Gerillák a ködben

Gerillamarketing konferencián voltam. Onnan lehet az ilyet messziről felismerni, hogy tele van a konferenciaterem (úgyis mint Átrium) az esemény múltával leszedhető streetarttal, a bevezető előadáson kommunista tömeggyilkosok átértékelésre váró kultúrhéroszok mosolyognak le a szlájdokról, nincs fűtés… ja és nincs wifi. A programok között kőkemény provokatív art programokkal üldözte a kávéautomaták felé a TÁP színház a közönséget. (Volt egy performanszuk a konferencia végén is, nem vagyok műértő, maradjunk ennyiben.)

Folyamatos wifi hiányában most csak benyomások következnek az egész napos gyűrődésről. Két igen jó előadás volt, ha fent lesznek a diák azokra érdemes ránézni.

Az elsőt Papp-Váry Árpád, Sas István duó tartotta mi a gerilla / mire jó a gerilla / mik a gerilla előnyei (nem téved el az esőerdőben) témában. Egymással beszélgetve, egymás szlájdjaira reflektálva eljutottak onnantól, hogy a gerilla marketing “pimasz, provokatív, rejtőzködő, intelligens, interaktív” és kis büdzséből megoldható, odáig, hogy amikor a LEGO darut bérel és felakaszt egy hatalmas 2*4-es legókockát a város felé, az alternatív, de nem igazán olcsó. Nem akarták mindenkinek eladni az alternatív marketinget, inkább ismertették az előnyeit, hátrányait. Nyitva hagynám a kérdést, hogy a résztvevők nem voltak-e ezzel eleve tisztában.

A másik előadást a Próbakő Kommunikáció tartotta a saját gerilla marketing kampányairól. Ha a név nem cseng ismerősen, ők találták ki a Plattenzés kampányt, amit a fél blogvilág lefikázott, pedig tervezett volt. Gratuláció innen is nekik, bár lehet egyszerűbb lenne átmenni a szomszéd asztalhoz, ahol boroznak. Volt szó hibákról, amiket elkövettek, kampányokról, amik túl sokáig tartottak.

A többi… az beszélgetés a Mini brit kampányáról, élő közvetítés kockás képpel és akadozó hanggal a Té háromezer iWiwes ismerőssel és egy hónapos kampánnyal megszervezett négy (4!) beépített emberével végrehajtott iszonyú flashmobról. Ezt is láttuk.

Beépített komment: Benedek szerint nem elég pimasz, provokatív, és ilyet egy alapvetően jó konferenciáról is lehet írni. Ő állítólag keményebb volt twitteren . Én kérek elnézést.

#1260

Magyar szpemet kapni mindig ünnep. A mostani például erre szólít fel:

Kérem olvassa a HTML verziót!

Érdekelt a cutting edge tartalom, amihez a plaintext kevés, de a htmlből sajnos csak az ismétlődő háttérkép - aminek a szövege amúgy zavarja a “marketingüzenet” olvashatóságát - ragadta meg a névtelen szakember fantáziáját.

Miért van az vajon, hogy többnyire ízléssel nem rendelkező, félhülye telkók szpemelnek itthon?

Zárójel: egy másik szpemmerre - ő telefonközpontot akart eladni - elvileg kiszabott az NHH valami százezres bírságot a múltkori bejelentésem alapján. Nekik gondolom aprópénz, de azért bontottam egy sört az egészségükre.

Rólam írták

Kelt szeret a marketingről írni és mindeközben valószínűleg erotikus élmények tucatjai szállhatják meg kicsi fejét, mert rendkívül bele van habarodva a számokba. Blogján ezen felül (trendi módon persze) ott figyel ezeregy angol idézet, amikhez ő hozzátesz még legalább 2 sornyi (tök értelmetlen, oda nem illő) kommentárt és kész is a tartalmas blog. Hát persze, content recycling. (suexID: Goldenfos jelöltek - 1. rész)

A suexID-tól és a Golden Fosról érkezőket ezúton üdvözölném. Marketinges életművem erre található.

Re: Az RSS, mint marketingeszköz

Az RSS felhasználók demográfiai adatai rendkívüli jelentőséggel bírnak a marketingesek számára. A Forrester kutatóintézet szerint az RSS felhasználók legfőbb jellemzői, hogy gyakran használják az internetet, 39 év körüliek, körülbelül 6 évvel fiatalabbak mint a nem RSS használók, 46%-uk diplomás és egy korábbi kutatás szerint átlagban 465 dollárt költenek el az interneten míg a nem RSS használók csak 333 dollárt. (a szöveg húzott verziója a hvg.hu-n, a teljes az internet-marketing.hu található)

Amerikai kutatások eredményeit használják fel annak bizonyítására, egy eszköz mennyire hasznos, egy trend mennyire virulens satöbbi. A Pew Internet and American Life Project vagy a Forrester számai mindig kerekek, mosolyognak a világba, öröm velük dolgozni. Csak éppen a magyar rögvalóság hiányzik mögülük.

Az idézett rész mögül meg az amerikai rögvalóság is:

One point that’s sure to catch attention is the number of people using RSS — our Technographics survey of 68,000 North American households showed that only 2% of all online households were “using RSS”. Now here’s the caveat — that doesn’t include all the people who may be using RSS (for example, through My Yahoo!) and don’t realize it. Young consumers between the ages of 12-21 were more likely to be using RSS — 5% of online young consumers say they use RSS. (Charlene Li, a fent hivatkozott tanulmány szerzője a blogjában)

Hogyan lettem marketingdroid

Ötdolláros appot nyilván nem veszek. Mert ha valami ilyen olcsó akkor (1) úgyis van helyette freeware alternatíva (2) kiváltható valami hekkelős megoldással (tipikus esetben terminálablakos, plist fájl szerkesztős) (3) nincs is rá szükségem. Lopni meg kultúrember nem lop, lehetőleg QuickTime Prót se, mert az arra se elég jó.

Most viszont belesétáltam egy gondosan kifeszített hálóba, és befizettem az öt dollárt a még négy napig zajló MysteryZOT-ra. Öt sör áráért öt apphoz jutok hozzá, ha legalább egy hasznos lesz (blogkliens, játék, még a Viennánál is gyorsabb feedreader), akkor jól jártam.

Ha nem, akkor kaptam egy (két) blogpostot, és öt nap izgalmat. Na ez a szoftver, mint szolgáltatás. ;)

MacZOT mi lesz veled?

Gazs már kifejtette, hogy a legutolsó BlogZOT - aki lemaradt volna: bloggerek ingyen szoftverért cserébe keresőoptimalizációban segítenek - a legjobb indulattal sem volt siker. A megfelelő számú post nem gyűlt össze az első nap végére, így meg kellett hosszabbítani az akciót. Ráadásul a munkáért cserébe még nem érkeztek meg a serialok a HoudahSpot gyártójától. Egyelőre csak a kommentek közt folyik a méltatlankodás, érdekes lesz nézni, hogyan kezelik a MacZOTosok a helyzetet.

Egyébként Gazshoz hasonlóan én is nagyobb játékosokat vártam a ZOT-on, egy Transmit-et vagy egy Voodoopadet néha. Bár lehet, hogy nekik már nem érné meg az ilyen jellegű reklám.

Macünnep vagy karnevál?

Mióta ma reggel olvastam a daring fireballon John Gruber kommentárját a MacNotables podcast legutóbbi adásához, azóta bele akarok akadni két mondatába.

Bryan Chaffin, a Mac Observer főszerkesztője (és ceója, mert azt oda kell írni) azt találja mondani:

Apple gets attention for everything it does, and part of why that is the case, I think, is because of the stories saying different products are going to be coming out.(MacNotables podcast #620, idézi Gruber)

és erre írja Gruber, hogy:

If by “different”, he means “fictional”, then this is correct, but I doubt that’s what he means, since it shouldn’t be hard for anyone to see how fictional upcoming product rumors are damaging to Apple.(Daring Fireball: The Annals of Journalism)

amiben persze van igaza. A jelenlegi struktúrájában az Apple-nek szüksége van a nagy médiaeseményekre, ahol Steve Jobs celebrálja az alma-misét, a közönség tapsol, a csoda bemutatásra kerül. (Tudom, írtam már erről; vesszőparipa.)

Az eddigi szituáció annyiban módosult, hogy az intelre váltással belépett a cég egy sokkal kiszámíthatóbb világba. Itt már vannak roadmapek - az IBM-nél is volt, emlékezzünk a 3 GHz-s ígéretre, csak nem tudták tartani - lehet viszonylag pontosan spekulálni azon, mi kerül a következőnek bejelentett gépekbe. És itt jön a vesszőparipa. Vajon tudja tartani az apple az eddigi macünnep - nagy bejelentés módszert, vagy váltanak valami közvetlenebbre? (Ha Jobson múlik, akkor persze marad az eddigi.)

Mindig a Microsoftot és Scoble-t hozom példának, ami kicsit unalmas lehet, de érdemes belegondolni, hogy akár most is utánaolvashatunk, mi lesz benne (és mi nem) a Vistában, míg azt sem tudjuk, milyen színű X lesz a Leopard dobozán.