GiTS egyszeregy

Kezdetben volt Siró Maszamune mangája, ez egészen biztosan a sztori eleje. Olyan mint a kezdőrúgás, előtte nem volt Ghost In The Shell, utána már igen. 1989-től 1991-ig jelent meg az első tizenegy történet, amit a Human-Error Processor négy története követet. Ezek azok a sztorik, amik amanga utolsó adagját jelentő 1997-es Man/Machine Interface kötetből kimaradtak. Maga az MMI is több verzióban létezik, de elvben nincsenek nagy törések az eredeti történetszálhoz képest.

Az első tizenegy fejezetes képregényből Osii Mamoru készített filmet 1995-ben. A rendező sokkal sötétebbre vette Siró világát, szinte teljesen eltűnt az önirónia, komorabbá vált a csapat. A mű egy, csak a Szárnyas fejvadásszal összemérhető cyberpunk alapfilm. Ennek folytatása a 2003-mas filozofikusabb, az egymásba forduló virtuális világaival művibb Innocence. Nekem a gyakori irodalmi utalások, folyamatosan repkedő idézetek miatt inkább az intertextus játék rémlik a filmből, nem az alig létező történet.

Az Innocence-nek van egy előzmény regénye az After a Long Goodbye, amiben Bató a főszereplő. Erről én is ma hallottam először, nem tudom milyen viszonyban áll a kánonnal.

Eddig egy konzisztens univerzumról beszélhettünk, itt jön a csavar. A 2002-ben Kamijama Kendzsi rendezésében készült Ghost in the Shell alapú sorozat, a Stand Alone Complex ugyanis egy elegáns retconnal nem vesz tudomást a mangák és filmek világáról. A világ hasonló - csak átpolitizáltabb -, a szereplők ugyanazok, csupán a manga és a film történetét adó konfliktusra nem került sor. A sorozatnak folytatása is készült Stand Alone Complex: 2nd GiG címmel, még több világpolitikával és háttérrel. Ezt a szálat egyelőre a Stand Alone Complex: Solid State Society című film zárja le.

Most jön az a rész, hogy kijavítjátok kommentben, amit rosszul írtam.

A témáról van egy remek szócikk-kezdemény a magyar wikipédián, ahol még a nevek is át vannak írva szépen. Utóbbival a józan eszem mentették meg.

Graphic novel, képregény, manga

A science fiction 2.0 című bejegyzésemben linkeltem már az Új Galaxis sf magazin hangtárát, de akkor nem tűnt fel, hogy van egy képregényes beszélgetés is a linkelt audiofájlok közt.

A Kossuth Rádió 2005. július 14-i Társalgó című műsorát alapból csak streamelni lehet, de a letölthető m3u fájlban ott a hangfile linkje is. Épp csak podcast nincs.

A műsorban szó esik a Füles magazinról, a képregény sorozatművészet jellegéről és arról, hogy a filmhez talán közelebb áll a képregényművészet, mint az irodalomhoz. Ami nagyon tetszik, hogy szóba kerül a comic strip (3-4 képes rövid sztori), a comic ‘füzet’ (ami képregényként él a közgondolkodásban) és a graphic novel (bonyolult sztorijú, nagy terjedelmű, összefüggő, mint az általam hájpolt Transmetro) közti különbség. Ez utóbbi nem is mindig a filmhez áll közelebb - Sin City not included - hanem a történet bonyolultsága miatt nyugodtan vizsgálható az irodalom eszköztárával.

Sírhatnék egy sort, hogy bezzeg angolosoktól hallottam már, hogy a Sandmant így meg úgy ajánlották xy órán, de egyrészt ott sem ez az elsődleges trend, másrészt ma már kellően kipanaszkodtam magam offline. Ettől a képregény (és még sok más) kánonba való beemelése eléggé időszerű, de ismerjük a humán értelmiségi hozzáállást a témához.

A kánonba való beemelés a műsorban is elhangzik, de elég érdekes kontextusban. A beszélő - nem sikerült beazonosítani - a film noir alapjául szolgáló regények “kánonná emelkedéséről” ejt el egy két mondatot. Az ilyen nagy szavakat viszont gyakran nem tudom hová tenni, pláne, hogy az én értelmezésem szerint a kánonná emelkedés a régi kánon lecserélését jelenti, nem a kánonba való beépülést.

Azt pedig biztosan felfedeztük volna, ha a korábbi klasszikus-és-elfogadott (nagyon röviden ennyi az a kánon, amiről itt beszélek) irodalmat leváltotta volna a klasszikus detektívregény. Gondoljunk bele csak egy pillanatra: érettségi tétel lenne Agatha Christie, lehetne szakdogát írni Philip Marlowe nyomozati módszereiből és az up-to-date arcok Donald Jamest elemeznének szemináriumon. ;)

A műsor végén pedig Vágvölgyi B. András osztja ki az észt manga kérdésben. Már csak ezért is megéri meghallgatni a műsort, három-négy nagyságrenddel tájékozottabb mint a riporter.

A post végére persze a kötelező linkeljük a haverokat szekciót ide teszem. Én avmantól hallottam róla, de úgy tűnik a fordításhoz végül nincs köze: Funky Koval, Buck Rogers keleti vetélytársa.