Mennyibe kerül egy könyv?

A kedvenc - és ebben most egy szem irónia nincs - könyves vitám a könyvek árazásával kapcsolatos. Az Ekönyvolvasón felmérés és vita volt arról, hogy ezer forintba vagy ezerötszáz forintba kellene-e kerülnie az e-könyveknek. Esetleg még kevesebbe vagy többe. A HVG-n Walitschek csilla beszélt arról, hogy az áruház közepén leszórt leárazott könyvek csökkentették a könyvek értékét az emberek szemében. Ezek végére már-már el is hittem, hogy a könyvnek egy bizonyos szintnél drágábbnak kell lennie, hogy értéknek érezzük, meg hogy ne dőljenek be a kiadók.

Az elmélet mellett a gyakorlat azonban mást mutat. Az utolsó két vásárlásom során ezerhat-ezerhétszáz forintokat fizettem a könyvekért. Az Agave által kiadott Vének háborúja a könyvbemutatós meetupon volt olcsó, az pedig Alexandra a megjelenés napján akciózta le Orson Scott Card Árnyék ciklusának első kötetét. A sornak pedig nincs vége, Markovics Botond a héten jelentette be a blogján, hogy a könyvhétre megjelenő új könyvének- kiadó Agave - e-verziójához járni fog A poszthumán döntés című korábbi könyve is. Szóval kettő az egyben lesz, pont mint a porkávé. Ezek nem csökkentik az értékérzetet vajon? Lehet nem is az a jó kérdés, hogy mi a könyv ára?

J mint játék

Egy várossal arrébb van a Homo ludensem ezért nem nézek belőle játékdefiníciót, pedig illene. Azért lenne rá szükség, mert az internetes márketinglehetőségeket felismerő könyvkiadók épp most koptatják rojtosra a szót. Prédikáció helyett itt egy nemrég lezárult játék kiírása:

Ahhoz, hogy részt vehess a játékban, mindössze az alábbi kérdésre kell válaszolnod:
Mi a Typotex kiadó új sorozatának a címe, amiben Dukaj Extensa című regénye is megjelent?
A válaszokat a jatek.sfmaghun(kukac)gmail.com címre várjuk, a tárgymezőbe írd be: Extensa.
Ha segítségre van szükséged, a Typotex kiadó weboldalán megtalálod a választ.

Ez csak az egyik altípus. Van lájkolós és “énis, énis” kommentet kérős variáns is. A közös pont az, hogy egyik sem kíván erőfeszítést a játékostól. Minden esetben a legszerencsésebb nyer azok közül, akik össze tudták szorozni az egyet az eggyel. Az aktivitás megvan, pezsgés generálódik - de legalábbis az emberek megtudják, hogy van új kötet - csupán annyival rosszabb a netes “játék” egy kő-papír-olló vagy snóbli mérkőzéstől, hogy nem lehet fotót csinálni a győztesről. Kétség ne férjen hozzá: ez a legalja.

Milenneha kultúra

Általános iskolában remekül megtanultuk, hogy a fogalmazást valami óhajtó mondattal illik befejezni. Bevezetés, tárgyalás, bárcsakos mondat, így nézett ki a modell. Azért a nosztalgia, mert szembejött az Ubuntu következő utáni kiadását, a 9.10 Karmikus Koalát beharangozó blogposzt. Oké, hogy az írást a magyar Ubuntu közösség vezérszurkolója - akarom mondani a “Népszerűsítési csoport vezetője” - jegyzi, de még így is sok. A desktop felhasználók egy-két százalékát magának tudó OS-ről még viccből se írjuk le, hogy lenyomja a Windowst, őrizzük meg komolyságunkat.

De igazából nem az Ubuntusokon akartam gúnyolódni. Ők csak az egyik példa arra, hogy a tények hogyan mosódnak össze az ábrándozással. Ahogy a termékek helyét lassan átveszik a 3D Studio Max renderek - vagy jobb esetben távolról megnézhető prototípusok - úgy egyre nehezebb eldönteni, mi tényleg információ.

Annó hírét adtuk például az olcsó és remekül kinéző Kogan Agorának, ami az ausztrál Androidos mobil lett volna, de végül nem vágtak bele a gyártásába. (Zárójel: kishazánkból nézve az Andorid sem sokkal létezőbb, mint az Agora.) Vártuk a Palm Foleót, amíg be nem jelentették, hogy nem lesz belőle semmi. Várjuk a Prét, amit egyelőre csak súlyos becsületszavak után adnak a kütyübloggerek kezébe, sőt esetenként úgy se. A hívószavak és bárcsakos mondatok határolta techszférából fájóan tud hiányozni az adat. Ha a specifikációt kattintom le, akkor egészen biztosan nem az érdekel, mit remélnek a készüléktől - helló Samsung, helló Apple - hanem számokat szeretnék.

Sőt, kísérletként, mi lenne ha csak kész dolgokról beszélnénk? Én nem mondom, hogy a Win7 letarolja az asztalt, te nem mondod, hogy a Linux átveszi a világuralmat, ő nem mondja, hogy Mac lesz minden asztalon. Vannak remek óhajtó mondataink, feltételes szerkezeteink, használjuk!

Levelet hozott a posta, hírlevelet

“Reklám, reklám, haragszom rád…”

Amióta az eszemet tudom, használom az Antikvárium.hu-t. Közepesen hosszú előjegyzési listám van náluk, néha felugrok az oldalra szétnézni, hátha kerül valami érdekes. Kényelmes helyen is vannak, egy hídnyira lakom a pesti boltjuktól.

A probléma csak az, hogy körülbelül fél éve bevásárolhattak valamelyik készterméket árusító dobozos marketingguru termékébe, és azóta egyre irritálóbbak. Először egy olyan levél jött, amiben egy kínosan vicceskedő levélben ajánlották az oldal bonyolultabb funkcióit ismertető videót. Idegesítő volt, rossz volt, ráadásul a felület kényelmesebbé tétele helyett történt.

Ami rosszabb, ma is levelet hozott a posta, ilyet:

Vásároljon az Antikvarium.hu-n egy napon belül legalább 20.000 Ft értékben, és mi cserébe segítünk megemelni a fizetését! (…) Egy Partnerünk több éves fejlesztőmunkával, és cégszervezési tapasztalattal kidolgozott egy Önfejlesztő tréninganyagot, amely segíti Önt abban, hogy akár már a jövő hónaptól meg tudja emeltetni a saját fizetését!

Míg az előző hírlevél a szolgáltatásról szólt, ez valami egészen másról. Infotermék helyett többnyire könyvet veszek, nagyon nem vagyok célcsoport, mégis jön.

A kötelező leiratkozás mellett mit csinál az ember, ha módszeresen elkezdik szétmarketingelni az egyik kedvelt szolgáltatását? Rinyál.

Tovább is van, mondjam még?

Hirtelen felindulásból megnéztem pár hete a Douglas Coupland JPod című regényéből készült JPod sorozat első évadát. Kellemes limonádé programozókkal, borzasztóan rossz számítógépes grafikával, néhol túltengő magánéleti szálakkal és egy zseniális kínai keresztapa figurával, Kem Fonggal. Csak ezért a karakterért is megéri belenézni pár részbe. Függőségtől nem kell tartani, második évad nincsen, egy iszonyatos cliffhangerrel megszűnik csendesen a JPod. Aki nem éri be ennyivel, az megveheti a könyvet.

Nyár végén - tiszta cyberpunkos felindulásból - újranéztem a Ghost in the Shell Stand Alone Complexet. Akkor nem is tűnt fel, utólag belegondolva viszont nagyon furcsa, hogy nem cliffhangerrel végződik. Az utolsó három-négy epizód folyamatosan emeli a néző vérnyomását, de a végére rendeződik a komfliktus, Aramaki felfedi az eddig watsoni szerepben leledző nézők (és Togusa) számára az rejtély utolsó szálait. Mosoly, felmenő betűk.

TODO: utánanézni ki foglalkozott a ‘nézzél tovább’-ot sikoltozó és a zártabb kompozícióval rendelkező sorozatok egyéb különbségeivel.

Felülírja?

A Weber Shandwick július elején indított blogot a Häagen-Dazs bevezetőkampány részeként “Nem tilos az ä” néven, amelyen budapesti utcatáblák és közlekedési feliratok “a” betűire photoshoppoltak umlautokat (német “a” betűt két rövid ékezettel), emellett egyes utcatáblákon rövid időre a fotók elkészítése után is kint maradtak a pöttyök.

*(Kreatív Online)

Billentyűzetbotlás persze, órákig tudnám sorolni a saját hasonló hülyeségeimet. Ettől teljesen függetlenül tíz perce könnyezve nevetek azt elképzelve, hogy a sietve dolgozó gerilla urak rámentenek tévedésből a táblára.

Hacktivity #3 - Marketing

Netacademia reklamotletA következőt csinálta a NetAcademia: kirakott egy szórólapos oszlopot. Három oldalán különböző papirosok, a tetején világító logó, a negyedik oldalon pedig be lehet nyúlni a dobozba, és tele van almával, körtével, banánnal. Annyira hihetetlenül jó ötlet, hogy nem tudtam nem megírni.

Update

Mert annyira kértetek képet, amit ugyan csak a kis vacak mobiltelefonos kamerámmal tudtam félsötétben elkészíteni. Ez a mentegetőzés helye.

(A szerzőt megvették kilóra banánokkal.)