Kézzel írott számítástechnika

Már a Prédikátor is megírta, hogy nincs új a nap alatt, de azért annak örülünk, amikor ennek bizonyítékát is adja a világ. Nagy kedvencem kétezresek elején pen computingnak hívott - ezek a mindenféle tollas, stylus-os eszközök - terület egyik legfurcsább vasa, az IBM Transnote nevű gép.

Majdnem pont tíz évvel később a papíros számítástechnikát a Moleskine füzetgyár és az Evernote jegyzetelőszoftver fedezi fel újra. Speciális papír még kell hozzá, a hardver viszont teljesen eltűnt. Egy kamerás okostelefonban minden adott, csinál fotót, felismeri a képet, feltölti a netre.

Egyedül az zavaró, hogy míg régen a hardver tudta az okosat, most a szoftver, mint szolgáltatás az agy. Úgy tűnik, a jövőben mindenről jön sárgacsekk.

(via Julis)

Picasso notesze (repró)

Valami csodálatos volt először Moleskine noteszt használni. Egyrészt, mert az első normális fizetésemből vettem, másrészt, meg mert remek volt a papírja. Fénymásolópapíron végigjegyzetelt egyetem után egyszerű megvenni az embert. Megkapó, bár vicces, volt, hogy milyen marketinget épített a noteszek köré a gyártó. Tudjátok, ilyenen firkált Van Gogh, mikor nem festett, sőt egy kotta vonalazású Moleskine-ből énekelt Picasso a kórusban és a többi.

Múlt héten írta Greg - tőle van a kép is itt oldalt - hogy a Tescoban Moleskine-klónokat lehet kapni. Nekem épp fogyóban volt a karton fedelű füzetem, amire az ikonikus fekete, műbőr noteszről álltam át, úgyhogy elmentem megnézni. A hír pedig igaz volt: hasonló papír, hasonló külső, tök más márkanév (Mitos), és lényegesen alacsonyabb ár. A három Moleskine füzet 2500 forint körül van, a Mitos-verzió egy ezres.

És itt jön a kérdés. Mit csinál az a cég, ami azért különleges, mert ezt mondja magáról? Nincs titkos Stradivari lakk, nincs rejtett kokacserjét - és nyomokban mogyorót - tartalmazó recept. Csak papír, karton, és könnyen lemásolható minőség.

Így készül a notesz

Valahol mélyen csak fontos, hogy szép vagy jó tárgyak vegyenek körül. (Még akkor is, ha azt mondja a művész, hogy a tárgyak csak tárgyak. Ebben amúgy van igaza.) Erre a nagyon egyszerű igazságra jött rá a Coudal Partners, amikor megcsinálták a saját noteszmárkájukat a Field Notes-t. A sima barna kartonborítású füzetek mellett aztán gyorsan megjelentek az olyan limitált kiadások is, mint a lenti videóban is látható koromfekete Raven’s Wing, vagy a korábbi gyönyörű sütőtöksárga sorozat.

Maga a videó is megér két mondatot. Remek az, hogy 2010-ben emberek nagyon lelkesen arról beszélnek, hogy a nagyjából az örökkévalóságnak tervezett mechanikus masinák hogyan dolgoznak, mit lehet rajtuk kézzel javítani, és hogyan jött be az egész generációkkal korábban az országba. A kézműves, kisipari termelésnek van valami bája, azt ígéri, hogy a tárgykultúra, amit a múltkor annyira hiányoltam, mégis létezik. Furcsa belegondolni, de a noteszem sokkal több időt tölt a táskámban, mint az épp olvasott könyv, azok cserélődnek.

Itthon fájdalommentesen, postára nem várva, szállítása miatt nem aggódva a Moleskine füzetei - nem a műbőr borítású, ilyen notesze volt Van Goghnak sorozat, hanem sima kartonborítású füzet - szerezhetőek be. Nyúzom őket egy ideje, és nyugodtan tudom ajánlani.