Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok
Vannak könyvek, amik sosem azon a könyvespolcon vannak, ahol lenniük kéne.
Csoda jött szembe múltkor a Demonoidon, miközben a fenti problémát próbáltam megoldani: tíz és fél órányi Mirrorshades hangoskönyv. Nem is akármilyen, annyira kazettáról ripelt, hogy az elején egy nyugodt férfihang olvassa fel, hogy a novellákat sípszók választják el, amelyek fast forward közben is hallhatóak.
A Hackers antológia kapcsán utánanéztem múltkor, hogy a kötetben szereplő novelláknak milyen hányadát lehet legális és mélységesen megvetendő illegális eszközökkel összeszedni az interwebről. Még Tom Maddoxot is zaklattam emilen, hogy a honlapján CC alatt elérhető gyűjteményhez nem akarja-e hozzácsapni a Spirit of the Night-ot, mert nagyon kéne. Válaszul egy nagyon kedves majdegyszert kaptam.
Egyébként az Asimov’s egy 87-es számában és a Hackersben jelent meg, ha valakinek esetleg megvan…
A keresésem eredményes volt, pár novella elérhető magyar nyelven is a Galaktika Bibliográfia szerint, a csak angolul létezők egy része legálisan letölthető, más része gátlástalanul összelopható.
Ilyen keresgélés lehetősége fel sem merül az alap kiberpunk antológia esetében. Ragaszkodtam hozzá, hogy Mirrorshades-ből legyen saját példányom, döglött fából. Azért, mert megkerülhetetlen, mint a Neurománc, vagy mert azzal szemben ez nem tisztán gibsoni cyberpunk. És még tudnék pár hasonlóan érzelmi érvet felsorolni. Mindenesetre most egy darabny SF történet második kiadása figyel az asztalom sarkán.
(Könnyek elmaszatolva, holnaptól ismét króm és szilícium lesz a téma.)