Vincent Omniaveritas, azaz Bruce Sterling, cikke úgy szól az új science fictionről, hogy nagyrészt a régit gucsmolja. Végigveszi a történetét a bölcsőtől, amely mellett Hugo Gernsback állt apai mosollyal, a tinédzserkoron át, amikor Campbell úgy ahogy “tudományosította” a műfajt, egészen a jelenkorig, amikor is a science fiction gettóba zárkózott szerzők próbálják továbbvinni a SF aranykorának stílusát, témáit. Annyi ezzel a baj, hogy az emberek nem kíváncsiak rá, illetve nem erre kíváncsiak. A SF irodalomnál jobban megszólítja őket a korszerűbb témákkal foglalkozó SF mozi.
Ezek a problémák ki is jelölik az új SF célját:
We must create the native literature of a post-industrial society.
SF-ről szó sem esik, nem kell egy újabb gettó. Az a mainstream irodalom, ami nem tud mit kezdeni a tech mindennapi életbe való betörésével, az úgyis erőtlen. Raklapnyi jövővárás és küldetéstudat után végül összefoglalja öt pontban az új SF sarkalatos pontjait:
- Technological literacy, a valódi modern technológia és tudomány ismerete pszeudotudományos blabla helyett.
- Imaginative concentration, ismerős ötletek újrahasznosítása helyett eredeti és jól kigondolt következtetések.
- Visionary intensity, hit a SF “tudattágító” (mind expanding) hatásában.
- Globális, 21. századi nézőpont, a középkorú fehér amerikai férfiak nézőpontjai helyet.
- Új “fikciós technika”, élve az újhullám eszközeivel. A tartalom elsőbbsége a forma előtt.
Összességében nem annyira érdekes dokumentum, mint a Cheap Truth számai voltak, de egy CP manifesztumgyűjteménynek érdekes darabja lehet. Kiemelendő, hogy a tudományos fejlődés és irodalom itt leírt viszonya nagyon hasonló ahhoz, amit Cadigan fejteget a Ten Years After-ben.