Műsor konyhai rádiózáshoz

Hosszú, felsorolás jellegű poszt következik. Iszonyú sokat álltam mindenféle befőzési projektek miatt a konyhában, és rádiózás helyett podcastokat hallgattam.

  • Konfliktus és konspiráció - a magyar biztonságpolitikai podcast épp most ért véget, az örményekről és az azeriekről vagy a líbiai amerikai követség elleni támadásról már nem készül adás. Az elmúlt év konfliktusairól szóló okfejtések viszont elérhetők.
  • Filmklub podcast - Mesterházy Lili és Varga Feri podcastja filmekről úgy, hogy szerintem egy-egy filmnek még sosem szenteltek tíz mondatnál többet. Volt viszont filmfesztivál, Pálfi Györgyös beszélgetés, fény derült a forgalmazás rejtelmeire. Iszonyatosan jó.
  • The 40 Liter Monkey - Adam Marek novellájáról a következő Hármas könyvelésben is szó lesz. Szürreális, ügyes, ráadásul a szerző olvassa fel.
  • Spycast: Tom Glenn - az NSA nyugdíjba vonult kódtörője mesélt arról, hogy mire jó a rádióforgalom elemzése, mennyit tudtak Vietnámban a készülő offenzívákról, hogyan rakta fel helikopterre az embereit. Az egy meghallgatott rész alapján érdemes lehet követni.
  • MAKE talk 17: - William Gurstelle a Backyard Ballistics című könyv szerzője beszél a két kiadás között fejlesztésen átesett háziágyúkról, és arról, hogy mivel lehet biztosan felriasztani a tűzoltókat.
  • Off The Wall Post 27: Online Piracy and Defending The Novel in the Digital Age - amikor letöltöttem, még fűződött valami botrány Lloyd Sheperdhez, amikor meghallgattam, már nem rémlett. Egészen jó beszélgetés arról, hogy a szerzők mitől tartanak, tarthatnak az e-könyvek korában.
  • Zeneipari Hivatal: az a rész, amiben Bodó Balázs és Czutor Zoltán a vendég - kalózkodás, jogdíjak, streaming szolgáltatások és persze az, hogy hogyan képzeli a jövőt a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete.
  • NYT Book Review - nyilván elfogult vagyok a 3K-val, de az van, hogy a NYT-é a világ legjobb könyves podcastja. Az Obama külpolitikájáról szóló korábbi részt példátul kötelező meghallgatni.

Ez körülbelül kilenc üveg szilvalekvárnyi és tíz üvegnyi zakuszkányi hanganyag. Kipróbáltam.

Onokák lábhoz, ez volt a rock

Mindenki tud legalább öt olyan magyar rockert, aki vagy meghízott, vagy bőr helyett szövetnadrágban jár, vagy annyira nem lázad már, hogy a tévébe is beül megmondani a tutit. Ez meg valahol varázstalanítja a tinikorban csodált alakokat. Ezt a nem jó nosztalgiát üti helyre a Filmmúzeum Privát rocktörténet című sorozata, amire ipari késéssel találtam rá.

A műsor nem a nagy világmegváltásról szól, a szerkezete pedig rendkívül egyszerű: zenészek mesélnek az együttes történetéről, sztoriznak, megemlékeznek a tagcserékről, a halottakról, összehozott és elbukott lemezekről. Többnyire nagyon emberi dolgok hangzanak el, de mégis tele van “ahá, szóval ezért lépett ki”, “ó, szóval az tényleg igaz” meg “jaaa, ezért késik az album” jellegű rádöbbenésekkel a műsor.

Azt pedig, hogy a sorozat bevált az mutatja a legjobban, hogy minden zenekar fórumán, ingyenes hosztingokon működtetett rajongói oldalán ott a bejegyzés: Skorpió pont eoldal, quimy pont mindenkilapja, Eddarajongók pont networkhu. Találomra beszúrtam kettőt, a többit a YouTube-on és a szokásos torrentoldalakon lelitek meg.