A hiányzó szoftver kettő (pont nulla)

És akkor nézzük meg ugyanazt máshonnan. Megpróbáltam elfelejteni, hogy PDF-eket akarok színezni, maradt az a cél, hogy innen-innen onnan begyűjtött szövegekben kiemeljem, ami szerintem lényeges.

Első lépésben, a már leírt módon kitakarítottam a Services menümet, hogy a kitalált munkamenet ne csak billentyűkombinációk használatával legyen gyors, de guival-egérrel is.

Aztán a Send to Mellel service-nek, ami működik minden cocoa programból, adtam egy billentyűkombinációt az alapból beállított kontroll+alt+alma+alsórúgás jellegű helyett. Mostantól alma+0-ra a kijelölt szövegeket plain textként átsétálnak a Mellelbe.

Végül pedig a Mellel default stíluslapról készítettem egy klónt. Ebben beállítottam, hogy a Regular (alma+1) nyolcadik variációja (F8) bold és sötétszürke. Magyarul a kijelölt kulcsszavakra egy F8-at kell nyomni és beszürkülnek, “beboldulnak”. Így is eggyel többször kell billentyűzethez nyúlni, mint eredetileg szerettem volna, de ezt már el tudja viselni a lelkem.

A végeredményből pedig nyomtatható friss, ropogós PDF, amit lehet sima nyomtatóval is nyomtatni, nem igényel színest.

Feltöltöm a szerszámosládát

Russel Beattie január elseji bejelentését - ő ebben az évben visszatér windowsra - követő kommentsorban egy olyan gondolat volt, amit érdemes továbbvinni: “Computers aren’t individual tools in themselves - they are the toolbox.” Tegnap előtt szövegszerkesztőt (körülbelül kalapácsot) választottam.

Két dolog volt teljesen tiszta. Az egyik, hogy irodai szoftvercsomagra nincs szükségem, mert a funkciók nagy részét nem használnám (táblázatkezelés és kis barátai). Emiatt - és persze a gázos unicode támogatás / X11 miatt is - kiesett a MS Office és a nagy opensource riválisa az OpenOffice.org. A másik biztos pont a hagyományos WYSIWYG szerkesztő kerülése volt. A millió menü millió beállítási lehetősége helyett a Mellel 1.0-s tapasztalatok szerint bőven elég egy okos stílusszerkesztő és valami navigátor felület, ahol időnként bele lehet nyúlni a kinézetbe. Itt kiesett az utolsó általam ismert ingyenes megoldás az Abiword. Versenyben maradta a Mellel és az Apple Pages.

Lelőve a poént végül a Mellel2 nyert, a tesztnek használt esszé viszont Pages segítségégvel készült el, mert a Mellel demó nem engedett normális pdf nyomtatást. A Pages ellen szólt, hogy az 1.0.2-es verzió grafikus felülete eszméletlenül lassúnak érződik az ibookon. Lomha a scrollozás, lassan tölti be a saját dokumentumait, mintha alig lenne meg a hardver a futtatáshoz. Ezzel szemben a Mellel a nagyságrendekkel lassabb G3-500-on is élvezhető sebességgel működött. A Pages mégegy nagy meglepetést produkált. Az a forrás, amiből nyomtattam egy egészen pofás pdf-et, html export esetén összekuszált lábjegyzet számozással készült el, és hiába generáltam újra “nem akart megjavulni”. Szóval van, az egyébként ígéretes szoftverben, egy erős béta érzés. A 2.0 vagy a 3.0 majd megint érdekelni fog. Addig meg Mellel, amihez nem kell hekkelgetni a beépített helyesírásellenőrzést. Ráadásul a unicode támogatása is meggyőző, érződik rajta, hogy nem amerikaiak programozták, hanem olyanok - a Redlers történetesen izraeli - akik használják is a funkciót.

A szoftverhez ráadásul elég komoly mennyiségű támogatást, doksikat, Spotlight plugint, elválasztás-szerkesztőt biztosít a gyártó cég. Beszerzését iJoe-nak köszönöm.