Az az átok kultúr

Ezek a magyarok az istennek se hajlandóak rendesen megtanulni magyarul. Hiába a jó szó, hiába a törődés, vannak szavak, kifejezések, amiket közel száz éve rosszul használnak. Na de nem gúnyolódok tovább, inkább mutatok szöveget:

Aki egyszer aztán a tollat a kezébe veszi nálunk, lépten-nyomon visszaéléseket követ el a művelődés terén: kultúrpolitikát hirdet, kultúrértékeket, kultúrhistóriát, kultúrvilágot követel, úgyhogy lassanként ki is szorul nyelvünkből a régi művelődés szó. Így alakulta a régebbi közművelődési egyesületek helyébe újabban kultúregyletek. Ez annál furcsább, mert a kultúr nem is önálló szó, legföljebb a kultúra, de ez is csak azoknak, akik a magyar műveltség, művelődés, közműveltség, közművelődés szókat nem találják elég csengőnek és kifejezőnek. Aki pedig magyarul ír, illendőségből mégi csak tanulja meg ezeket a magyar szavakat!

A szövegről persze fontos tudni, hogy egy 1936-os erdélyi kiadású füzetből származik. (Dr. György Lajos: Anyanyelvünk védelme) Ez magyarázza, hogy miért ágál a szerző a román szavak átvétele ellen, miért kell annyira védeni a magyar nyelvet. De hiába a megértés, nehéz nem felismerni a 75 éves szövegben a mai nyelvvédelem ősét. Csak ez a szöveg olyan szavakkal példálózik, amelyeket csak a legrendíthetetlenebb purista tartana lecserélésre méltónak.

DIA és MEK - Sokat tenni kevés kattintással

Az utóbbi időben elég sokat használtam mindkét szolgáltatást, és nagyon érdekesnek tartom a copyrighthoz való hozzáállásukat.

Hogy mire gondolok? Nyissuk meg az irodalmi akadémiát, és válasszunk ki egy szerzőt. A felpattanó ablakban lévő linkre kattintva ígérjük meg, hogy nem lopunk el egy Szabő Lőrinc verset se. Ezután még nem jutunk el a művekhez, hanem egy rövid életrajzzal szembesülünk, ahonnan tovább lehet navigálni a Digitalizált könyvek felé. A kiválasztott kötet címére kattintva egy olyan oldalra jutunk, ahol csak a cím jelenik meg, illetve egy letöltés és egy tartalom link. Mindkét link popupot nyit, ahonnan továbbkattintva végre tényleg letölthetjük a gépünkre a kívánt művet vagy böngészhetünk a tartalomban. A feketeleves azonban csak most jön. Ha nem egy, de két kötetre van szükségünk, akkor kétszer megyünk végig a procedúrán. Két copyright, két digitalizált könyvek, stb. Múlt héten ha háromszázszor nem vettem tudomásul az 1999. évi LXXVI. törvényt, akkor egyszer sem.

Ugyanezt a MEK-en sokkal civilizáltabban intéződik, annyira, hogy amíg nem kerestem, nem is tűnt fel a Szerzői jogokra vonatkozó jegyzet. Pedig minden könyv oldalán elérhető, kattintható, olvasható két nyelven. Érdekes módon nincs popup, kattintási kötelezettség, van viszont több letölthető formátum, emberi interfész, gyors kereső.

Felvetődik a kérdés, hogy a közvetlen állami támogatással működő projektben az ilyen apróságok miért maradtak benne. Mert összességében mindkét szolgáltatás tele van információval, hasznos, csak a MEK-et emellett kényelmes használni, a DIÁ-t pedig nem. Érti a fene.