Gibson beszél

Ahogy öregszünk - igen, ezt lassan le kellett írni - egyre érdekesebb kérdéssé válik a nosztalgia. Például azért, mert azzal mindenkit meg lehet fogni mindig. Az első mobiljáról, számítógépéről, CD-jéről szívesen beszél az ember.

Onnan ugrott be a nosztalgia, hogy az amúgy borzasztóan hosszú, három részes Wired UK interjúban William Gibson többször is a téma közelébe sodródik. Egyszer még egy fél régen minden jobb voltat is elenged, amivel fél szívvel még egyet is lehet érteni talán. Vagy legalább rá lehet bólintani, hogy igen, más volt. Szerintem ebből az irányból érdekes megközelíteni azt, hogy hogyan látja a saját bevallása szerint öreg punk a digitális világot.

Az interjú erre van:

Indiánosdi a Facebookon

November 14-től 16-ig cseréld le a facebook-os profilképedet a kedvenc gyerekkori (vagy mostani ^^) rajzfilmhősödre, és biztasd erre a többieket is! Cél: ne legyenek emberi arcok facebook-on, csak a gyermekkor emlékei! Mert gyereknek lenni jó!! :D

Cseréld le a profilképed rajzfilmhősre, javasolja az aktuális mém Facebookon. Legalább annyian berzenkednek miatta, mint ahányan részt vesznek benne, ami azért vicces, mert a mémbe bele van kódolva, hogy működjön. Mondom a kulcsszavakat:

  • Nosztalgia - ha eddig nem tűnt volna fel, a közös nosztalgia a közösségi web egyik killer appja. Számtalan helyen beszéljük meg, hogy mi ment a tévében, amikor meghalt Antall József vagy mi volt a kedvenc számunk 1995-ben.
  • Játék - korábbi tapasztalat, hogy az emberek szeretnek játszani. Ha csak azt lehet egymás ellen, ha viszont lehetőséget adunk rá - és erre a játékipar az elmúlt években jött rá - akkor még jobban szeretnek egymással játszani.
  • Identitás - az pedig a hálózat hajnala óta tudjuk, hogy az anonimitást is lehetővé tevő közegben a játék tárgyává válik az identitás is. Magnumos vagy Spider Jerusalemes avatárt rakok ki, valami kiszámítható Gibson-tól származó nicket választok, vagy inkább a Nick Haflingert, és várom, hogy megérted-e? Indiánosdi ez, csak nagyban.

(A szerző átállította Swat Kats-re az avatárját, és a mai napig szeretne egy VTOL vadászgépet.)

#2049 (C=)

A technika fejlődése lehetővé tette, hogy hamarabb fájduljon meg csuklóm játék közben, mint hogy az agyam kezdene fájni a vibráló tévé, monitor miatt. Ma sikerült nosztalgiázni - Geri beszámolt róla - úgyhogy megint a fejem robban szét. For those about to rock, we salute you.

Távröpködészeti sugárlöködönc - The Rocketeer

A klasszikus pulp scifiből kimaradtam, sose volt Doc Savage a “személyes hősöm”. A Jetsons jó volt, de robotot meg repülő táskaautót szerettem volna belőle. Későn láttam a Star Wars, Bobba Fett meg amúgy se volt szimpatikus karakter. Tele van a popkultúra repülő hátizsákokkal, de az élmény, a vágy az 1991-es The Rocketeerhez kötődik. A filmnek van eredetije is, egy képregény. Mindkettőről lesz most szó.

Nosztalgikus műről beszélünk, így két évszám is kötődik hozzá. Az első 1938, ekkor kezdődik a történet azzal, hogy Cliff Secord versenyre felkészített Gee Bee R1-es repülőjébe két tolvaj bedob egy csomagot.

És persze itt kínálja a képregény az első kifelé mutató “linket”, ezzel még visszaélek, a többit kihagyom. El kell mondani, hogy a Granville testvérek a Springfield-i reptéren gyártották zömök ‘végy egy hatalmas motort, rakj rá kis kasztnit’ sportrepülőiket. A gépek hajlamosak voltak igen gyorsan menni, és a földbe fúródva megölni a pilótáikat. Szóval bámulatos masinák voltak, igazi hősalávaló.

The RocketeerA történet másik kezdőpontja 1982, amikor egy Dave Stevens nevű képregényrajzoló úgy dönt, hogy megteremti azt az 1938-at, amiről csak filmekből, képregényekből származó emlékei lehetnek. Hogy a nosztalgia teljes legyen, teremt hőst, a nép egyszerű fiát, teremt nőt a hős mellé, akinek a testét a rajzoló exfelesége, az arcát Bettie Page adja. Nosztalgia és hommagehalom, ha az egyik irányból olvassuk, klasszikus mese, ha a másikból.

A The Rocketeer két sztoriból áll, az első self titled, a második címe Cliff’s New York Adventure. Valós időben tizenévek teltek el köztük - ráadásul közben film készült az első történet alapján -, a történet ideje szerint viszont pillanatra pontosan folytatódik az elsőben éppen hogy csak lezárult eseménysor. (Nem lehetett jó Rocketeer fanatikusnak lenni.) Az első történetben erős a hazafias felütés, mégiscsak nácikkal kell küzdenie az erre abszolút nem felkészült, cserébe önfejű Cliffnek. Ezt az elképzelést csupaszították le film kedvéért egy amerikai hős vs náci ügynökök történetre. Jellemző nagyjelenet: a gengszterek nem hajlandók a náci ügynöknek dolgozva és vállt vállnak vetve gépelik le a rendőrökkel a hirtelen előkerült (ámerika kellős közepe!) eszeszlegényeket. A képregény hőse ennél kidolgozottabb. Cliff Secord a helyi repülő cirkusz egyik pilótája, a legjobb indulattal sem túlfizetett vagy épp biztos egzisztenciával rendelkező alak. Nem hőstípus, amikor először megpillantja a jetpacket, az jut eszébe, ezzel olyan trükköket csinálhat, amivel több pénzt kereshet. Egy el- vagy éppen félre- (?)értett beszélgetést követően - nem tudjuk meg mi hangzott el, csak a két résztvevő olvasatát ismerjük - úgy gondolja, a barátnője és a repülés megtartása csak drágább trükkökkel lehetséges. És isten adá a rakétát, egyszerű mint az egyszeregy. Rutinból menekül végig a történeten Cliff, egyik csapat verőemberről a másik csapat ügynökre pattan, mint a flippergolyó.

The Rocketter OMGA pattogásnak két következménye van. Egy: végül megússza a jetpack lenyúlását. Kettő: az elhanyagolt barátnője - megánéleti szál Stevenstől - lelép egy aktfotóssal. Cliff a Gee Beevel indul el keresztül az országon, hogy elérje Betty hajóját. Közben előbukkannak régi barátok - egy autogiróval, ami eleve kúlság - arcok a múltból, ősgonosz, rejtélyes mágus, miegymás. Ha az első történetet a menekülés tartja össze, akkor ezt az üldözésnek (Betty hajója, és a régi barátokat gyilkoló szörny) kellene. Ezzel szemben a folyamatos deus ex machinák - most akkor ki is az a mágus? - és a annak az igénye, hogy a film náci monstrumát, Lothar, valahogy beépítsék a képregénybe, teljesen szétkapják a történetet. A garantált csók-könny-igazszerelem megoldás sem javít a második történeten.

Ajánlott fogyasztási sorrend:

  • The Rocketeer képregény
  • The Rocketeer film és ha nagyon nincs más olvasnivaló csak akkor
  • Cliff’s New York Adventure

A Disneynek hála a sztoriból készült játék is, aminek a pécés kiadása a mérvadó Home of the Underdogs szerint kiemelkedik a Disney alkotások közül. A játékot kiadták SuperNintendóra is - ROM erre -, tegnap fél óra alatt nem jutottam tovább a nyitó repülőversenyen. Sok szerencsét, ha megpróbálkoznátok vele.

Sosevolt múlt - Nosztalgia

Múltkor volt szó a nosztalgikus steampunkról, most pedig a sokszínű Harlan Ellisontól olvastam pár mondatot, ami tökéletesen leírja ezt az alfajt. A forrás a The Rocketeer képregény gyűjteményes kiadásának (tpb) előszava.

Dave came in with the first twelve pages of the material. The originals, reworked. He brought them along, I presume, to refresh my memory. He need not have bothered. I have all the Pacific Comics magazines that introduced The Rocketer back in 1982. More, I remember them clearly. Memory is a large part of The Rocketeer. Memories of things that happened long before Dave was born, things that happened in 1938. I was four years old in 1938. Dave Stevens wouldn’t be born for seventeen years yet. But he remembers.