Elindult a Sanoma e-könyvesboltja, a polc.hu-n. Most hogy erről is tudjátok a véleményem, megyek vissza olvasni.
Doppelgänger irodalmárok
De tényleg, erre mit lehet mondani? Milyen dolgok meg nem esnek az interneten!
Tudomásomra jutott, hogy az interneten valaki(k) visszaél(nek) a nevemmel. Számos szélsőséges portálon, internetes újságokban és blogbejegyzésekben „Falusy Márton” név alatt jegyeznek írásokat, hozzászólásokat. Igaz, az én névhasználatomtól eltérően ipszilonnal szerepel a szerző, ám van, aki ennek ellenére azonosított vele. Előfordult, hogy az én fotómmal illusztrálták „Falusy” cikkét. Ahol tudok, helyreigazítási kérelemmel élek, de a világhálón nehézkes az efféle jogérvényesítés.
Ezúton is határozottan kijelentem, hogy nem vagyok azonos az interneten magát „Falusy Mártonnak” nevező szerzővel. Ha a nevemet használónak nyomára bukkanok, követelni fogom, hogy válasszon megkülönböztető toldatot/másik álnevet, mert az „y” nem elegendő. Ha kiderül, hogy az illető szándékosan él vissza a nevemmel, vele, valamint az érintett internetes fórumokkal szemben is jogi lépéseket teszek.
Budapest, 2010. március 2.
Falusi Márton
költő, a Hitel és a Magyar Napló folyóirat szerkesztője
A Szépirodalmi Figyelő - ne kérdezd - hírlevelében jött.
#2634 (e mint e-kereskedelem)
Ha egy tanulmánykötetről a kiadó honlapjáról egyáltalán nem, az e-könyvesboltokból meg még úgy sem lehet megtudni, hogy egy tanulmánykötetben mely írások kaptak helyet, sőt, ha csak a kiadást támogató szervezet lapján, egy három link mélységben elrejtett PDF utolsó lapján van egy tartalomjegyzék, akkor be lehet-e az egész bizniszt szántani?
2597 (m mint magyarscifi)
Gondolkodtam egy darabig, hogy Magyarscifi, te isten barma címen írjak-e Bolyki Tamásról, akinek egy - csúsztatást és kínos igazságot egyaránt tartalmazó - írását két science fictionnel foglalkozó portálról tiltották ki. Aztán úgy döntöttem, hogy L. N. Peters tökéletesen olvashatatlan válaszcikke után már felesleges elmagyarázni, hogy a nekünk nem tetsző véleményt nem úgy hallgattatjuk el, hogy letöröljük mindenhonnan, hanem úgy, hogy nem beszélünk róla.
Ilyenkor csak az van hátra, hogy a mikróból kivesszük a pattogatott kukoricát, előbújik a sör a hűtőből, és megpróbálunk még méltatlankodva elsütni valami jó beszólást. Most például nem sikerült.
#2584 (k mint közeljövő)
Hogy ne csak ujjal mutogassak, mint lentebb, tudtok olyan magyar SF, vagy annak tűnő művet, ami a közeljövőben játszódik, és élhető, elképzelhető világa van? Kezdetnek beszerzem a Szintetikus álmot, úgyis restellem, hogy nem olvastam.
Haladjunk, nincs itt semmi látnivaló
A rendszerváltás előtt minőségi olvasóközönséget vonzott a sci-fi, hiszen tudni kellett a szimbólumok és a sorok között olvasni - magyarázza Sárdi. Ezért is hívták álarcos műfajnak. A véleményszabadság szabadosságában azonban megszűnt a sci-fi társadalmi hivatása, az intellektuális élmény helyett előtérbe került a kaland. Ráadásul az olvasó a dömping miatt a megszokott tájékozódási pontokat is elveszítette, hiába alapították meg és osztják ki novella és regény kategóriában az idén tízéves Zsoldos Péter-díjat, a kritika, a szépirodalom nem vesz tudomást a művekről.
(Népszabadság: Háborúznak a csillagok?)
Megvan a havi ‘jaj a scifit nem veszik komolyan’ rinya, húzhatjuk a strigulát. A nagyközönség értesült a Galaktika és köre által gründolt bizniszről, sajtómegjelenik az Írószövetség, kesergünk a tűnt kuczkai korokon. Kimarad ugyan, hogy a Zsoldos-díj megítélése az elmúlt tizenévben korántsem volt egyenletes, de a bezzegezés mellé nem fér oda, na.
(via Sci-fi könyvek blog)
#2152
Irodalom-e a sci-fi? Időről időre előkerül ez a kérdés, lehet mellette és ellene is ezer és ezer érvet felsorakoztatni. (forrás)
Csak én érzem úgy, hogy az elmúlt húsz-huszonöt év elég kellett volna legyen arra, hogy az ‘irodalom-e’ gumicsontot elcsócsálja a szubkultúra, azt végre kezdjen magával valamit?