Lejárt szavatosságú jövő

Amikor Jamais Cascio blogposztját olvastam

Rövid verzió szintén tőle lustáknak: “Technology foresight has been stuck for the last 10-20 years; we need to be paying more attention to social-cultural futurism.”

akkor éreztem, hogy ezt valahogy meg kell írni. Egy top jövőkutató panaszolja el, hogy nincsenek érvényes, nem lerágott jövőképek. Aztán beugrott Stephenson Innovation starvationje is, ami meg a negyedévről negyedévre gondolkodó cégeket rugdossa, és végül péntek éjszaka akadt ráérő időm.

A cikk, aminek ha a forrásait elolvassátok, akkor jobban jártok, mint magával a cikkel, ma reggel az Origo tetején nyitott. Szóval még meg is vagyok erősítve, hogy hobbiprojekteket érdemes csinálni. Csodálatosan indul ez a hét, még ha jövő nincs is.

(kép: wilengebroed)

Minden jó, ha drót a vége

A drótnélküli internet, mobilkommunikáció, mindig nálunk levő, lassan számítógéphez mérhető tudású okostelefonok korában könnyű elfelejteni ahhoz, hogy ehhez a sok csodához iszonyatos mennyiségű kábelre van szükség. Igaz, már nem rézdrótra, hanem optikai gerincre, de ez mindegy is. Lényeg, hogy a levegőégből minél hamarabb letereljük a forgalmat fénykábelre.

Ma a BBC rém rövid, két perces hangfelvétele emlékeztetett erre. A Hibernia Atlantic üzletfejlesztési igazgatóhelyettesé elmondta, hogy a kábelük lefektetése 250-350 millió fontba fog kerülni, és 5 miliszekundumot fog megspórolni. A Hibernia ügyfeleinek adatai tíz százalékkal gyorsabban fogják megtenni a London - New York távolságot. A pénzügyi cégeknek pedig egy miliszekundum is milliárd dollár megtakarítást is jelenthet.

A másik, ami a sztoriban érdekes, hogy az utolsó transzatlanti kábelt bőven a dotkom robbanás közepén fektették le. Azóta úgy elvagyunk vele. Az egyik ilyen kábel, a FLAG, fektetéséről remek esszéisztikus írás is van. A Wired negyedik évfolyamának tizenkettedik számában jelent meg Neal Stephenson hacker turistáskodó cikke, a Mother Earth Mother Board. Valószínűleg máig az egyik legizgalmasabb dolog, amit telekommunikációs infrastuktúráról írtak.

Mi lesz a világgal, ha jön a nanonyomtató

Egy nincstelen, zűrös családból érkező kislány megkapja a kor legkreatívabb, legszemélyesebb oktatóeszközét, a hozzá kapcsolódó virtuális színészt, aki mesét mond és tanítja a kislányt. A kérdés csupán annyi, elég-e az eszköz ahhoz, hogy a lány eligazodjon a merev új atlantiszi kultúrában és boldoguljon a tucatnyi furcsa klán által benépesített világban?

Írtam a Kötve-fűzvére, az [origo] könyvblogjára Neal Stephenson mostanában megjelent Gyémántkoráról. Van benne OLPC, kis cyberpunk siratás, Jetsons, és az, hogy megint itt egy regény, amit Stephenson képtelen volt jól befejezni.

Ezeket a mindenhol megjelent recenzióimat lassan visszaplántálom már ide is. Senki ne lepődjön meg, ha felbukkan.