Tájmtuszéjgudbáj (meetup hangfelvétel)

Posztapokaliptikusra sikerült az áprilisi születésnapi meetup. Kivételesen én is beszéltem, mert egy betegszabadság alatt végignéztem a The Colony című discoverys reality első évadát, amiben a világ vége utáni építkezést próbálták szimulálni. A sorozat közel sem tökéletes, de hihetetlen tanulságokkal szolgál, pédául azzal, hogy ha nincs közvetlen életveszély, akkor az emberek hajlamosak belefeledkezni a hobbijaikba. Illetve, hogy nehéz a veszélyeket felbecsülni.

Andi az Éhezők viadala könyvről és filmről adott elő, nem kímélve egyiket sem. A hájpot nem fogja megállítani, de adott érdekes szempontokat. Lassan illene elolvasnom. Takashi pedig végigvette, hogy az olaj utáni világban a viszonylag környezetbarát módon előállítható papírnak milyen szerepe lehet. Még bútor is készül belőle. Az előadáshoz demó is járt, gyártott merített papírt. (Ez a felvétel a legrosszabb a zajok miatt. Szori.)

Végül pedig megköszöntem az elmúlt három évet a közönségnek, és letettem a lantot. Energia meg lendület híján nem éreztem azt, hogy van értelme folytatni a meetup szervezést. Akit érdekel, szabad a pozícióm, minden e-mail írására képes embernek örülnek.

#3523 (k mint közeg)

Mi digitális gyerekek hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ajándékba kaptuk a Közeget. Így nagy kával, pedig nem is rendőrt jelent bajusszal, tányérsapkában, hanem rézdrótot, optikát, vagy a levegőeget, amibe belelőhetjük a rádiójelet. Egyszerű, vagy legalábbis olyan problémákkal jár, amiket nagyon jól ismerünk.

A születésnapi New Tech Meetup szervezése közben kiléptünk ebből a komfortzónából. Ennek folytán rájöttünk, hogy nem evidens arrébb vinni húsz méterrel egy hangjelet, mert ennyin már felszedi a zajt, árnyékolni kell. Meg hogy van mikrofon szintű jel, és hogy egyszercsak alakítgatni kell a kábeleket. (Meg hogy van uniszex XLR) Meg hogy a videójelen ilyen távon erősíteni kell. Ja és hogy a kábelek drágák, pénzbe’ van a közeg.

Persze ha a közeg megvan, kihúztuk a rézdrótot - kettőt, mert jobb és bal csatorna - akkor már minden jó. Az analóg jel elmegy, bedugjuk az erősítőbe, rádugjuk a projektorra és boldog.

Júliusi meetup (hang)

Az idei év legjobb meetupja volt a tegnapi, pláne ahhoz képest, hogy borzasztóan elkéstünk mind a megszervezésével, mind a meghirdetésével. A fordítói kerekasztal moderátora az első percben - szépítek, valójában az első percet megelőző sör közben - kijelentette, hogy ő igazából egy fordító az asztal körül ülők közül, de valahogy csak fog moderálódni az este. És úgy lett, kérdezett a közönség, kérdeztek egymástól, kerültek témák, még egy IKEA vs. Jennifer Convertible vita is belefért.

Az asztal körül ültek:

  • Farkas Veronika, Terry Pratchett magyar hangja
  • Németh Attila, a Galaktika irodalmi szerkesztője, aki idén megkapta az ESFS legjobb SF-fordítónak járó díját
  • Tamás Dénes, a sorozatok harmadik részének - köztük Gibson Nyomtalanulja - specialistája
  • Kollárik Péter, akinek egyik félrefordítása mára egy rockalbum címe is
  • Kamper Gergely, aki megharcolt Abercrombie minden egyes bazmegjáért

A felvételt el lehet indítani a play gombra kattintva, de ekkor a böngésző kábé 140 megányi mp3-mal kezd el zsonglőrködni. Sokkal célszerűbb leszedni jobbklikk és a cél mentése más néven funkció használatával innen: kerekasztal letöltése.

[audio:http://www.archive.org/download/2011JuliusiSfportalMeetup-ForditoiKerekasztal/sfmeetup_forditoi_kerekasztal.mp3]

Bár az asztal körül rendkívül szép emberek ültek, a videóra várnotok kell, nem volt nálam gép, amire át tudtuk volna másolni a nyersanyagot. Nem is ígérek inkább semmit.

Májusi SF meetup (hang és kép)

Több mint egy hónap telt el a legutolsó SF meetup óta - meg egy el is maradt közben - úgyhogy a videó és hang publikálásával minden eddigi késési rekordot megdöntöttem. Az önéletrajzomnak az lesz a címe: ipari késéssel.

Előadóink voltak:

A meetup hanganyaga letölthető egy jópofa zipben is, úgy kevesebbet kell kattintgatni.

Az első..

Megpróbálok ellenállni az olyan szóképeknek, hogy felpróbáltam a nagynak gondolt cipőt, jó?

Minden lépéssel lábujjhegyre emelkedve, vigyorogva jöttem haza tegnap NewTech Meetupról, és a mosoly kitartott egész délelőtt. Aztán felfedeztem, hogy felkerültek a videók a tegnapi alkalomról, estére pedig lettek fotók is. Remek előadók voltak, halálpontos előadásokkal, király témákkal. Aki nem jött el - az egyrészt fogja az esőre - másrészt nézze meg a felvételeket.

Az este közhelyes tanulsága pedig a következő: dolgokat csinálni fasza. (Ez majdnem cult of done.)

Még nagyobb cipő

A lényeg viszont az, hogy a Budapest NewTech Meetup pont olyan, amilyennek a hazai ismeretterjesztő jellegű konferenciáknak lennie kell. Az öt perc előadás, öt perc kérdések, aztán az egész után sör szerkezet olyan dinamikát ad a rendezvénynek, amit máshol még nem tapasztaltam. Egyrészt tíz percig a legéletidegenebb témára is lehet figyelni, ennyi alatt tényleg a lényeget, az újdonságot lehet kifejteni. Másrészt, mert nem voltak ‘X felmegy a színpadra és tizenöt percig reklámozza a cégét’ jellegű előadások. Az idő nem engedi, de a légkörbe se fér bele.

2007 áprilisában, miután az elolvastam a Kispad ajánlóját elmentem a Budapest Newtech Meetup nevű rendezvényre, amit akkor tartottak meg körülbelül negyedszer. Hangszintetizálásról, nagysebességű nyomtatásról, Erlangban írt telefonrendszerről, 3D kijelzőről és többszálú processzorokról volt szó öt-öt percig. És látám hogy ez jó, járni kezdtem Pestre, aludtam egy-egy éjszakákat Nyúl szőnyegén, Benedek kanapéján. (Köszi!)

Körülbelül két évre rá mondta Jun valami konferencia végjátékán, hogy sci-fiből is lehetne meetupot csinálni. Nagynak éreztem a cipőt, de kísérleti jelleggel beleegyeztem, hogy elkezdjük csinálni. Maximum kiderül pár hónap alatt, hogy nincs mit mondani, nem érdekel senkit, satöbbi. A pesszimizmus megalapozatlannak bizonyult, remek embereket ismertem meg az elmúlt huszonkét alkalom során.

Amikor decemberben megkeresett Kisgé - és aztán Terray Tamás is nagyon kapacitálni kezdett - hogy nem akarok-e beszállni a New Tech szervezésébe, akkor megint elővett a túl nagy cipő érzés. Ez jelent meg az első konferenciablogos munkám előtt, az Origóhoz kerüléskor, a saját meetup elindításakor, és abból mind jól jöttem ki. Remélhetőleg nem most jön a pofáraesés, mert négy hónap - és egy közös születésnap - után igent mondtam. Májusban Szalóki Robi szervez, a következő hónap valószínűleg én leszek. Körbeértünk.

#3113 (l mint linkek)

Egy Egyre inkább az az érzésem, hogy Jonathan McCaulmonttal gyémántot találtam. A kritikus videojátékokról szóló Blaspemous Geometries sorozata is remek, és a saját blogján megjelent szórakoztató irodalomról szóló recenziói is nagyon jók. A legutóbbi, ami Ian McDonald The Dervish House-áról szól, egyrészt lebeszélt, vagy legalábbis óvatosságra intett a könyvvel kapcsolatban, másrészt pedig körülbelül öt jövőbeli olvasnivalóra hívta fel a figyelmemet. Mindezt úgy, hogy izgalmas volt együttgondolkodni vele. Van neki RSS-e, érdemes felvenni.

Kettő Magyar fantazy fanzin indul Nomád néven, az írókör.com-osok csinálják, például a mindenhol jelenlevő Kleinheincz Csilla. (Akivel az ismerkedést a MEK-en és Csilla lapján kell kezdeni, ahonnan első regénye letölthető, a többiért meg az ember maga megy a könyvesboltba.) Na ennek a Nomádnak az indulása kapcsán szedte össze Farkas Balázs, hogy mi a baja a magyar fantasyvel.

Három Nem is mondtam, de a Science Meetup szervezőt keres. A meetupszervezés a világ legjobb dolga, de egyedül csinálva könnyen bele lehet fásulni. Ha van időd, jelentkezz!