Mi a Magyar Gárda rövid-, valamint közép- és hosszú távú célja? Mi az, amit el szeretnének érni?
Erős nemzeti önvédelmet szeretnénk kialakítani. A magyar kultúrát és történelmi múltunkat sok támadás éri. Igazából e kultúra és történelem védelmére alakult a Magyar Gárda.
Ki, mikor és hol támadta a magyar kultúrát és a történelmi múltat?
Erre most hirtelen nem tudok válaszolni.
(forrás: Bod Tamás interjúja a Gárda Békés megyei kapitányával)
#1801
Hogy lehet az, hogy két hónap alatt nem lehet egy domaint átregisztrálni az új tulajdonoshoz? Meg hogy nekem kell az ügyfélszolga után rohangálni, hogy miért áll az ügy? (És ekkor megtudom hogy beteg volt, nincs meg a legutóbbi levelem, csak az azzal küldött csatolmányok, szabadságon volt…) És hogy a két hónap végén derül ki, hogy egy papírt nem kértünk eddig, sorry.
#1755
Kicsit thumblelogba fordul át a WS - ígérem lesznek svejci Guglis fotók, tapasztalatok - de ezt el kell rakni az utókornak.
Aztán hozzávágott egy gitárt a Kultiplex falához, ezzel megismételte azt, amit néhány héttel korábban, a bezárás ellen indított kampány kezdetén tett. A gitárt egy zenésztől kapta, akinek ez volt az első hangszere. Közben véletlenül orrba verte magát, vérezni kezdett, és kért egy zsebkendőt a körülötte álló fotósoktól, majd megmutatta nekik, hogy valóban vérzik. De ez tényleg véletlen volt.
(forrás: nol)
Nem tudok betelni vele. Szar alak vagyok, na.
#1754
VígJÁTÉK konferencia, szakemberek arról beszélnek, hogy a videojáték nem a gyerekeket tömeggyilkossá változtató ősellenség, de nem is a készségfejlesztés kontroll nélkül alkalmazható és javasolandó eszköze. Arra a kérdésre, hogy hányan játszanak maguk is, nagyjából tíz kéz emelkedik a magasba, egy részük előadó. Ilyenkor rájövök, hogy anyám, a nethasználó, casual honfoglalóer magyar-töri tanár nem alkalmas “fókuszcsoportnak.” Valahol torokszorító.
Vagy tegyem fel az optimista szemüvegemet? Itt vannak, hallgatják, jegyzetelnek.
Definíciós pornográfia
Első körben valahogy mindig a definíciókeresés, helyi kánonok összeállítása, területkörbepisilés zajlik. Minden új adag megváltó a kályhától kezdi. Talán az az oka, hogy a rajongói, scifistai gondolkodásba beépült, hogy a SF valami lenézett dolog volna, amit meg kell védeni a tudomány eszközeivel. Nem tudom. Az SFportal.hu kiadásában megjelent SF Műhely folyóirat első és eleddig utolsó száma járt a kezemben, az is ilyesmi.
A kiadvány Sárdi S. Margit, a Magyar Scifitörténeti Társaság alapítójának, a SF irodalom meghatározásával foglalkozó esszéjével kezdődik. Az írás először körbejárja a sci-fi mivoltát, és mi nem voltát, megismerteti az olvasót a Masfitt által használt SF definícióval. Az esszé durván vett második felét a társaság által kidolgozott kódlista gyakorlatba ültetése teszi ki, bemutatva, hogyan illenek bele egyes művek/témák a sci-fi definícióba, és hogyan lógnak ki mások. A vége annyi, hogy mi ehhez ragaszkodunk, mert.
Érdekes szerkesztői döntés folytán a következő huszonegynéhány oldalt a fantasy definíciók Varga Illés és Tick Péter által összeállított gyűjteménye teszi ki. Egy idézet, pár mondatnyi kontextualizálás, következő idézet, a legvégén újabb cikknek álcázva lexikon az eddigiekhez.
Most járunk a folyóirat majdnem felénél, igazán érdekes új tartalom még nem volt.
Az elméletet a gyakorlati alkalmazása követi, Huszár András, a Masfitt kódlistája és bibliográfiája alapján végigszalad a vallás, isten és a SF irodalom tematikán. A kérdéskör monográfiát is megérdemelne, tanulmányként a motívumok és műcímek darálásává válik. (Mellékszál, de hiányoltam a kedvenc poszt-apokaliptikus, szervezett vallással foglalkozó Lebowitzomat a felsoroltak közül.)
Az SF Műhely két csúcspontja Cs. Szabó Sándor két cikke. A vallás és a tudományos fantasztikum viszonyát, illetve a vallás SF-ben történő ábrázolásának kérdését feszegető tanulmánya érdekes, szórakoztató, és az eddigiekkel ellentétben rendkívül személyes. Jelen van egy olyan agy a szövegben, aminek a tulajdonosával szívesen leülnék sörözni. A Kasztovszky Bélával készített interjúban pedig két ilyen agy van. Sztorizós, egy magát csak műveiben megmutatni akaró SF szerző meséje bontakozik ki az interjúból, illetve egy kicsit az is, hogy a magyar science fiction ugyanolyan kisvilág, mint bármelyik másik niche témáé.
A lapot egy gyalázatos, vélt vagy valós sérelmeket felemlegető, aranykort visszasíró Lem nekrológ zárja. Elfelejteni inkább szeretném mint írni róla.
Ha időben a kezembe kerül a lap, elpoénkodhattam volna azon, hogy a műhelymunka a szerszámok előpakolásával és a por felverésével kezdődik. Így, hogy divatos késéssel érkeztem a partira, és az elmúlt másfél évben nem jelent meg új szám, talán elég megállapítani, hogy ez az út nem volt járható. Számos hazai és nyugati példa van arra, hogyan lehet olvashatóan SF-ről írni tudományos igénnyel, hadd ne mondjam, hogy SFS.
Az SF Műhelyt az SF Portálon lehet megrendelni, akár paypalt is használva. Ez utóbbi a legelőremutatóbb vele kapcsolatban.
Marsallbot a táskában
Az Aranykor [szerkesztés]
Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!
Magyar science fiction vonatkozású anyagokat nézegettem esti horrornézés helyett - MASFITT, magazinok, wikipédia - így találtam ezt a csodát a wiki science fiction szócikkében. Volt durvább is, bele se menjünk.
Hozott anyagból - HiperGalaktika 01
Egyrészről annyira igyekszem magam távol tartani a magyar SF művektől, amennyire az lehetséges. Másrészről tiszta szívből hiszem, hogy a science fictionnek nem a jövőt kell megjósolnia, nem jósolnia kell, hanem irodalomnak lenni. A fenti két elvet sutba vágva vettem meg a Galaktika csapatának HiperGalaktika című speciális számát. Ez a honlap szerint:
A kötet igyekszik felölelni és bemutatni az információs társadalom aktuális üzeneteit, mindegyik témát kétféleképpen dolgozva fel. Egyfelől novellaként, másfelől az információs társadalom tudományának ismereteit összegző, mai álláspontját bemutató népszerűsítő irodalomként, egyetemi szöveggyűjteményként: így igyekezve ötvözni a Galaktika legjobb hagyományait az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) legprogresszívabb anyagaival.
A gyakorlatban inkább a fent leírt két részre zuhan szét a szám. A továbbiakban spoiler és véres szubjektivitás alert.
Az irodalom
“2011 körül a kormányok is rájöttek, hogy milyen hasznos a rendszer, ezért mindenáron kötelezővé akarták tenni a wiwre regisztrálást.”
A novellák többnyire gyengék, sőt olyan is volt, amitől felnőtt ember létemre majdnem sírásban törtem ki. A tömegből Ray Vukcevich (wp) A logika melege című írása emelkedik ki, bájos, ahogy Turing-tesztet próbál egymáson végezni flörtölve egy férfi és egy női hangú állítólagos hűtőszekrény. Kellemes, rövid, finom csattanó. Olvassátok el könyvtárban, újságosnál, satöbbi.
Meglepően rossz a kötet három nagy nevének novellája. A Vinge írás - Sütiszörny / The Cookie Monster - a kétezer környékén szétcsócsált ‘mi van ha ez a világ mégse az igazi’ kérdéskört boncolja belső nézőpontból. Szóval olyan mintha a Tront összemixelték volna a Mátrixszal, és hozzákeverték volna A Gyűrűk Ura utazgatós részeit. Meglepő, hogy ez a novella Hugót kapott annak idején.
Pohl régen provokatív most már csak poros novellája - Milliomodik nap - a poszthumán lények szerelméről ír. Mint minden írás, amiben rég kikopott informatikai eszközök alapozzák meg a jövő technológiáját, ez is vicces a maga módján. A jövőhöz viszont kábé annyi köze van mint a Star Trek korabeli részeinek. Külön szórakoztató, hogy a narrátor ki-kiszól a korabeli hitetlenkedő olvasóhoz. Igen rossz választás.
A külföldi nagyok sorából legkevésbé a Clarke novella rossz. Viszont a steampunk illusztrálásához nem a legjobb szöveg. Az érdeklődők inkább töltsék le a Steampunk Magazine-t és olvassák el mit írt a témáról D4m4ge mester.
A magyar szerzők novellái olyanok mintha demonstrációs célzattal íródtak volna egy-egy technológiához. Michael T. Cricket, az folyóirat tudományos szerkesztője, a jövő autóját, az RSS olvasást, a videokonferenciát és az RFID technológiát mutatja be egy papírízű, kiszámítható írásban. Antal József a Terminátor univerzumot hozza össze a Kiálts farkast!-tal, példát adva a remix kultúrára. Ez a legjobban megírt magyar novella a számban, ha nem jutna eszembe két mondatonként Gáspár András, még talán tetszene is. Lehetne persze játszani azzal, hogy hommage-e vagy sem, de ezt is eljátszotta már egyszer a Hiperballada, és igazán abban sem tetszett.
És végül ott az arany kacaj díj nyertese, Lacza Gábor, akitől a fenti mottó származik. Írok absztraktot róla: miután kötelező lesz az iwiw, zöld szélsőségesek egy csoportja összehoz egy iwiw regisztráltságra ölő nanovírust, a kevés megmaradt, nem szocháló megszállott ember pedig Ádámnak és Évának érzi magát a narrátorral az élen. Ez így kavarcs, az apokalipszis oké, kapjuk meg a magunkét, pusztítsa el a digitális kor a gyermekeit, de akkor legyen már valami hihető kataklizma, ne holmi világméretű iwiw. Jó, hogy nem a négyes metró ébredt öntudatra.
Mellékszál: milyen szép techdemo írás lenne ez a majdani sok OpenSocial és Facebook motor alapú oldal egybeolvadásával, tiszta webkettes Neurománc.
A tudomány
“A Google keresőrendszerével kapcsolatos legvadabb összeesküvés-elméleteket összegyűjtő Valleywag (www.valleywag.com) oldalán például megjelent már az “öntudatra ébredt keresőóriás” teóriája.”
A novellákkal szemben a tudományos ismeretterjesztő cikkek egészen jók, néhol érződik, hogy hozott anyagból ennyit lehetett, de ez maradjon a novella bűne. A fent mottót is csupán azért emeltem ki Z. Karvalics és Székely Levente írásából, mert bájosan tévesen mérte fel a kedvenc itbulvár lapunkat.
Szerintem legjobb Kincsei Attila gőzhajtásról, létező steampunkról szóló cikke. Röviden levezeti, mit tudott, mire volt alkalmas a gőz és óramű alapú technológia, milyen akadályokat állított volna az emberiség útjába ezek alkalmazása. De Kollányi Bence mesterséges intelligenciás, Turing-tesztes cikkét is élvezettel olvastam.
A külsőségek
A laptervező több cikkíróval is derekasan kiszúrt, ember nincs, aki szeretne fekete alapon fehér betűkkel szedett szöveget olvasni. Még akkor se ha a szöveg legalább kisbetűs és több hasábba van tördelve. Értem én, hogy színes-szagos, de ezért jár a hátbavágás szívlapáttal.
Lélekemelő steampunk novella mellett űrhajós képeket nézegetni. A gőzszövegszerkesztőhöz semmi sincs ennyire közel technikailag.
És végül meglepett, hogy az ajánlott irodalom/felhasznált irodalom rovatban mennyi a wikipédia link. Ezek az írások amúgy is olyanok néha, mintha az ember összeolvasna öt szócikket, és akkor még a végén erre is buzdítják. Az már csak hab a tortán, hogy a magyar wikire mutató linkekből ki vannak eszképelve az ékezetes karakterek. Gépeld csak be, hogy Ismerets%C3%A9gi_h%C3%A1l%C3%B3zat.
Összességében
Régi és újabb jövők témájában ezek szerintem jó olvasnivalók:
- Sex Drive Regina Lynnel
- Steampunk Magazine
- IFTF’s Future Now
- The End of Cyberspace
És mivel ilyenekhez - plusz az obligát wikipédia, angolszász techsajtó - hozzáférek, nem érzem magam a HiperGalaktika célcsoportjába tartozónak. Az ezt megelőző MetaGalaktika 9.5-ből beszerzek egy példányt, az állítólag jobb volt. És persze Vukcevich nevét felírtam.
Mások ugyanerről
- Béka kritikája
- Post Antal Józsefnél az IT és mostról