Véget ért a nagy projekt, amiben Fuchs Péterrel végigolvastuk és végigkommentáltuk a Neurománcot. Közeli olvasat sok kitérővel, kortárs művészettel, tárgykultúrával. Amikor elkezdtük akkor lett a regény harminc éves, és úgy gondoltuk négy alkalom elég lesz végigmenni a szövegen. Így, hogy a tizenhetedikkel zártuk le és kicsit sietve lett vége, azt hiszem, kijelenthetjük, hogy az első becslés némiképp pontatlan volt. A sörökkel tarkított alkalmak felvétele fent van az az Archive.orgon, mert egészen hihetetlen módon volt, aki végighallgatta őket.
A kikötő felett az ég
Még arról beszélgettünk, hogy a digitális átállás után, a CRT tévék kihalásával van-e még egyáltalán hangyafoci adásszünet idején, amikor Pohly Feri bedobta a Facebookra a lenti képet rólunk azzal, hogy az olvasókör meg van alapítva.
Addig nem gondoltam így a bulira. De aztán volt szó arról, hogy a technológia fizikai kötődésű mindig a Sprawlban, hogy egy szemétdombra szülték Case-t, hogy 80’s neonokkal van tele a világ, és hogy fiatalon is lehet félni a haláltól. Tényleg van egy olvasókörünk, úgy tűnik.
A következő szeánsz valamikor két hét múlva lesz, még szavazgatunk, hogy melyik nap. A felvételek az Archive.org-ra kerültek fel, a Huffduffer adott hozzájuk csinos, podcatcherbe befűzhető RSS-t. It’s on.
Élőben guglizás és egotrip
Október a kísérletezés hónapja lesz. Fuchs Péterrel - abbahagyott blogja erre - újraolvassuk az idén harminc éves Neurománcot. Hétről hétre. Sorról sorra. Megbeszélve, hogy nem csak hangyafoci nincs már a tévében, de a Gaiman által megénekelt tiszta kék képernyő is meghalt. Lesz majd Facebook event. Lehet, hogy érdekesek leszünk.
Virtualitás óra
A kedvesolvasónak: Elméleti paradigmák és populáris irodalom órán hozzám került a mikrofon egy rövid félórára, ennek örömére beszéltem a Neurománcról és a kiberkultúráról. Valami vázlatféle következik.
Történet:
- Nem lehet nem megemlíteni a Szárnyas fejvadász (film korában Blade Runner (1982), könyvként PKD: Do Androids Dream Of Electric Sheep (1968)) filmet. Sötét van, neonok világítják meg, esik az eső és az emberi lét határainak kérdését feszegeti.
- A zsáner alapműve, William Gibson Neurománca, 1984-ben jelenik meg. A következőkben a mediatizált világ követelményeinek megfelelően feldolgozzák minden létező formában: számítógépes játék minden platformra, ami számít, graphic novel, interaktív videó, bbc hangjáték, stb.
- Az internet korai szakaszában a cyberpunk életérzés elég hangsúlyosan van jelen. Hacker’s Manifesto (1986, link a wikipediára), Cyberpunk Manifesto (szélesedik a sáv, ez már 1997-es), a test ül a meatspace-en (az új jelentése sem kevéssé vicces) a gép előtt, a lélek meg fent barangol a neten. A népek magazinokat (pl. Mondo2000), weblapokat (magyarból hirtelen NewArk Project, LD50 - igaz az utóbbi gót is meg minden), levlistákat, irc csatornát, stb. tartanak fent. Ekkor a netnek még egészen biztos van cyberpunk romantikája, valamikor a dotkom robbanással érhet véget. Továbbgondolásra érdemes még innen…
Művek:
- Az első vetített filmrészlet a Johnny Mnemonicból volt, mert csak Gibson, még ha a hasonló című novella és a Bridge series helyszínei összerázva
nem keverve. A cyberpunk fontosabb külsőségei megjelennek. - Második filmrészlet: Ghost in the Shell (1995), a hasonló című, egy nagyságrenddel kevéssé komoly hangvételű, manga alapján készült anime. Többek közt az ember - cyborg - android - MI lét kérdéseit feszegeti, a Neurománcnál mélyebben. A világ nem kiberpunkosan koszos, léteznek hősök, léteznek értékek.
- Kimaradt, de ide illene a Blade Runner, mint tipikus ábrázolása egy korhadó jövőnek, illetve az Innocence (Ghost in the Shell 2.), ami nagyságrendekkel “posztmodernművebb” az első résznél.
- Kimaradt, de a hacker- és cyberkultúra alapvető populáris filmje a Hackers (1995), és hogy legyen egy korábbi számítógép és valóság ábrázolás Wargames (1983) vagy Tron (1982).
A cyberpunk jövő képe:
- Mátrix, adatszféra, nagysebességű virtuális valóság jellegű réteg a való világ felett. A becsatlakozáshoz még kellenek végpontok (vö. László Zoltán: Hiperballada, ebben például továbbgondolta a gibsoni adatszférát), viszont a becsatlakozás pillanatától a valódinak néhol megfelelő világként működik. A sötétet itt is neonfény világítja meg, kevéssé piszkos mint a valóság, de legalább annyira veszélyes.
- Corporate identity fontosabb, mint a tulajdonképpeni nemzethez tartozás. Már amennyiben vannak nemzetek, nem vette át a japán-amerikai céges kultúra a társadalom helyét.
- A sötét jövőhöz járulhat még opcionálisan egy közelmúltban bekövetkezett háború, a társadalmi egyenlőtlenségek szélsőségek felé tolódása, gigapoliszok kialakulása (amelyek nagyobb részét a napi használatú csúcstechnikát nem nélkülöző slum-ök adják).
- A a hagyományos rendfenntartás lépéshátrányban van, a gangek, elszabaduló szubkultúrák dominálják az életet. Egyfajta kisiklott, megromlott liberális álomvilág. Legszebben talán Warren Ellis Transmetropolitanjában jelenik meg.
- Mediatizált világ (ld. No maps for these territories - hagyjuk a Borges utalást, így is elég sűrű), ha a Neurománcban nem is annyira. (ld. Transmetropolitan)
- A világ igaziságát érzékeltető finoman elhelyezett, nem minden esetben valódi (pl. Hosaka) márkák.
További irodalom:
- Larry McCaffery interjúja William Gibsonnal @ Prae
- H. Nagy Péter: Imaginárium III. @ Prae
- William Gibson Aleph
- Flame Wars (szerk. Mark Dery) a cyberkultúráról
- (önfény) Worldshots: A Neurománc új kiadásának margójára, a magyar Neurománc kiadások nyelvi “sokszínűségéről”, a kommentek közt megjelenik maga a fordító is, yay.
Úriember még csak nem is célozgat warezre persze, de mivel nincs még magyar kiadása a Ghost in the Shelleknek, megpendítem, hogy a két rész különböző helyeken megtalálható. Minden más ‘zajoljék’ emailben.
Update:
- Neuromancer rámpirított, hogy a (poszt?) cyberpunk alapműnek számító Blame! mangát nem említettem. Ez többnyire azért történt, mert nem olvastam. Szánom bánom a bűnömet.
- Ha szóba került - mert érzésem szerint ide tartozik - a net és a cyberspace kapcsolata, akkor a The end of cyberspace és a Boing Boing kapcsolódó postja szintén a témához tartozik. SF értők és egyéb guruk az új webről.
Nyélen, Case, nyélen!
Larry McCaffery - Hammettet másodsorban az ön gazdag, poétikus nyelve juttatta az eszembe - a futurisztikus szleng, az utcanyelv, a sok technikai, szakmai zsargon. William Gibson - Realisztikus argó megteremtése a célom, de nem az én találmányom az sem, ami a dialógusokban egzotikusnak vagy furcsának tűnik - kollázs az egész. Oly sok a kultúra és a szubkultúra, hogy ha kinyitod a füled, annyi kifejezést, szólást, metaforát csíphetsz el, ahányat csak akarsz. A Neurománc és a Számláló nullára futurisztikus ízű kifejezései könnyen meglehet, hogy az 1969-es torontói dealerek, vagy a biciklisták szlengjéből valók. (a teljes interjú a Prae 2000/3-4-ik számában)
Régi szám, régi interjú, azt hiszem, a szlenges húzás is tudott dolog, még ha a ‘Gibson írógépen írta a Neurománcot’ sztori elterjedtebb is. Annyi aktualitása lehet, hogy az új kiadáshoz átnézett szöveg időnként más szlenget tartalmaz - erről volt már szó - és hogy belefutottam egy remek mai futárszlenget tartalmazó írásba.
Innentől tényleg beszélnek helyettem a szövegek, elég elképzelni, ahogy Case vagy Molly a mai nyelvezetet használja. A hatás, úgy hiszem, garantált.
Játszodjunk Neurománcosat
A tegnapi Gibson post után jó ötletnek tűnt kipróbálni a Neurománcot. Maradjunk annyiban, hogy elsőre jobb ötletnek tűnt, mint a megvalósítás közben.
Pár óra és sok pohár tea után eljutottam odáig, hogy minden működik a következő összetevőkkel:
- Neuromancer Apple // kiadás
- Apple // emulátor - a KEGS-osx-et találtam meg elsőnek, lehet, hogy a többivel persze egyszerűbb dolgom lett volna
- Apple // rom - mindenféle lassú ftpken és dyndnsen hostolt otthoni gépről futó oldalakról lehet bitperszekes sebességgel leszedni, úgyhogy inkább felraktam az uw-re, ami végül (csekély fél óra alatt) lejött.
Ezzel a hárommal minden szoftveres komponens megvan, de hogy a játék fusson még apróbb módosításokat kell végrehajtani. A disk_conf fájl alapból tartalmaz egy raklap beállítást, de egyik sem aktív (ezt a sor elé tett # jelzi). Az s5d1-en szereplő Modulae-t például nyugodtan át lehet írni, csak az emulátor tesztjére szolgál. Egyelőre egy fájlunk lévén elég bemásolni a Kegs könyvtárába, a Modulae.2mg-t átírni Neuromancer.2mg-re, kitörölni a sor eleji kettőskeresztet és menteni a konfig fájlt. Később szükség lehet a fájlok könyvtárakba helyzésére, ilyenkor a kegs könyvtáron belüli relatív path kerül a konfigba.
Miután mentettük a konfigot, indíthatjuk az emulátort. Barátságos 800*600-as kék képpel fogad az alján kurzorral. Ilyenkor már csak egy parancs választ el a játéktól, ez az: in#5, amit csak fél óráig kerestem a readmeben. Ha mindent jól csináltunk, akkor a Neuromancer nyitóképernyője kis kirnyegés után megjelenik, és magával hozza a szívtájéki meleg érzést, hogy van egy működő Apple //gs emulátorunk a gépen.