami egészen mélyen elrontva. Még hátra van a POP3 fiók visszaállítása. Ennyit a szombat esti lázról.

Krumplinyomda, gétédé

Hagytam már el HipsterPDA-t, nem vagyok igazi GTD arc. Ráadásul elhagyás előtt volt két órányi barkács szakkör, amíg összeraktam a cuccot. Azóta todo.sh-m és A5-ös kockás jegyzettömbjeim vannak.

Viszont ha még egyszer hipsterpda gyártására vetemednék, teljesen biztos, hogy a freemacware által tegnap ajánlott PagePackerrel állnék neki. A4 és Letter méretű papírra lehet összerakni saját mixet hipsterpda lapokból egyszerűen. (Azt ne mondjam macesen.) Persze a vége ennek is snicceres szabadfoglalkozás.

Hozzám beszélsz?

A bámulatos ‘Lassítsd le a cd olvasód’ projekt csendesen folyik közben a háttérben. Ma délután sikerült kigugliznom, hogy a cédéhez az IOKiten keresztül (combos drive: IODVDServices, csak CD-RW: IOCompactDiscServices) lehet beszélni. Gondolom itt lehet megmondani azt is, hogy ‘hé haver, ne zúgjál már’. Kérdés marad, hogy mit és hogyan kell neki mondani.

Azt amúgy ezer helyen leírják, hogyan lehet parancssorból kommunikálni az íróval. Ha valakit érdekel, akkor a Unix CD Burning vagy a MacOSX Hints vonatkozó tippje jó kiindulási alap.

IOKit hackerek vagy legalább arra vonatkozó jó tippek, hogy kit érdemes megkérdezni, jelentkezését várom.